Ma nyolcvannyolc éves Németh Ferenc, az első egyéni olimpiai bajnok magyar öttusázó, egyben a sportág történetében az első, aki egy olimpián két aranyérmet nyert, Csepel díszpolgára

Németh Ferenc 1936. április 4-én Csepelen született. Tizenegy éves korától focizott, úszott és atletizált is. 

Benedek Ferenc, a Csepeli SC öttusaedzője 1954-ben fedezte fel egy labdarúgó-mérkőzésen, és rábeszélte, hogy induljon egy háromtusa versenyen, ahol a felnőttek között harmadik helyen végzett. Ezután sportágat váltott, lovagolni, lőni és vívni is megtanult.

Az öttusa-válogatott tagjai közé 1955-ben került be,1957-ben párbajtőrvívóként indult a junior világbajnokságon, ugyanebben az évben hetedik lett az öttusa magyar bajnokságon, 1959-ben és 1961-ben aranyérmet szerzett csapatba

    Sportpályafutása alatt

számos sérülés érte. Az 1959-es világbajnokságra egy csuklótörés miatt nem jutott ki, és a római olimpián való részvétele is kérdésessé vált, miután egy filmforgatáson, dublőrként lovával hatalmasat bukott, és szalagszakadást szenvedett. Ezt persze eltitkolta, hiszen az olimpia közelsége miatt a sportolók számára határozottan tiltva volt a filmezés.

    A baleset ellenére igen jól felkészült az 1960-as ötkarikás játékokra, az olimpia előtt megnyerte a római nemzetközi versenyt. Az olimpián lovaglásban akadályt vert, lövészete nem sikerült jól, de vívásban második lett, s az úszás után, az utolsó szám, a futás előtt 110 pont hátránnyal állt az amerikai Beck mögött. A rendkívül nehéz terepen kialakított pályán végül már csak akaratereje vitte előre, s óriási időt futva, 5024 ponttal megnyerte az egyéni összetett versenyt, ezzel ő lett a magyar öttusasport első egyéni olimpiai bajnoka. Nagy Imre 4988 ponttal a második, másik csapattársa, Balczó András a negyedik helyen végzett 4973 ponttal. Természetesen a magyar csapat is a dobogó legfelső fokára állhatott fel, Németh pedig az első öttusázóként nyert egy olimpián két aranyérmet.

    Az 1961-es moszkvai világbajnokságon a lovaglás előtti bemelegítésnél megsérült, s visszalépésre kényszerült, két évvel később egy szívizomgyulladás után orvosi tanácsra visszavonult a versenyzéstől. Németh, aki 1962-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői, 1978-ban vívó szakedzői diplomát szerzett, a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára volt, majd visszatért Csepelre és egykori edzőjével, Benedek Ferenccel sportiskolát nyitottak.

    Az 1972-es müncheni olimpián a válogatott vívóedzőjeként is tevékenykedett. 1974-ben Csepelen a vívószakosztály megalapításából is kivette részét, 1975-1981-ig a szakosztály edzője, 1996-ig igazgatója volt. Tanítványai közül Villányi Zsigmond (München, 1972 - csapat ezüstérem) és Borlai György (junior világbajnok) ért el kiemelkedő sikereket.

    1987 és 1990 között Kuvaitban edzősködött, majd a Nemzetközi Öttusa Szövetség adminisztratív tanácsának tagja lett, hazatérve ismét a csepeli vívásnak szentelte magát. 1996-ban ment nyugdíjba, de tovább segítette a csepeli vívást, új vívómester-generációt nevelt föl, melynek tagja két fia, az egykor válogatott tőröző Zsolt és Tamás is. Családjában nemcsak két fia, hanem menye, Jánosi Zsuzsa is vívott, a világbajnoki címig vitte, négy unokája vív és focizik.

    A sporttól sohasem szakadt el, a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának (korábban Mező Ferenc Közalapítvány Kuratórium) tagja, rendszeresen részt vett a MOB és a Magyar Öttusa Szövetség rendezvényein. Munkásságáért 1992-ben a Csepel SC-től Aranygyűrűt kapott, 1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át. 2009-ben kiemelkedő sportteljesítménye elismeréseként, valamint az öttusa sportágának öregbítése, népszerűsítése területén folytatott eredményes szerepvállalásáért az akkor alapított Papp László Budapest Sportdíjban részesült. 2011-ben MOB születésnapi emlékplakettet vett át, ugyanebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 1998 óta Csepel díszpolgára. (MTI)