Több mint egy éve hallani a hírt: Németh Szilárd feladja állásait, átadja a csepeli polgármesteri széket. Ezért nem is keltett meglepetést, hogy a kampány előkészületeket a csepeli Fideszben Borbély Lénárdra szabták. 

Csakhogy nem csereszabatos dologról, főleg nem csereszabatos egyénekről van szó. Borbély Lénárd ugyanis nem azért lett Németh Szilárd fegyverhordozója és legmegbízhatóbb embere, mert olyan, mint Ő. 

NSz 1998-óta építi álmait a csepeli totális hatalommegszerzésért. Durva, hamisságokra épülő addig ismeretlen módszerét lenéző mosollyal nyugtázták ellenfelei: párton belül, és kívül egyaránt. (Hiba volt!) Először a belső harcot kellett megvívnia azért, hogy új pártjában, (korábban az SZDSZ tagja volt) a csepeli Fideszben megszerezhesse a hegemóniát. 

Le kellett győznie, politikai értelemben meg kellett semmisítenie Hajdu Bélát, aztán Horváth Józsefet, mert riválisai lettek. Az elsőt könnyedén, ellenállás nélkül, a másikat harcban, durván, mély sebek ejtésével abszolválta. Ekkor került a képbe Borbély, aki az ismeretlenség homályából előhúzott "táskahordó" szerepet kapta. (Lázár is így kezdte.) 

Csepelen  nincs állatkert, de még lehet...Fidesz-frakció viszont van. Nincs Kósa Lajos, de van Németh Szilárd, és már ott nyomul a székéért Borbély Lánárd. Már ez is elegendő ahhoz, hogy vigyázó szemünket Debrecenre vessük. A jelenlegi csepeli városvezetés csak egy dologban élvezhet lépéselőnyt Debrecen fejbólintó városatyáival, mamelukjaival szemben. A most következő tudósítás szerint "A debreceni közgyűlés Fidesz-frakciója a minap végérvényesen kiérdemelte a szégyen frakciója nevet." Csepeli párttársaik már 2010-ben elérték ezt a "rangot"...

Íme a beszámoló:

„A cég jogásza már a pályázat elbírálása előtt arról értekezett, hogyan lehetne pótmunkákkal feljebb tornázni majd az összeget. A valós árnak is azért ígérhettek alá, hogy biztosan nyerők legyenek, az ezen felül később kicsikart pénzt pedig ügyesen kezeljék." A cégvezetőnek egy hangfelvételen ezt mondja az egyik szereplő: „Ebben érdekeltté tudnánk téged tenni vagy én téged érdekeltté teszlek, hogy milyen úton-módon, azt még megbeszéljük? A lényeg, hogy ezt le kéne pótmunkázni.”
Elhangzik még: „honorálunk már mindenkit, a Hír Tv-től kezdve a Lánchíd Rádión át, mindenkit. Itt mindenkit kell szponzorálni! (…) Műszakilag jól ki van találva, a lehetőségek helyre vannak téve. Baj azért volt egy polgármesterrel, a végén kellett hozzá Kövér Laci, de azért elintéztük.”

Gyurcsány Ferenc szombaton az Ellenállás napja elnevezésű, pártja által szervezett budapesti rendezvényen arról beszélt: olyan hazát kíván, ahol nincsenek megbélyegzett emberek, és senki nem érzi magát idegennek politikai gondolkodása miatt. A DK elnöke Magyarországot rosszkedvű országnak nevezte, ahol emberek százezrei nem találják helyüket, szerinte az emberek soha nem voltak ennyire megosztottak a legfontosabb kérdésekben.

Az ellenzéki politikus kitért arra: vágyják a nemzet békéjét, és hogy magyar és magyar egymásra találjon, de “ma csak olyan áron lehetne békét kötni ezzel a hatalommal, ha feladjuk önmagunkat, de ezt nem tehetjük meg”.

Újsághír: Valószínűleg az idei az utolsó olyan év, amikor papírgyűjtési akciót szerveznek az iskolák és óvodák, az illetékes minisztérium álláspontja szerint ugyanis ezzel a tevékenységgel a közszolgáltató cégeket károsítják.

- Apú-ú-ú!
- Mi a baj már megint, fiam?
- Idén elmarad az osztálykirándulás!
- Megint rossz fát tettél a tűzre?
- Nem apu, de jutalomkönyveket sem kapunk!
- Olyan rosszak vagytok?
- Nem! Még hittanra is járunk.
- Akkor nem értem
- Mi sem! A tanító néni azt mondta, hogy most már ne gyűjtsük az újságpapírt az osztály számára, mer’ már az a pár forint sem az iskoláé lesz.
- Hát kié?
- A helyi szemetes cégeké, ráadásul ingyen!
- Ez nem lehet igaz, ez őrület! Nem számít a közösségé formálás, a takarékosságra nevelés, a közös siker élmény?
- Apú-ú-ú! Akkor most ők mennek helyettünk táborozni, ők kapnak jutalom könyvet?
- Amire a kormány szemét veti, az az övé!

Kalocsai Imre

- Nézd, öregember,

álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán, ­
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?

Ha az ember boldog, akkor mindig jó is, de ha jó, akkor nem mindig boldog (Oscar Wilde)

A kormány olyan szorgalmasan irtja a nekem fontos dolgokat, hogy összeomlott az időbeosztásom. Szerda este szerettem volna elmenni az Emlékmű ellen tiltakozni, majd az ottaniakkal együtt Iványiékhoz, hogy kifejezzük szolidaritásunkat az egyházi jogaitól ismét megfosztott közösséggel. De nem tudtam, mert már elígérkeztem az állami hirdetések visszatartásával kivéreztetett Népszavával szolidáris rendezvényre.

Nem akarok morbid lenni, de vagy kollektív (szociális)temetést rendezünk mindennek, ami szép, jó vagy érdekes még (ld. 'A sírt, hol nemzet süllyed el...), vagy valahogy mégis megállítjuk az önfeledt gyilkolászást.

Amúgy a Népszava esten is szóba került: amikor a németek 1944.március 19-én bejöttek, jó katonai szokás szerint azonnal megszállták a stratégiailag fontos pontokat: pályaudvarokat, hidakat, repülőteret. Meg a Népszava szerkesztőségét. Tudták, hogy ez stratégiailag legalább olyan fontos. Lehet, hogy szegény Gábriel arkangyalnak egy Népszavát kellene a kezében tartania? (Forrás: Lendvai Ildikó Facebook oldala)

Nincs kétségem, a parlamenti szavazógép ősszel el fogja utasítani az Iványi Gábor vezette gyülekezet, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) - és másik kilenc felekezet - egyházi elismerését. Mindezt megelőlegezi a parlament igazságügyi bizottságának - hisz egyházügyi és persze emberi jogi bizottság ma már nincs - e heti döntése.

A tekintélyes testület kormánypárti többsége szerint a MET hiába felel meg a törvényi elismerés összes formai feltételének, amit Balog Zoltán miniszter is kénytelen volt rögzíteni.

Kedden 19 órától a Kis-Dunán, a Hollandi útnál várják a 2008-ban elhunyt világhírű csepeli sportoló tisztelőit, barátait a hagyományos fáklyás evezésre

A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája. (Oscar Wilde)

Július 15-én lesz hat éve, hogy elhunyt a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György, a hazai és a nemzetközi kenusport kiemelkedő alakja. Az évforduló alkalmából – csakúgy, mint az előző években – fáklyás emlékevezést tartanak Csepelen. Az eseményt a Kolonics György Alapítvány és a Merkapt SE szervezi, a résztvevőket 19 órára várják a Hollandi úti vízitelepre.

Kolonics György 36 éves korában, 2008. július 15-én, edzés közben hunyt el. A kiváló sportoló a pekingi olimpiára készült, az lett volna pályafutása ötödik ötkarikás fellépése. Két olimpiai bajnoki címe mellett a világbajnokságokon 15-ször, az Eb-ken háromszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Mi volt a baj a régiekkel? Az energia-, a rezsi- és az infrastruktúrafront diadalmas harcosaival? Soha nem tudjuk meg. Nem ránk tartozik. Pusztul a teljes intézményi emlékezet, kezdhetik elölről a tanulást az apparátusok. De ami a legfontosabb: megtanulják az emberek, hogy bandába, kötelékbe kell tartozni, akkor jutnak valamire. Nem jobbnak kell lenniük a másiknál, hanem jobban húzó csapathoz kell tartozni, vagy időben átállni.

Mondjuk megszerettük Hoffmann Rózsát, és ezért szavaztunk áprilisban úgy, ahogy. Most mit gondolnánk? Vagy ha Szócska Miklós volt az, aki miatt „a nektár túlcsordult a peremén”, aki beszédített minket a Fidesz bűvkörébe? Állnánk, mint egy kiírás előtt, mely szerint a Rolling Stones koncertje elmarad. Mehetünk Simicskóra vagy Fónagyra, őket megtartják, egyébként a jegyek visszaválthatók... négy év múlva.

Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé (Woody Allen)

Korainak tűnik az agrártárca földközelbe költöztetése, mert a trágya még túl büdös a minisztérium vezetésének. Az mindenképpen, amit a tiltakozó tejtermelők öntöttek egy élelmiszer-nagykereskedő raktára elé. Fazekas Sándor (képünkön) nem az „ott termek, és megoldom” embere. A főnöke ilyenkor már régen felrántotta volna a gumicsizmát. Ha baj van, akkor az agrártárca vezetője úgy tesz, mintha az űrügyi minisztériumot irányítaná. A Tejúttal azonban még ott is foglalkozni kellene.

A mezőgazdasági minisztériumban meg pláne. De a hétfőn még vígan dinnyét szelő miniszterünknek nem volt szava a tiltakozó tejesekhez. A trágyát az államtitkárának kellett lapátolgatnia. A meggykrízisben is egy (másik) államtitkára állt a kamera elé, a miniszter meg a hét végén beszédet mondott a cigánymeggyfesztiválon, ahol nem akarta elrontani a hangulatot a bajok felemlegetésével. És akkor a lépfenéről még nem is beszéltünk.

Kimondta a bíróság, hogy hibátlanul teljesítette törvényi kötelezettségét az Index, amikor felismerhetetlenné tette a készenléti rendőröket a képeken. Bár talán mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a közfeladatot ellátó személy "lelke a vállalaté", de arcmása a sajátja, és arról, hivatása gyakorlása közben nem lehet mindenféle felvételeket csinálni.

Azt fel sem tételezem, hogy azért, mert nem büszkék a hivatásukra. Egy amerikai vagy német rendőrt ugyan mi bántalom ér, ha a néptömegek meglátják intézkedés közben? Semmi. Legfeljebb óvatosabban emberkedik, mert ha "túlkap", azt megtudja a világ. A tűzoltók is büszkék a hivatásukra - ugyanolyan egyenruhás testület tagjai, mint a zsaruk vagy a börtönőrök -, ők mégis vállalják arcukat.

Magyarországon nincs abban semmi meglepő, ha egy államtitkár nem teljesíti az ígéretét. A társadalom ezt már fel sem veszi. Illés Zoltán azt ígérte volna, hogy állami forrást szerez a balmazújvárosi méregtelep felszámolására, de végül nem szerzett egy vasat sem? Erre az ember csak legyint. Illés Zoltán tényleg azt ígérte, hogy a kormányzat majdan az ország összes veszélyeshulladék-lerakóját semlegesíti, de erre nemhogy terv nincsen, de pénz sem?

Nem is vártunk mást. Illés Zoltán komolyan megígérte, hogy tavasszal a kormány elé viszi a méregtelepek ügyét, ám a kabinet még mindig nem tárgyalt erről? Jelentkezzen, aki egy percig is elhitte a szavait. Elvégre ezek az ígéretek az áprilisi parlamenti választás előtt hangzottak el – s a rutinos választópolgár az effélére már oda sem figyel.

Mostanában gyakran lehet olvasni, hogy a Világbajnokság idejére a szent Imre térnél sörsátrat állított egy soroksári magán vállalkozó és a csepeli Polgármesteri Hivatal. 

Hát mit mondjak? Ügyes!

Ezzel Csepelen már a második eset, ami jelzi, hogy beindultak az önkormányzati kampány generátorok. A mostani hajtóművek azonban annyiban erősebbek a szocikénál, hogy már nem kizárólag politikai, sokkal inkább gazdasági jellegűek.

Ennek üzemanyaga ugyanis az a közpénz, amit a Fidesz vezetők annyira védtek mindaddig, míg ellenzékben voltak és oly szabadon szórják mióta vezető állásban vannak.
Az a mutyi világ, amit kiépítettek, zavartalanul üzemel.

Az emberek sokaságát hülyére véve a szemükbe mondják azt, aminek az ellenkezőjét látják, tapasztalják az itt lakók! Azt mondják, hogy ami itt történik, a lakosság érdekében van.
Érte vannak a drága beléptetők, meg a szúrós szemű biztonsági őrök, utcán és minden intézményben, érte vannak a közterület felügyelők kutyákkal meg gumibottal! "Érted jövünk polgártárs, nem ellened!" Gondolják, és közben büntetéseket szabnak rá.
Érte? Pedig úgy látszik, hogy ellene!

Vegye mindenki tudomásul, hogy az csak a látszat félremagyarázása, ha mindezt a mostani vezetők nagyzási hóbortjának tudják be. Mert jó lenne megérteni, hogy ezeknek a kiadásoknak, meg a vezetés jólétének és bevédett biztonságának egymáshoz semmi köze! Addig, míg a gyárhoz vezető út egyik oldalán közpénzből (önkormányzati támogatásból) megy a voksszerző futball dínomdánom addig a másik oldalon, a nem rég nyílt ALDI-nál beindult a közterület felügyelői "kaszálás".

Öt új rabszállító autót adott át a héten Tasnádi László, az új rendészeti államtitkár a büntetés-végrehajtás központi anyagellátó raktárában, ám jellemző, hogy a sajtó nem erről az újabb sikertörténetről kérdezte, hanem arról, hogy mit gondol, mikor fogja őt Pintér belügyminiszter kirúgni, elvégre mégiscsak III/II-es tiszt volt az előző rendszerben, s ez még a kormány hivatásos civil szervezetének se tetszik.

Szerencsére azonban az MTI megőrizte szakmaiságát, és az államtitkári bejelentésre koncentrált, miszerint a fejlődés nem áll meg a mostani öt autó átadásával, hiszen „a büntetésvégrehajtás szerepe 2010 óta felértékelődött”. Igaz, ami igaz, az öt új rabszállító autó „egyszerre 908 fogvatartott egyidejű szállítását teszi lehetővé”, és erre azért már Európának is fel kell kapnia a fejét.

Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket. (Oscar Wilde)