Finoman szólva is kijózanító élmény, amikor az ember a Magyar Hadsereg „Embert a vasra!” jelmondatú facebookos hirdetései alatti kommentfolyamot böngészi. Ott van benne az ijesztő pontosságú válasz arra, hogy hosszú távon miért olyan rettenetes, nemzetromboló mechanizmus az idehaza csúcsra járatott populizmus, amelynek a fő ismérve a közösség egy részének kipécézése, állandó megbélyegzése, kirekesztése. A nagy magyar hadseregreformnak ott kellene kezdődnie, hogy nem embert vesznek a vashoz, hanem fordítva: az elveszett fiatal lelkeket kellene visszahódítani a hazának, és utána az emberhez méretezni a vasat.
A Facebookon kommentelő magyar fiatalok túlnyomó részének esze ágában sincs katonáskodni.
Pláne – hagy úgy adódna – a hazát megvédeni. Miközben ma már ez utóbbi csöppet sem filozofikus kérdés. Egy határral odébb már javában ott fenekedik az újra birodalmi üzemmódba kapcsolt Oroszország, szemükben Magyarország is egy az egykori Szovjetunió egykori elveszett és okvetlenül visszaszerzendő vazallusállamaiból.
Közben idehaza 2010 óta felnőtt egy generáció, amely számára
Az épülő új létesítmény a nagy Duna-ágból 4 szivattyúállomással, két darab, 2400-as csővezetéken keresztül továbbítja majd a szükséges vízmennyiséget a Ráckevei-Soroksári Duna-ágba.
A tervek szerint halad a Kvassay-szivattyútelep, valamint a Kvassay vízerőtelep energetikai és gépészeti rekonstrukciója, fejlesztése. Az 
Emlékeznek még hölgyeim és uraim? 35 éve kicsit elszemtelenedtünk attól az Ausztriából hazaszállított Gorenjétől, mert azt hittük, hogy ez jegyben jár a szabadsággal. A tévedésnek nemcsak ma, hanem még sokáig fizetjük az árát.
Hamarosan véget ér 2023. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk
Vágjuk a centit. Eltelt az idei év. Hajtanám, siettetném a következőket is: legyen már 2030, amikor is elérjük Ausztria életszínvonalát.
Ködös jövőkép Csepelen, füstös, szmogos kilátás a II. Rákóczi Ferenc út mentén a gerincút újabb szakaszának évtizedes hiánya miatt. 2023-ban romlottak a csepeli fejlődés lehetőségei, esélyei. A közlekedési helyzet borzalmas. A kerület lakosainak száma fogyott. Csepel fővárosi megítélése, vonzereje csökkent. Eközben a hatalmon lévők energiáját a helyi Fidesz-szervezet és frakciójuk szétesése, a Borbély-Németh féle hatalmi harc kötötte le.
A drágaság és a szegények adója, a 27 százalékos áfa velünk marad. Az önkormányzati- és európai parlamenti választásokhoz közeledve majd egyre többször hangzik el, hogy a kormány minden rossztól megvéd bennünket, de ez ne tévesszen meg senkit. Biztosak lehetünk benne, hogy a szólamok árnyékában jövőre is folytatódik az elszegényítés.
Abszurdum díjjal jutalmazták a csepeli táblás kabarét. A rezsibiztoshoz kötődő "díjazott" csepeli eset tökéletesen ábrázolta, milyen az, amikor egy rendszer szolgái túlpörögnek, majd értetlenül néznek egymásra, ha számonkérés következik. Napokig nem lehetett tudni, hogy ki tetette ki a megújult Jedlik Ányos Gimnázium tornatermébe az orbáni idézetet. A nagy hallgatást olyan nyilatkozatok törték meg, mint például a csepeli alpolgármester 
Ők fütyülnek, de mi nem táncolunk. Genetikusan. Nekünk a nyomás is, a fütty is smafu. Illetve bakfitty, az talán ősmagyarosabb. Kivételek azért lehetnek. Hát megtörtént. Távoztunk az Unióból. Egyelőre csak a folyosóra, de az első lépés iránya meghatározó. Mármint nem pontosan mi távoztunk, hanem a miniszterelnök, de az ugyanaz. Egy vérből vagyunk ő meg mi. Illetve egy génből, ez a magyar gén, amely, mint szintén az ő szíves közléséből tudtuk meg, „nem érzékeli a nyomást”, genetikusan fütyül rá.
Nagyon jól jönne a városnak az az 1900 milliárd forint, amit a mini-Dubajra költenének, pláne ennek a duplája, amiről Lázár János sutyiban a hátsó szobában beszélt. Széthullóban a felüljárók, lyukadnak az utak, a nagy vízcsövek között százévesek is akadnak, két hidat is fel kellene újítani, a kisföldalatti és a hév kocsijai 50 évesek.
Lehet élni a Marson is: valószínűleg lehet, legalábbis technikailag, de azért a döntő többség nem szeretné kipróbálni. A magyar kormányfő ennek ellenére 1999 óta hajtogatja – a hívei megértően hümmögnek, mindenki mást a hideg leli tőle –, hogy van élet az EU-n kívül is. Egyébként tényleg van, hiszen a világ országainak nagyobbik fele nem EU-tag – de azért nem kellene kipróbálni, ha sok évtized után bejutottunk oda.
Mit nem lát most sem a cirkuszi produkciókkal, közterületfelügyelőkkel, biztonsági őrökkel, elektronikus kütyükkel eltorlaszolt polgármesteri irodájából Borbély Lénárd a munkatársai által folyamatosan köréje szervezett gyerekek, szülők és nagyszülők sokaságától, a buliktól az áltanácskozásoktól, a programdömpingtől, az állandó tapsolók hadától? 
Ha a nyugati médiában minden nap Szájer kalandját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden magyar meleg, és ha jön a rendőr, az ereszen menekülünk. – Hülyeség! – tiltakozott ismerősöm. Erre a másik: – Ahogy az is hülyeség, hogy nyugaton félnek az emberek utcára lépni.
Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével. 
Régvolt ünnepek emléke jár a fejemben, amikor még mindenki ott lehetett a fa körül, és tudom, ilyentájt rengetegen szenvednek attól, hogy magukra maradtak. Nekik ajánlom figyelmükbe: "Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.”
Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt. 
"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."