"A nemzeti válogatottnak szóló szurkolást a hazaszeretet bonyolult, racionális érvekkel aligha alátámasztható érzéséhez hasonlóan nem érdemes magyarázni, hiszen az ember nemzetisége esetleges, születhetett volna akárhová, szerethetett volna bele bármilyen másik sportba, csak éppen úgy alakult, hogy magyarnak született, aztán a szívébe férkőzött a labdarúgás, és ezzel talán egy életre el is dőlt minden."

Amikor a 93. percben Szoboszlai a kapusba rúgta az akkor még meccslabdának tűnő ziccerét, én pedig félig üvöltve és félig zokogva csapkodtam a földet, bár otthon a tőlem ijedtében messzire ugró szegény kutyán kívül éppen nem volt senki, tudtam, hogy nem vagyok egyedül, több ezren, százezren, talán millióan csináltunk éppen valami hasonlót. Közös dolog, amit nem csak mi értünk, hanem más nemzetek futball iránt elkötelezett fiai és lányai is, de persze amikor mi válogatottunk játszik, azt mi, magyar szurkolók értjük igazán.

Közös dolog, persze nem mindenkivel; nem is szeretném a saját mániámat, rajongásomat jobbnak, vagy racionálisabbnak beállítani másokéinál, bár a

Orosz nyelvű felirat a 2,5 ezer éves mű mai kötetén: „A szerző külföldi ügynöknek minősül.” Hát kérem, mi tagadás, van hová fejlődnünk. Ez azért egy hangyányival durvább, mint a fóliázás, bár a célja mindkettőnek ugyanaz: a gyűlöletkeltés. Kétségtelen, honi cenzúránk – még? – nem jutott erre a szintre, bár igény is, törekvés is mutatkozik rá.

Orosz könyvreklámot sodort elém az internet szele. A cirill betűs felirat: Бхагавад-гита, перевод Бориса Гребенщикова. Magyarán: Bhagavad-gíta, Borisz Grebenscsikov fordítása. A mű a Wiki szerint a védikus irodalom egyik, nagyjából két és fél ezer éves alapműve. Borisz Grebenscsikov – orosz közegben csak BG (csupa nagybetűvel) – abszolút ikon, az orosz nyelvű rock egyik megteremtője, költő, zenész, énekes, profétikus beütésekkel, akinek zenéjét

A  Csepelt ma kormányzók sok mindent (rosszat) leírtak már az ellenzékről, és annak vezető személyiségeiről. Arról azonban soha sem szóltak, hogy a „szocik” vezetése alatt rendszeresek voltak a szakpolitikai egyeztetések!  A Fidesz által uralt elmúlt 13 évben meg egyszer se ültek le velük, hogy közösen megbeszéljenek, végig gondoljanak fontos, a település életét befolyásoló kérdéseket. Diktátumok vannak!

A hatvanas években megkérdezték Rátonyit, hogy melyik figurát lehet a legnehezebben eljátszani? A népszerű színész azt válaszolta, hogy a részeget!

A mai viszonyok közti politikai életben a kérdés úgy tehető fel, hogy könnyű-e egy közszereplőnek eljátszania a hülyét? Sajnos hasonló jó eredményeket produkál egyik-másik mint annak idején Rátonyi a részeggel.

A nyáron Balatonfüreden asztaltársaság egyik tagja azt kérdezte, hogy lehet ilyen „hülye embert” mint ez a Németh Szilárd, képviselőnek megválasztani a nagy múltú Csepelen? El kellett mondanom, hogy a szóban forgó ember egyáltalán nem „hülye”. Sőt, igen jó felfogású és még eszesnek is mondható! Nem az értelmi képességeivel, sokkal inkább az érzelmi viszonyaiban találhatók a fogyatékosságai. Ebből következhet, hogy

BETILTJÁK? "Ami pedig a Dörmögő Dömötört illeti, teljesen érthető a NER szóvivő miniszter álláspontja, hiszen ez egy ellenséges orgánum – a Novák Katalin köztársasági elnök által tegnap este szentesített szuverenitás védelmi törvény alapján talán még be is tilthatják, hiszen már azzal sérti a nemzet feletti nemzeti kormány kényes ízlését, hogy 1957-ben a Magyar Úttörő Szövetség lapjaként indult. És még mindig itt dörmög."

Komoly, nagy újságok munkatársai járhatnak kormányinfóra, a Dörmögő Dömötöré például nem – válaszolta Gulyás Gergely a 444 munkatársának arra a kérdésre, hogy miért nem mehet a Magyar Hang a tájékoztatóra. Vagyis a Magyar Hang változatlanul ki van tiltva a kormányinfókról.

Erről a következő, régi pesti vicc jutott az eszembe:

Üresen maradt helyek a bálon, hézagos tájékoztatás a rezsibiztos hiányzásának okairól, amit mi most az ő magyarázatával pótolunk

Jótékonysági bálról adtak hiányos hírt korábban a társasági hírek iránt érdeklődő csepeli közönségnek a kerületvezetők szócsövei. Amiről nem beszéltek, azt most pótoljuk.

A Szent Erzsébet nevét viselő jótékonysági bál helyszíne, a csillagtelepi Radnóti Művelődési Ház és az ott megrendezett eseményről közölt képek alapján valószínűsítjük, a bálon a tavalyinál kevesebben vettek részt.

A létszámhiány miatti borús hangulatot bizonyára megfelelően orvosolta, hogy a bálban megjelent Németh Szilárd és Borbély Lénárd közös nagy barátja, a volt budapesti főpolgármester, Tarlós István, mint fővédnök. A rezsibiztos azonban - a fotók és a beszámolók tanúsága szerint - nem tette tiszteletét, nem emelte az est színvonalát.

Lehet, hogy Borbély Lénárd a

Nálunk azt se lehet megjósolni, hogy mi volt 5, vagy 10 évvel ezelőtt, mert minden úgy történt anno, ahogy most a Fidesznek kedvez. Hogy Orbán '89-ben az oroszok hazaküldésével vívta ki a magyar nép szimpátiáját, most meg az oroszok piedesztálra emelésével próbálja ugyanazt elérni. Vajon sikerül-e neki? Hát a jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen ha a jövőre vonatkozik.

Mostanában egyre többször hivatkoznak a médiában arra a mondásra, hogy „A jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen ha a jövőről van szó”.

Van, aki Woody Allennek nyilvánítja a keletkezését, van, aki Sir Winston Churchillt nevezi meg a mondás forrásaként, illetve van, aki szerint Orbán Viktornak tulajdonítható ez a hihetetlen nagy bölcsesség. Egyiküknek sincs igaza, mert dokumentáltan ezt a Nobel-díjas fizikus, Niels Bohr mondta.

Miért? Mert többek között a

A II. Rákóczi Ferenc u. 97-105 szám alatti önkormányzati társasház földszintjén lévő üzlethelyiség kiadásra került a Közösen Csepelért Polgári Egyesület részére, amely kidekorálta az utcai üvegfalakat Borbély Lénárd polgármester, az egyesület elnöke és polgármesterjelöltje arcképeivel, kampányanyagaival. Jól mehet az egyesületnek, hiszen ki tudja fizetni a helyiség bérleti díját és fenntartási költségeit, s ráadásul még a Borbély úr hónapok óta folyó kampányát is milliókkal képes támogatni.

A Népszava részletesen foglalkozott a budapesti belváros üzleteinek kihasználtságával. A cikk szerint egymást érik az üres kirakatok a belvárosban. Így például a Terézvárosban 31, az Erzsébetvárosban 257 üres, a II. kerületben 120-130, a Józsefvárosban 776, a XIII. kerületben „elenyésző”, míg a szomszédos Ferencvárosban 55 üres üzlethelyiség található.

Megnéztük a csepeli számokat, amelyek a 

A  bírósághoz fordult Ausztria, miután Lázár János miniszter – követve itthon eddig bevált módszertanát - indoklás nélkül kirúgta Hana Dellemannt, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. osztrák vezérigazgató-helyettesét, az ausztriai kirendeltség vezetőjét.

„A magyar vállalkozói szféra jelentős része mostanra elfogadta, hogy együtt kell élnie a 2010 óta kialakult gazdasági renddel, és vagy próbál radar alatt maradni, vagy betagozódik ebbe. Utóbbi az esetek jelentős részében azt jelenti, hogy az érintetteknek – vagy önszántukból, vagy némi ráhatásra – együtt kell működniük olyan szereplőkkel, akik köztudottan, vagy sejthetően erős politikai támogatást élveznek” – a G7 portál jutott a minap erre a következtetésre, miután testes elemzést közölt egy magyar vállalkozó történetéről, amely a milliárdos példáján, és hazai üzletemberek tapasztalatai alapján mutatja be, hogyan látja és éli meg a hazai gazdasági szféra ezt a folyamatot.

A tanulságos dolgozat lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy

Csak a romok maradtak a tervezett foglalkoztatási központ helyett. Itt elfogyott a közpénz és a tudomány: Erdősor út 45-47. Ki fog elszámolni?

Hat évvel ezelőtt 1,7 milliárdos pályázatot nyert el Csepel a csillagtelepi városrehabilitáció megvalósítására. Az eredeti programban 11 társasház, a Jupiter u-Rakéta u.-Tejút u. által határolt közterület, valamint Vénusz utcai tagóvoda udvarát és kerítését tervezték felújítani, továbbá az Erdősor u.45-47. szám alatti ingatlanon egy foglalkoztatási célú központot akartak kialakítani.

Közben ‑ nem tisztázott még, hogy miért, de ‑ elfogyott a pénz, hosszabb szünet következett, majd az önkormányzat 665 milliót tett bele a folytatásba. Ami a

Egy videó jutott eszembe, kollégák próbálták meg nemrég megkérdezni Rogán Antal propagandaminisztert valamiről, ő pedig röviden, pacekban közölte, hogy nem nyilatkozik most sem és máskor sem az ellenzéki sajtónak, mert az a kormány vesztét akarja.

Természetesen mindannyian látunk-olvasunk-hallunk a nemzetközi médiában olyan eseteket – mindennaposokat – amikor a tájékoztatásunkért is fizetett politikusok válaszolnak a számukra akár kellemetlen, vagy nagyon kínos kérdésekre is.

Unortodoxiában persze nem is várunk már el ilyeneket, ahogy azt sem, hogy ha bárki feltár valamit nagy munkával és erőfeszítésekkel, annak lesz valami következménye. Hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság ilyenkor tenné a dolgát. Valaki szégyellné magát, legalább. Holott ennek a Rogán által oly mélyen lenézett szakmának is megvolna a maga feladata: az, hogy felhívja a figyelmet azokra az ügyekre, amelyek nagyon nincsenek rendjén. 

Például arra, hogy ha

Ki a sáros Háros 13 évi hitegetése után? Magyarázkodásból, mellébeszélésből, felelősség-hárításból nem lesz változás

    A héten, leginkább a sok eső okozta közlekedési gondok miatt, a Csepeli vagyok c. nyilvános közösségi oldalon kemény, fényképes kritikákat olvashattunk Háros áldatlan közlekedési állapotáról. A helyi fideszesek még 2010-es választási programjukban, miután leszavazták a szocialista vezetés korábbi megoldási javaslatait, azt ígérték, hogy Hárost belterületbe vonják, s ezzel megteremtik a kerületrész fejlesztésének területrendezési feltételét. Azóta gyakorlatilag, az újabb és újabb ígéretek ellenére, semmi sem történt az ügyben. Az Orbán kormány december elején, amikor elfogadásra került az új építészeti törvény, feloldotta Borbély Lénárdot is az ígéret betartása alól: a fideszesek által elfogadott törvény ugyanis szigorúan megtiltja, hogy külterületből belterületet csináljanak. https://telex.hu/belfold/2023/12/04/epiteszeti-torveny-valtozas-kulterulet-belterulet-foepitesz-jogkor 

    A belterületbe vonást elősegítő gerincúti II. ütem megépítése is ígéret maradt. 13 év után rendre olvashatjuk a borbélyi magyarázatot, hogy

Nem más zsebében fogunk turkálni, hanem más turkál a mi zsebünkben. A hírek szerint a magyarországi papok másfél millió forintot kaptak a napokban fejenként a magyar államtól. Nesze neked másfél millió. Mondhatnánk, ez egy gimnáziumi tanár félévi fizetése, de nem mondjuk, mert a kedves tanerő átvezényléséről éppen most döntenek valami hivatalban. Továbbá a tanárok, mert néhányan közülük ki mertek állni a jogaikért, például nem kapták meg a végkielégítésük nagy részét sem, ami pedig járt volna, messze nem másfél milla.

Nem hasonlítjuk ezt az egymillió-ötszázezret a minimálbérhez, az otthonápolási támogatáshoz, de még a családi pótlék – gyerekenként jó 12 ezer forint – összegéhez sem. De még azt is minek felvetni, hogy a népszámlálási adatok szerint is vagy egymillió embert elveszített az elmúlt években a katolikus egyház. Egymillió ötszázezer forint, csak úgy – végülis nem is olyan rossz, jön hozzá még stólapénz, és a hívek adományai.

Fejenként másfél millió forint, miközben a krisztusi elvek szerint működő Iványi Gáborékat inkább kifosztják, ellehetetlenítik – igaz nem is prédikálják a szószékről feltétlenül azt, hogy ez minden világok legjobbika, a legjobb kis vezetővel az élén.

Optikai csalódás a címképen.  Az eredeti szöveg szerint ugyanis a Csepeli Szabad Kikötőben, gazdákra vártak a Trabantok és a Wartburgok, de valójában az autók reménybeli gazdái vártak éveket, hogy átvehessék az előjegyzett és kifizetett álomkocsikat..

Figyelmeztető jótanács 1963-ból: „A kis Trabant fürge masina. Különösen az új 600-as, amelynek sebessége megközelíti az óránkénti 100 kilométert. A többi, a Wartburg és a Moszkvics is  százon felül fut. Talán nem is jó biztonsági szempontokból, hogy az új gépkocsik szinte kivétel nélkül ma már jóval százon felüli sebességgel szaladnak. Az új vezetők hamar megszokják a nagy sebességeket…”

Jó hírt közölt az autósoknak a nagy példányszámú Képes Újság 60 éve. Csak két dologról nem szólt a lap: egy áhított kocsira minimum 4-5 évet kellett várni, és a mai szemmel alacsonynak látszó árak kifizetéséhez hány év munkájára volt szükség. Ezt írták:

„A Csepel Nagykereskedelmi Vállalat, amely az OTP-vel karöltve végzi a kocsik elosztását, elegendő mennyiségű új személyautóval rendelkezik. Ezeket Lágymányoson és a Csepeli Szabadkikötőben tárolják.

40—50 ezer forint a Trabant, 65 ezer körüli, a típusnak megfelelő áron adják a Moszkvicsot, 60—70 ezerbe kerül a Wartburg és hasonló áron kapható az

Újpesten egyetlen éjjel a kutyapárti passzívisták felújították és hasznos funkciókkal látták el a használaton kívüli telefonfülkéket. Lett antikvárium-fülke, megunt ruhák fogasa, beraktak mikrót a rászorulóknak, hasznos információkat ragasztottak ki, és persze „Kit utáljunk ma?”-kereket is lehet pörgetni.

Angliában láttam már, mi történhet, mikor az emblematikus piros – de feleslegessé váló – telefonfülkéket társadalmi hasznosításra ajánlják fel. Tucatnyi praktikus ötlettel lakták be hamarosan. De Újpest nem Nagy-Britanniában van. Az Újpest-központ aluljárójában a telefonokat is rég leszerelték a hét lepusztult fülkében, és senki nem akart a gazdájuk lenni.

A civil szervezeteket, a polgárok véleményét közvetítő mozgalmakat nemzeti konzultációkkal „kikerülni” próbáló kormány egyetlen komoly ellenfele

Annak a polgármesternek, Borbély Lénárdnak, akinek Ábel Attila az alpolgármestere és legfőbb propagandistája, támasza, annak már nincs szüksége ellenségre. Erről szól az alábbi történet:

A csepeli nyilvánosságnak egy új kiadványában olyan „ábeles” hangulatú elemzés jelent meg. (nincs impresszum!) A nagy konspirátor - minden bizonyííték nélkül - a cikkben arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyik ellenzéki politikus környezetében lehettek alkoholtól befolyásolt emberek.

Puff neki! Erről a történetről persze igen sok csepeli Borbély Lénárd 2015-ös ittas vezetésére, - Soroksár-Erzsébet- Ferencvárosi állítólagos rendőri üldözésére, és a szolgálatos rendőrökkel való „emberkedésére”- asszociál. Márpedig ez nem kitalált történet, a rendőrségi ügyről, az ittas vezetésről a polgármesternek papírja is van.

Az új kiadvány viszont – „ábelesen” - ahogy már ezt a lódító alpolgármestertől megszoktuk, a helyi pletykákra épít! Az ellenzékiek alkalmatlanságát híreszteli, ami Borbély bűnére üt vissza. A fideszes polgármester - ugyanis azt, amivel az ellenzéki politikus ismerősét vádolják - már 2015-ben elkövette.

Abban az esetben, azonban, ha

"Nincs más tennivaló, mint hálát adni a jó Istennek, hogy ilyen páratlan kormánnyal tüntette ki a magyart, és bizalommal eltelve várni azt a szebb jövőt. Csak úgy villámlik a gazdasági krízis éjszakájában a kormány gigászi lendülete” -írta a Pesti Napló 92 éve, 1931-ben.

"Úgy áll a dolog, hogy az, ami hazánkban tűrhető vagy jó, az egyedül és kizárólag a kormány érdeme. Minden, ami rossz és elviselhetetlen, az utálatos világjelenségek bűne. Mostanában az öndicséret és önmegelégedettség olyan lavinája hömpölyög enervált politikai életünkre, hogy az ember egészen beleszédül. Amikor ezeket a kidüllesztett mellkassal elharsogott tirádákat olvassuk, akkor

Tiszta szerencse, hogy Csepelen nincs személyi kultusz! Borbély Lénárd  ezért csak 31-szer szerepelt névvel és/vagy fotóval a 32 oldalas lap, a Csepeli Hírmondó idei utolsó számában: átad, megnyit, adományoz, jótékonykodik, köszönt, rámutat, bemutat, hangol, állít, és ültet...

Az idei utolsó lapszám az eddigi politikai lapból Borbély Lénárd hivatalos polgármester-jelölt jelölti bejelentésétől hivatalos Borbély féle kampánylappá vált. Nem elsősorban azért, mert Borbély immár 31-szer szerepelt névvel és fotóval a lapban, hanem a cikkek tartalma és egyoldalúsága miatt. 

Az pedig, hogy ezen túl mi van a kerületben, mi foglalkoztatja napjainkban a csepeli embereket, a munkából élőket, hogyan élik meg mindennapjaikat, az élelmiszerek változatlanul igen magas inflációja hogyan hat a karácsonyi felkészülésükre, most sem érdekes. A lényeg: a polgármesterből lett polgármester-jelölt kampányának bármi áron való elősegítése. Kérdés, mit szólnak mindehhez a csepeliek, vagy éppen a helyi ellenzék vezetői.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Amíg nem lesz értelmes, őszinte társadalmi vita arról, hogy a covid hazai kezelése miben volt eredményes és miben nem, addig maradnak a konteók pró és kontra. De ez igaz másra is: az oktatásra, a tömegközlekedésre, az energiaárakra, az akkumulátorgyárakra, a jövőnkre, mindenre.

A covid-diktatúrának titulált jelenség ellen tiltakoztak Pécsett. A demonstrálók szónokai annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy a következő globális járvány kitörésekor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) utasítására újra jönnek a drasztikus korlátozások és a kötelező oltások. Mindez a gyógyszerkonszernek parancsára, akik megvették a WHO-t. Arról, hogy a WHO csak ajánlásokat tehet a tagországoknak, utasítást nem adhat, a tüntetésen nem esett szó.

Arról viszont beszélt az egyik felszólaló, hogy míg a covid világszerte 7 millió emberrel végzett, addig az oltások

A magyar mondás szerint, „fejétől bűzlik a hal”! Sok minden bizonyítja: nagyon igaz ez a megállapítás Csepelen is.

Ha a miniszterelnök megengedheti magának, hogy felrúgja a szabályokat, - és hatalomba maradása eszközeként alkalmazza a törvényeket - ne csodálkozzunk, hogy szerviensei, a helyi kiskirályok is hasonlóan állnak a törvényekhez! Így van ez Csepelen is! Hiába van leírva és tételesen szabályozva a választási kampány ideje, szervezésének szabályai, ha azt önös érdekből a polgármester áthágja!

Hiába előírás a nép közpénzeken való (politikai, választási) befolyásolásának tilalma, ha Csepelen leplezetlenül, materiális dolgokkal és pénzzel presszionálnak, elsősorban elesett és rászorult embereket.

Ha a miniszterelnök

12 ezer lélegeztetőgép a raktárban porosodik. "A 40 ezer magyar halálát hozó járvány sokkját arra használták, hogy gazdaságélénkítés címén gyorsan kőkemény milliárdokkal tömjék teli a nemzeti strómanok zsebeit."

Pártközeli rossz és jó nyelvek szerint a 2018-as választások környékén a Nemzeti Nindzsa vezér azzal nyugtatta a híveket: ha baj lenne, a Fidesznek – mármint neki - már annyi pénze van, hogy tíz évig ellenzékből is vígan elüzemeltethető a párt és propagandagépezete.

Azóta eltelt öt év, tovább kerekedhetett a svájci vagy ki tudja hol tárolt malacpersely, méghozzá gyorsuló ütemben. A nemzeti hörcsögkaszt ugyanis minden, számára kockázatot jelentő időszakot úgy reagál le, hogy pánikszerűen

Elég lesz a bukósisak? A 2014-es, 35 pontos választási ígéreteiről nem adott számot sajtótájékoztatóján az újrázásra készülő polgármester. Pedig illett volna. Csepel ugyanis maradt, ami volt, az ígéretek földje.

Évtizedes ígéret maradt, a gerincút teljes egészében való kiépítése; a Gubacsi híd 2x2 sávossá való átépítése; a Csepel és Soroksár között létrehozandó gyalogos és kerékpáros híd terve; a vállalkozóknak igért inkubátorház; az északra tervezett nemzetközi vízi sportközpont; minden panelház felújítása; a Csepel SC Alapítvány helyzetének rendezése; az intézményi étkezési térítések befagyasztása. Nem valósult meg a csepeli HÉV felújítása sem, de az 5.000 új munkahely létrehozása is irreális ígéretnek bizonyult.

Nincs új a nap alatt. Pedig Borbély Lénárd polgármester, a Közösen Csepelért Polgári Egyesület elnöke és polgármesterjelöltje mégis szeretett volna újdonsággal szolgálni legutóbbi sajtótájékoztatóján. Ekkor jelentette be hivatalosan, hogy