Budapest nem az elmúlt öt évet értékelte ezen a választáson. Nem törődött az elé vetített szebb jövővel, nem rettent meg a fenyegetéstől és nem alélt el az ígéretektől, csak szabad köztársaság akart maradni. Mindenáron. Mert elhitte, mert hiszi, hogy a szabadság nem egy elvont fogalom, hanem a létezés alapja. Bátor hit.

Egy demokratikus választás eredményét el kell fogadni. A győztesnek is.

Karácsony Gergely csakazértis újraszavazást kérő kúriai beadványa – még akkor is, ha az újraszámolás kétségbeesésében tett ígéretét teljesíti - politikai tévedés. Egy választóknak küldött értelmezhetetlen hibaüzenet.

A főpolgármester mintha azt üzenné ezzel, hogy nem érdeklik a kormány perzselő médiaterében, Szentkirályi Alexandra megtévesztő játszmája után, Vitézy Dávid elbizonytalanító ötletcunamijának ellenére

rá leadott voksok.

Budapest nem az elmúlt öt évet értékelte ezen a választáson. Nem törődött az elé vetített szebb jövővel, nem rettent meg a fenyegetéstől és nem alélt el az ígéretektől, csak szabad köztársaság akart maradni. Mindenáron. Mert elhitte, mert hiszi, hogy a szabadság nem egy elvont fogalom, hanem a létezés alapja. Bátor hit. Különösen egy olyan világban, ahol a NER mindent behálóz és bepiszkít, ahol a jog rugalmas gumikötél, a pénz csak a kormány valutájaként létezik. Ebben a korlátolt gazdasági, erkölcsi, politikai térben szavaztak a fővárosiak Karácsony Gergelyre. A szabadság kérlelhetetlen harcosát látták benne. Nem azt, aki a visszavert súlyos ostrom után kiballag a kapun és felajánlja a kulcsokat az ellennek, mert olyan kis híja volt a győzelmüknek.

Mikor lesz elég nagy a különbség? Van erre egy egzakt szám? Hány vokssal kell győzni ahhoz, hogy ki lehessen mondani: ezt a jelöltet akarták a budapestiek? Vagy ez csak egy újabb színjáték, egy pávatánc, ami ugyan nem idegen a politikától, de most üres pantomimnak tűnik. Annak viszont erősen káros. Karácsony Gergely és Vitézy Dávid közös erővel, de elég hatásosan döntik le a magyar demokrácia utolsó bástyáinak egyikét. (Ha még maradt egyáltalán.) Annyi mindenről derült már ki, hogy a nevünkben, helyettünk döntenek. De ott volt a tudat, hogy legalább négy, öt évente egyszer – ha kicsit is –, de beleszólhatunk a nagyok játékába. Ér valamit az az iksz a szavazólapon. De most egyre markánsabban rajzolódik ki a szomorú valóság: mindegy melyik név mellé húzzuk azt a két egymást metsző egyenest, ebben a játszmában senkik maradunk. Ha nem tetszik a végeredmény, egyszerűen megismételtetnék velünk.

Karácsony Gergely nem a saját pályáján fut. A Fidesz festette fel a csíkokat és adta meg a kezdő lökést. Erre a pályára ki se kellett volna lépni. Menet közben nehezebb megállni, pláne visszafordulni, de nem lehetetlen. A Kúria aligha fog új szavazást kiírni, főként nem egész Budapesten. Annál már csak az lehetne értelmetlenebb, ha Karácsony Gergely lemondana.

Menekülésnek tűnne. A kormányprés újra beindult. A cél immáron nyilvánvaló: csődbe kergetni a várost. Nem számít az ár. Ha leáll a közösségi közlekedés, ha nem viszik el a szemetet, ha bezárnak a hajléktalanszállók, a kormány csak megrántja a vállát: ti választottatok. Karácsony drasztikus lépésekre kényszerülhet, amihez rettentő nagy szüksége lesz a fővárosiak támogatására. Akkor kiderül a válasz Baranyi Krisztina kérdésére: ha az elvonások miatt le kell állítani a metrót, akkor a fővárosiak mellénk állnak-e? 

Forrás: Szalai Anna (Népszava)