Ahol állami százmilliárdokból nyomják a nettó fidesz-hazugságot, ahol az MTI nevét viselő PR osztály nem ad hírt az ellenzéki  miniszterelnök-jelöltek vitájáról, ahol bezárják, elsorvasztják, fölszámolják a független sajtóorgánumokat, ott azért ez a szabadság csak viszonylagos. Mégis, egyelőre nincs jobb ötlet arra, hogy a féldiktátortól megszabaduljunk, mint a mostani előválasztás és jövőre egy választási győzelem.

A szakértők már előre szóltak, hogy a választási informatikai rendszer nem fogja bírni a terhelést, s valóban le is állt rövidesen. Mindez 2018-ban történt, amikor leállt a valasztas.hu oldal, és jó ideig nem lehetett használni. És felidézhetnénk a példák sorából azt, amikor az az oldal dőlt össze, amelyiken a Covid-ltásokért lehetett jelentkezni. És a viccosztályról szóltak, hogy ne feledjük azt, hogy a nemzeti konzultációnak nevezett illegális adatgyűjtésre szakosodott oldalra kis kézügyességgel végtelen számban lehetett szavazni, ha valakinek éppen ahhoz volt kedve.

Vagyis, ami az ellenzéki előválasztás rendszerével történt az

nem a világvége. Milliárdokkal kitömött állami honlapok is járhatnak így, ez sajnos egy ilyen műfaj. Nyilván nem egy nagy öröm, és az sem teljesen mindegy, azért nem lehetett a hétvégén szavazni, mert kívülről megtámadták vagy azért, mert egyszerre olyan sokan próbáltak volna részt venni rajta.

Itt jegyezzük meg, hogy a kormánykedvenc szélsőjobbos Volner János május 28-án ezt mondta egy Facebook-videóban: “Csak szólok, hogy senkit ne érjen meglepetésként, meg fogjuk hackelni a baloldali előválasztást.” Merthogy az előválasztás „adatvédelmi szempontból aggályos bűncselekmények” elkövetésére is alkalmat ad, ezért meg fogják akadályozni. (A b1.hvgblog.hu emlékeztet erre.)

Mindenesetre érdekes.

Ám az igazán lényeges az, hogy minél többen menjenek el, akiknek fontos az ellenzék győzelme. Az előválasztást lehet kritizálni, lehet okoskodni, hogy mi mindent kellett volna helyette csinálni – mondhatni, az előválasztás nem jó – csak jobbat még senki sem talált ki erre a helyzetre. Kétségtelen, bízni kell néhány dologban. Például abban, hogy a választás, az az igazi és nagy, korrekt módon zajlik le. Nem csalnak a szavazatszámláláson, nem áll le megint pár órára, hmm, a számítógépes rendszer, ezzel azt az érzetet keltve, hogy valakik belenyúltak az eredménybe, nem veszik meg, félemlítik meg a szavazókat és így tovább.

Lehetnek ez ügyben erős és sokszor megalapozott kétségeink az biztos. Már csak ha azt vesszük, hogy lehet-e szabad választás szabad sajtó nélkül? Ahol állami százmilliárdokból nyomják a nettó hazugságot, ahol az MTI nevét viselő PR osztály nem ad hírt a miniszterelnök-jelöltek vitájáról, ahol bezárják, elsorvasztják, fölszámolják a független sajtóorgánumokat, ott azért ez a szabadság csak viszonylagos. Mégis, egyelőre nincs jobb ötlet arra, hogy a féldiktátortól megszabaduljunk, mint egy választási győzelem.

Na és ehhez kell ez az előválasztás, a viták, amelyek megmutatják, hogy a kuss országán is túl van valami. Ami bebizonyítja, hogy nem kell becsicskulni és haptákba vágva lelkesen teljesíteni a kis vezető minden parancsát.

Úgyhogy, hajrá! – „Mészáros Lőrinc” és társai pedig készüljenek nyugdíjas éveikre.

Dési János (Klubrádió)