Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában azon, hogy valójában miként is működik ez az ország? Pontosabban azon, hogy miként kormányozzák, az ország vezetői mire használják a rájuk ruházott hatalmat? Vajon mi vezérli a cselekedeteiket, tényleg tesznek-e valamit az úgynevezett közjó érdekében vagy épp ellenkezőleg, magasról tesznek a közjóra, minden egyes lépésüket csakis a saját zsebeik megtömésének a gondolata vezérli? 

Mindez cseppet sem költői kérdés, most, amikor kiderült: a benzinárak befagyasztásának van egy másik olvasata is, nem pusztán a lakosság terheit akarják csökkenteni a választások előtt. Mivel a Mol cseppet sem mérsékelte a nagykereskedelmi üzemanyagárakat, számos benzinkút igen rövid idő alatt a csőd szélére kerülhet. Milliós nagyságrendű veszteség keletkezhet a nagykereskedelmi ár és az eladási ár közötti különbségből; ha a tulajdonos bezár, akkor meg újabb milliók mehetnek veszendőbe a benzinkúti üzlet eladatlan készlete miatt, szóval

zsákutca mind a kettő. A benzinkutak nagy része ugyanis nem a nagy üzemanyagcégek tulajdona, hanem ún. franchise, azaz névhasználati- és technológiai szerződéssel kötött kisvállalkozás. Két-háromfős családi bt.-k, kis tőkével alapított kft.-k amelyek jó esetben néhány kutat üzemeltetnek, de egyáltalán nincsenek védve az alapanyag-beszállító erőfölényével szemben.

Ezek a kis cégek pedig nem fogják bírni a kettős harapófogót, óhatatlanul csődbe mennek. A Mol pedig máris felajánlotta, hogy „önzetlenül” a veszélyhelyzetben lévő kutak segítségére siet, innen a többit az Önök fantáziájára bízom. Elég, ha csak a dohánykereskedelem átalakítására gondolnak! Tudják, a nemzeti dohányboltok és a hatalom csókosainak románcára. Most sincs másként, a Mol és az illetékes minisztérium természetesen a „lakosság üzemanyagellátásának zavartalansága” érdekében cselekszik. Ráadásul a benzinkutasok nincsenek hálózatba szervezve, egyenként küzdenek a túlélésért, nem tudják a kutakkal eltorlaszolni az országutakat és a hidakat, mint annak idején a taxisok.

A koronavírus-válság amúgy nagyszerű lehetőséget teremtett, hogy a hatalom gyakorlói ismét megszedjék magukat. Emlékeznek: tízezer lélegeztetőgép méregdrágán, miközben alig kétezerhez van kiképzett szakszemélyzet. Drágán vásárolt vakcinák, amiket most nem győzünk elajándékozni Afrikába vagy a Türk Tanács tagjainak. Ezekkel sem számolt el senki, mint ahogy annak a harminckétezer embernek a családjával sem néztek szembe, akinek a koronavírusos hozzátartozója a kórházból rövid úton a temetőbe távozott. És már nemcsak idős, krónikus betegségtől szenvedő emberekről van szó …

Hardy Mihály (Klubrádió)