Miért fut a csepeli vezetés az események után? Miért nem intézkednek önálló hatáskörben? Miért nem vesznek át más kerületektől, településektől jó kezdeményezéseket és intézkedéseket? - teszi fel a kérdést a Csepeli Vagyok nevű Facebook-közösségnél megjelent elemző írásában Kál Károly (képünkön) , Csepel egyik közismert, közélet iránt érdeklődő lakosa. Gondolatait így összegezte:
Ezekre nem lehet egy szóval, vagy egy mondattal válaszolni. A probléma ennél sokkal összetettebb!
Borbély Lénárd polgármester és csapata 2019. októberében döntetlenre hozta ki a helyhatósági választást. Ezen az arányon egy hónapon belül, különböző hatalomtechnikai eszközökkel javítottak 10-8-ra. Minden rendben, meg van a többség! Nem kell alkudozni! Nincs erre idő! Nem ismerős ez egy kicsit?
2020. február végéig működött a verkli. Előterjesztés, szavazás és lehet hazamenni! Vita nincs! Kész, passz! Ezeket a döntéseket minden esetben a többség akarataként, tehát autentikus döntésként lehetett aposztrofálni. Ellenzék fasorba se!
Ugyanakkor márciusban nagyot fordult a világ:
Kihirdették a koronavírus-járvány miatti vészhelyzetet. Ez különleges törvényi felhatalmazást ad, többek között a polgármestereknek. Egyszemélyi vezetőjük és egyszemélyi felelősük lettek a településeiknek. Volt olyan, aki ezzel élt és olyan is aki rövid időn belül rögtön vissza is élt. De maradjunk Csepelen.
Borbély Lénárd márciustól a kerület egyszemélyi felelős vezetője. Milyen mozgástér kínálkozik. A kormány által hozott rendelkezéseket végre kell hajtania, illetve hajtatnia. Ezekért egyedül őt terheli a felelősség. Nem kis feladat. Ugyanakkor a központi akaratnak megfelelően a saját településére vonatkozóan is döntési jogköre és kötelezettsége, ebből eredően intézkedési jogköre és kötelezettsége keletkezett. A kormány rendeleteinek végrehajtásával semmi gond. Az megy mint a karika csapás.Megmondták mit kell csinálni, nem kell gondolkodni, nincs felelősség.
Viszont az önálló hatáskörben történő intézkedéseket illetően komoly dilemma állt elő. Ha megossza a felelősséget az ellenzékkel, együtt próbál velük működni, bevonja őket a döntéshozatalba és a végrehajtásba abból még nagy baj is lehet! Ha jól sikerülnek a dolgok, még a végén az ellenzékre is rámosolyog a nap! Hát azt aztán már nem! ( Gondolom én abból amit látok, hallok, meg tapasztalok)
Maradt, hogy egyedül a saját csapat szürkeállományára támaszkodva próbál úrrá lenni a helyzeten. Hát itt van az igazi bibi! Emberi és személyiségi vonatkozásban senkit nem szándékozok megítélni. Viszont a vezetői készségeket, a döntések iránti felelősséget, az itt lakó csepeliekért érzett elkötelezettséget már megkérdőjelezném! Nem is emberi oldalról. Hanem a központi akarat iránti megfelelési igény és annak tudása, hogy szerintem sejtik mit kéne igazából csinálni! Óriási lelki teher ez. Mindnyájuknak!
Szerintem pontosan tudják mit kéne tenniük! De nem merik! Nem merik, mert attól tartanak, hogy hibázhatnak, esetleg szembe mennek a központi elvárással, előre fele gondolkodnak és a cselekvést az blokkolja ha nem jön be valami, akkor azért el kell vinni a balhét. Pedig a napokban tudták bizonyítani piac ügyben, hogy képesek korrigálni! Sőt még jó kezdeményezéssel is előállni( becsület kassza, maszkok)! Azt pedig már igazán tudhatnák, hogy egy rossz döntés is jobb mint a semilyen!
De! Nem merik átlépni a korlátaikat! Nem mernek együttműködni! Nem mernek segítséget, támogatást kérni azoktól, akik vezetői lehettek! Nem csak hogy nem kérnek, nem is fogadnak el se segítséget, se javaslatot, se támogatást! Így lettek szocializálva politikailag. Nem tanulták meg az elmúlt tíz év alatt, hogy a politika egyik nagyon fontos szelete, az együttműködés művészete. Ebben most kudarcot vallottak.Nem először.
Nagyon sajnálom! Szinte mindegyiküket régóta személyesen ismerem! Tisztességes jóravaló, jószándékú emberek, civilként! Vezetőként most is bebizonyították, hogy csapnivalóak!
Fogy az idő! Az óra ketyeg! Még lehet korrigálni!
Kál Károly
Forrás: Csepeli Vagyok Facebook közösség
