Németh Szilárd és Borbély Lénárd miközben felváltva verik mellüket, hogy mekkorát „fejlesztettek” a Hollandi út pár száz méteres sávjában, ‑ számolatlanul és feleslegesen szórták a pénzt félmilliárdos játszóterekre és „fekvőrendőrökre”, ‑ tönkretették, Hárost, és a Csepel Művek volt ipartelepét!
Képviselői fogadóórán azt a hír érkezett, hogy a volt Csepel Művek területén a légoltalmi bunkerokba, magyar, román és ukrán embereket szállásoltak el. Az ellenzéki képviselők ellenőrizték, hogy az információ valós-e. Vagy egy órát keringtek kocsival a területen, de nyomát se látták annak, hogy valamelyik bunkerben „munkásszállót” alakítottak volna ki és szerencsétlen embereket lakoltattak volna be! Máshol azonban elkeserítő helyzet tapasztalható.
2010 előtt sokan mindennapos átutazók lehettek a Csepel Művek útjain, mert akkor még, úgy, ahogy, de járhatóak voltak. A gyártelep ugyan küszködött a megmaradásért, de az ipar és a szolgáltató vállalkozások megtelepedése a régi csarnokokban, mutatott valami halvány remény. A kerületi vezetés egyik kilábalást elősegítő stratégiája, a terület integrálása volt az ipari parkok rendszerébe. Ezzel is elejét kívánták venni a szlömösödésnek, és elősegíteni a gyárterületet a beruházók, vállalkozók számára.
A 2010-es fülkeforradalomnak mondott esemény után mindennek befellegzett! A Németh Szilárd vezérletével hatalomra került Fidesz - Csepel munkásmozgalmi múltja miatti ellenszenve és gyűlölete okán - teljes súlyával ránehezedett erre a történelmi ipartelepre! Az akkori
polgármester szóhasználata szerint „komcsi központ”, megmentésére tett folyamatokat leállíttatta, tönkretételét pedig felgyorsította! A terület infrastruktúrája a kezeletlenség miatt használhatatlanná vált, épületeinek állaga és a termelésre való alkalmassága egyre gyorsuló ütemben zuhant a semmibe. Hamarosan azok a hagyományos iparágak is menekülőre vették a dolgot, amik valamilyen csoda folytán túlélték a rendszerváltást (a privatizációnak mondott un. „szabad rablást”) és életben maradtak.
Megkezdődött a szlömösödési folyamat jellegzetes elemeinek és módszereinek megjelenése. Egyre-másra alakultak át az elhagyott korábbi igazgatási irodaházak, öltözők és más arra alkalmatlan épületek lakóhellyé. Ezek, nem csak teljes mértéknem nélkülözték az életvitelszerű emberi élet legalapvetőbb feltételeit, hanem az akkor érvényben lévő törvényi előírásoknak se feleltek meg! Németh Szilárd, valamint - utódja és tanítványa (majd ellensége) - Borbély Lénárd - is tisztában volt ezzel. Nem, hogy szemet hunytak a szerencsétlen emberek tömeges idetelepítése miatt, - de azzal, hogy a hatóságok számára lehetővé tetették, hogy bejelentkezhessenek, és lakcímkártyán szereplő lakcímet is kaphassanak ezekben a lakhatatlan ingatlanokban szerencsétlen emberek - cinkossá is váltak. E két ember hatalmas bűne, hogy lelketlenségükkel és elvakult gyűlöletükkel megalapozták és elősegítették sok nincstelen család becsapását. A terület ellenőrizetlen és egészségtelen önfejlődésbe zuhant, kriminalizálódott, és nem kapcsolódott a kerület szerves részéhez!
Mára tömegesen és ellenőrizhetetlen módon jönnek hazai, és külföldi emberek, kisgyermekes családok, erre emberi életre alkalmatlan csepeli gyártelepre. A hatóság Németh és Borbély közbenjárására pedig szemet huny a dolog felett. Se, lakhatási, se társadalmi, se kulturális, se egészségügyi, se rendvédelmi feltételei nincsenek meg ekkora tömegnek az ellátására. Mai realitás, hogy a történelmi múlttal rendelkező épületek, - az ipar és gyáralapító Weiss Manfréd szobrának helyén és irodáinak mélyén is - rászorult becsapott emberek laknak! 150-250 ezer forint közti havi bért fizetnek a gyakran víz és mosdó nélküli szobának alig mondható fedett helyért. A politikai vezetés cinikus félrenézése és a szabályozás teljes hiányában elszabadult vállalkozói profit hajhászát következtében az ott élő, két-háromszáz család, egyre becsapottabbakká vált. Köztük az így gerjesztett feszültség egyre magasabbra csap és maholnap a társadalmi robbanás határára ér! Az érintett urak, meg – mint a forró krumplit – próbálják egymásnak dobálni a felelősséget. Egyre inkább közelednek ahhoz a megoldáshoz, hogy közpénzből kéne a problémákat megoldani. Ez pedig azt jelenti, hogy a Németh Szilárd és Borbély Lénárd gyűlölettől vezérelt döntéseinek következményeit, a hatósági intézkedések elmaradásának és a cinkos félrenézéseknek a következményeit a csepeliek, a magyar adófizető fizesse ki!
Németh Szilárd és Borbély Lénárd miközben felváltva verik mellüket, hogy mekkorát „fejlesztettek” a Hollandi út pár száz méteres sávjában, - számolatlanul és feleslegesen szórták a pénzt a Jedlikre, meg a darabonként félmilliárdos játszóterekre és utakat járhatatlanná tevő „fekvőrendőrre”, - tönkretették, évtizedekre leamortizálták Csepel két belvárosi kerületméretű területét: Hárost, és a Csepel Művek volt ipartelepét! Nem csak az érintett területeket tették tönkre, hanem Csepel teljes lakosságát süllyesztettek az urbanizált élet peremére, szégyenfolttá változtatták Budapest egyik legjobb adottságú helyszínét!
Vádolom Borbélyt és vádolom Némethet, hogy magatartásukkal, bűnös mulasztásaikkal, családok százait tették tönkre! Tönkretették szülő- és lakóhelyünket! Eltékozolták utódaink jövőjét! Nem csak az fog a városnak sokba kerülni, hogy rendbe hozzák a „két úr” által tudatosan elrontott helyzetet, hanem az is, hogy a csepeli emberek tízezreinek sok évtizedes munkái, az itt létrehozott alkotásai, (házak, lakó- és haszonépületek) - éppen ennek a két embernek a bűnös tevékenysége miatt - sokkal kevesebbet érnek, mint a főváros más régióiban.
Forrás: Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő közösségi oldala
