Ábel Attila alpolgármester és Borbély Lénárd csepeli polgármester a IX. kerületbe látogattak, hogy megnézzék a Vituki toronyházának robbantást..."Ők azt vizionálják ami lesz, én meg azt látom, ami volt. Sajnos a bizonyosság nem velük, hanem velem van!"

Nem örülök neki!-címmel tette közzé gondolatait az internetes közösségi oldalán a VITUKI-irodaház robbantásáról Horváth Gyula. Ezt írja:

2020.december 10-én robbantással eltüntették a Kvassay híd mellett álló VITUKI épületet.

Van, akinek ez a robbantás egy ritkán látott bravúros és látványos esemény. Nekem nem az, hanem az életem egyik darabja! Ebből adódóan nem is vettem részt (persze nem is hívtak) ezen a sajnálatos eseményen.

Azon sokat lehet vitatkozni, hogy erre a toronyházra szükség volt-e. Ezt a vitát annak idején a hetvenes években a csepeliek meg is tették. Voltak, akiknek a modernizáció, az akkori rendszer dinamikus égbetörő tervei jutottak az eszébe, és voltak, akik úgy gondolták, hogy a célt egy szerényebb, a tájba jobban illeszkedő épülettel is el lehetne érni.

Nem csak vita volt, hanem pletykák is szárnyra keltek. Az járta, hogy

az építők annak idején az épület közepére tették a toronydarut, amit aztán nem tudtak szétszerelni, ezért az idők végezetéig benne marad. Szomorúan figyeltem a robbantást és kerestem a képkockákon a toronydaru acélszerkezetének előbukkanását.

Nem láttam! Habár azzal, hogy nem egészen úgy sikerült a robbantás, ahogy szerették volna (nem az alapjára rogyott, hanem eldőlt) lehet annak is a következménye, hogy a középen lévő szerkezet eltorzította a gravitációs erőket.

De ez már teljesen mindegy! Ez az épület, amit oly nehezen szoktunk meg, eltűnt!

Úgy vélem nem egyedüli csepeli vagyok, akinek hiányzik. Sajnálom, hogy bizonyos érdekek és megalomán törekvések, eltakarították az útjukból, egy másik megalomán rendszer jelképes építményét.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ennek az épületnek csak az eltüntetése lehetett az egyetlen építészeti alternatíva. Inkább azt hiszem, hogy nem is építészeti alternatíva, hanem politikai szándék megjelenítése volt a cél. Ezt jelezte számomra az a taps, ami a meghívott notabilitásokból kitört ennek a jelképes épületnek a felrobbantásakor! Ők, a pusztítás örömében tapsoltak, én meg a bennszülött keserűségével szomorkodtam! Ők azt vizionálják ami lesz, én meg azt látom, ami volt. Sajnos a bizonyosság nem velük, hanem velem van!

HORVÁTH GYULA

Forrás: Facebook