A legtöbben ugyan nem értik, miért élnek rosszabbul, mint tíz éve, miért nem tud Orbánisztán felzárkózni az uniós átlaghoz, hogyan lehet, hogy mára kizárólag Bulgáriát és – hibahatáron belül Horvátországot – előzzük meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában, de úgy vélik, nem tehetnek semmit ellene. Ahogy az ellen sem, hogy a jövő májusban a csak rá érvényes korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló Áder János 4,4 millió forintos havi járandóságot kapjon, s a következő nyugdíjprémium osztásnál majd neki is járjon plusz 50-56 ezer. Jól kiszámoltan.
Négy éve, hogy 72 éves korában meghalt a világ talán legismertebb politikai tanácsadója, Arthur Finkelstein, a Fidesz gyűlöletkampányainak szellemi atyja, a Soros elleni támadássorozat kitalálója, akit cseppet sem zavart, hogy férfi élettársával, majd hivatalos feleségével gyermekeket nevelve melegellenes kampányokat építsen fel. Az Orbán-kormány gyermekvédelminek álcázott népszavazási bohózata nyilván tetszene neki. Ez csak azért jutott eszembe, mert a matematikusként és statisztikusként végzett kampányguru imádta a számokat - nyilván elégedetten dörzsölné a kezét, amiért magyar tanítványai most az ország negyedét, két és félmillió embert rávettek arra, hogy
novemberig lelkesen számolgassanak.
Szerintem a vezérkar már pontosan tudja, mekkora GDP növekedést mondanak be a harmadik negyedév végén, vagyis mekkora lesz az a szorzószám, ami alapján megállapítják az idei nyugdíjprémium mértékét. De jobb játék megmozgatni az öregségi nyugdíjasokat, járadékosokat, hogy azt találgassák a következő hetekben, mekkora pénz üti a markukat a magyar gazdaság szárnyalása következtében. Mert dübörgünk, kilőttünk és még sorolhatnám, miket is csináltunk, a KSH is megmondta, hogy a gazdaság az idei első félévben 7,2 százalékkal teljesített jobban, mint tavaly ilyenkor.
Ez nyugdíjas-nyelvre fordítva azt jelenti, hogy a törvényben rögzített 3,5 százalékos GDP növekedési határ fölötti eredménnyel lehet megszorozni mindenkinek a novemberi nyugdíja egynegyedét, de maximum 20 ezer forintot. Amikor tehát Orbán Viktor vasárnap belemondta a Kossuth adó mikrofonjába, hogy 50-56 ezer forintos prémiumosztás jön, egyben megüzente azt is, hogy 6, netán 6,3 százalékos GDP növekedésben gondolkodik. Nyilván nem magától, de ez lényegtelen; az a fontos, hogy az is számolgasson, akinek csak 78 ezer forint a nyugdíja, meg az is, akinek másfél millió. (Csak a könnyebbség kedvéért: előbbi 6 százalékos növekedésnél 48 750 forintot kap, 6,3 százaléknál 54 600 forintot. A 20 ezres plafonnal számolva jön ki a miniszterelnöki 50-56 ezer forintos üzenet.)
Néhány hónappal a választás előtt az a lényeg, hogy számolgatás közben mindketten kimondják percenként legalább egyszer, hogy a Fidesz kifizet nekik valamit. (Az idegen szavak is úgy rögzülnek, ha legalább tizenhatszor ismételgetjük őket.) Mivel pedig azt sokkal bonyolultabb kiszámolni, hogy a csak inflációkövető nyugdíjemelésekkel milyen hatalmas összeget – összességében többszáz milliárd forintot - nem kaptak meg, még csak nem is nagyon szidják a kormányt. A legtöbben ugyan nem értik, miért élnek rosszabbul, mint tíz éve, miért nem tud Orbánisztán felzárkózni az uniós átlaghoz, hogyan lehet, hogy mára kizárólag Bulgáriát és – hibahatáron belül Horvátországot – előzzük meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában, de úgy vélik, nem tehetnek semmit ellene.
Ahogy az ellen sem, hogy a jövő májusban csak rá érvényes korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló Áder János 4,4 millió forintos havi járandóságot kapjon, s a következő nyugdíjprémium osztásnál majd neki is járjon plusz 50-56 ezer. Jól kiszámoltan.
GULYÁS ERIKA (Népszava)
