Azt hiszem, ebben az egész Kis Magyar Watergate-ügyben, azaz a gödi adok-kapokban a történet kisszerűsége zavar a legjobban. Ahogy egy kollégám – nagyon találóan – a fejéhez kapva megjegyezte: Oh, my Göd!
Mert értem én, hogy ott helyben, egy viszonylag zárt közösségben, egy Pest megyei településen ennek egészen más az optikája. Ott a helyi ügyek igenis számítanak, annak ott van tétje és súlya. Mert ugye nem mindegy, hogy a tavalyi helyosztón a polgármesteri székbe emelt momentumos politikus tud-e és akar-e együttműködni azokkal, akikkel együtt őt a választók megbízták, a Budapestről nézve ellenzékinek nevezett koalícióval. De ez helyi ügy.
Az egész attól a perctől kezdve válik országossá, amikortól az ellenzék két legnagyobb pártjának országos szintű vezetői esnek egymásnak – a nyilvánosság előtt. Vadul posztolnak a Facebookon, nyílt leveleket publikálnak közlemény formájában, és egyben azonnal nyilvános diliflepnit is kiállítanak – saját magukról.
Mert kívülről nézve bizony a gödi ügynek egészen más az olvasata.
Rendben van, előfordulhat, hogy egy párttársuk, egy polgármester valahol hajóágyú módjára elszabadul, ne adj’ isten tényleg lepaktál a korábbi vezetés embereivel, szakadás áll be a helyi koalícióban, meginog a kölcsönös bizalom. De ez még mindig helyi ügy marad. Egészen addig, amíg az országos pártvezetők nem csinálnak belőle ego-bajnokságot, nem indul meg a szervek összeméricskélése, ahogy az a fociöltözők fülledt légkörében szokás. Amint nem tudják a forrongó hangulatot – ott helyben – a forró fedő alatt tartani. Sőt, emelgetik a kukta fedelét. Aki már állt a tűzhely mellett jól tudja: a kicsapó gőz először őket égeti meg. Utána pedig megy mindegyik szépen a levesbe, legkésőbb 2022-ben.
Erről egy vicces jelenet jut az eszembe:
Viktor és Tóni támasztja a söntéspultot a felcsúti kocsmában, nézik a híreket a falra szerelt lapostévén.
„Tónikám! Hívd már fel az Árpit telefonon! – mondja Viktor.
- És mit mondjak neki, Főnök? – kérdi szolgálatkészen Tóni.
- Mondd meg neki, hogy nyugodtan visszamehet Londonba. Ezek itt nélkülünk is simán kicsinálják egymást, nem lesz rá most szükség! Na, gyerünk, keverj és osszál, játsszunk még egy partit! A narancs marad az adu! Ja, és kérj még két nagyfröccsöt a rizlingből!”
Minden hasonlóság a kormányfővel és a propagandaminiszterrel pusztán csak a véletlen és a gödi őrület műve…
Hardy Mihály (Klubrádió)
