"Egy dologban azonos a régi és a mai  betyárság világa: dologtalanul, mulatozva, orgiázva, hivalkodva demonstrálják, hogy törvényen kívüliek! Az általuk alkalmazott erőszaknak vagy behódol a kisember, egyszerű vállalkozó, vagy megsemmisül."

Horváth Gyula, a csepeli közélet ismert személyisége (jelenleg ellenzéki DK-s képviselő az önkormányzatban) saját közösségi oldalán figyelemre méltó elemzést tett közzé.  Ezt írja:

A betyárok magyarországi kialakulásuk óta folyamatos változáson mennek keresztül. Történetük folyamán azonban mindig is jellemző volt rájuk, hogy kasztokra oszlottak. a korszakaik és tevékenységeik alapján osztályozni lehetett őket.

A XIX. században az alábbi felosztást alkalmazták

- kapcabetyárok, a betyárok között is számkivetettek voltak, mert képesek voltak alvás közben társaiktól ellopni a kapcát is.

- házásó betyárok, az alap nélküli vályogházak éléskamrájába aláásással jutottak be.

- talpas (gyalog) betyárok, elsősorban a hegyvidékek betyárjai voltak, olyan helyeken bujkáltak, amit

még lóval sem lehetett megközelíteni.

- lovas betyárok, jellemzően az alföldön éltek, lóháton közlekedtek, így viszonylag gyorsan, nagy távolságokat tudtak bejárni.

A XX. század válságokkal és forradalmakkal terhelt közege segítette érvényesülésüket:

- verőbetyárok, azok a szadista emberek, akik minden lelkifurdalás nélkül agyba, főbe verték azokat, akikre a hatalomban lévők rámutattak. Így hol a köztársaság nevében verték az arisztokratákat, hol a kommunisták nevében a reakciósokat, és hol a reakciósok nevében a kommunistákat.

- nyilas betyárok, akik Nagy Magyarország feltámadásának jegyében, - eleinte megbújva, és lesből, majd hatalomból - gyilkolták, és rabolták, lágerekbe deportálták a zsidókat, a kommunistákat, és a demokratákat.

- Függönyös betyárok, akik arról kapták nevüket, hogy elfüggönyözött autókkal jártak Hajnalban portyáztak, raboltak kutattak, dolgozó nép, és az internacionalizmus jegyében verték, és rabolták eleinte a volt földesurakat, iparmágnásokat, és bankárokat, később mindenkit akire rámutattak.

- Ötvenhatos betyárok, ők a forradalom alatt, - és után - élték világukat. Terrorizálták, fenyegették, üldözték, a népet. Nemes eszmék nevében hol ezt, hol azt, hol mindenkit bűntudatba tartottak.

- Szőkítő betyárok, akik az 1989-es rendszerváltás idején a fűtőolaj „szőkítésével” és utaztatásával játszották ki a törvényeket.

- Uzsorabetyárok, akik a megszorultaknak pénzt kölcsönöztek, extra magas kamattal, majd erőszakkal, és jogi háttérrel földönfutóvá tették az embereket

A XXI. századra mutációjuk mutatta alkalmazkodó képességüket

- Kapcsolati betyárok, akik régi, és új kapcsolati rendszereiket felhasználva jutottak gyárakhoz, üzemekhez, földekhez.

-Elkerülő betyárok, akik elsősorban a különböző adók, és járulékok be nem fizetéséből, a dolgozóknak ki nem fizetett béréből szereztek hatalmas vagyonokat.

- Fülkebetyárok, akik a 2010-es „fülkeforradalmat” követő időszakban állami, hatalmi közbenjárásra, EU-s pénzek megszerzésével, fenyegetésekkel, lenyúlásokkal váltak gazdaggá

- Stróman betyárok, akik a politikai hatalmasok számára vállalják a nyilvánosságot, és busás haszon fejében (általában csak névleg) irányítják, vezetik a valódi uraik fekete gazdaságát.

- Semmije sincs betyárok, akik a valóságban dús gazdagok, de a vagyonnyilatkozatuk szerint szegények, mint a templom egere.

A betyárok egy része közutálat tárgya volt és maradt. Egy kis részük a nép, szépítő történet-formálásában azonban népi hőssé vált. Azokból lett népi hős, akik a szegény emberek szempontjából „jó” ügyért álltak ki; például az elnyomó osztrák zsandárok vagy pökhendi gazdag urak, a zsarnok bankok, az állami túlhatalom ellen támadtak. Többségük azonban az emberek által rettegett, megvetett gazember. Az elszaporodó lótolvajok, útonállók, pribékek, begyűjtők gyilkosok, súlyos veszélyt jelentettek az ország népére. Eleinte kimondottan a dolgozó emberi csoportok jószágaira, rendjére, békéjére és biztonságára voltak veszélyesek. Ezeket, 1868-ban kinevezett kormánybiztos Ráday Gedeon nagy apparátussal, kérlelhetetlen következetességgel felszámolta. De a betyárság, tovább élt! 

Később változtattak, és jelszavaikban a nemes eszméket méltatták, nem a hatalom támadói, hanem annak bitorlói lettek. A „cél szentesíti az eszközt” gondolatkörben kisebb-nagyobb sikerrel, és hosszabb-rövidebb időben sikerült elhitetniük, hogy hőstettek azok amik valójában bűnök. Amikor azt látták célravezetőnek, egy pillanat alatt szemléletet, világnézetet váltottak. Így lett az internacionalista betyár, soviniszta, a kozmopolita, nacionalista, a hitetlen, bigott keresztény.

A régi betyárok, lőttek, akasztottak, raboltak! Későbbiek elhurcoltak vertek, és lövettek. Most, fenyegetnek, lenyúlnak, kirúgnak és tönkretesznek! Egy dologban azonos a betyárság világa: dologtalanul, mulatozva, orgiázva, hivalkodva demonstrálják, hogy törvényen kívüliek! Az általuk alkalmazott erőszaknak vagy behódol a kisember, egyszerű vállalkozó, vagy megsemmisül.

Voltak, amikor a rendszerek próbáltak konszolidálódni, (1920, 1962) emberarcúvá válva elkerülni a népharagot. De voltak időszakok, amikor a népnek kellett közbeavatkoznia. És ezek voltak a fájdalmasabbak. Mi lesz? Ki tudja? Talán egy új Ráday Gedeon?

Forrás: HORVÁTH GYULA (Facebook)

Kép: csepel.info