Semjén elfelejti, hogy ebben a szerinte cudar száz évben benne van nemcsak a fideszes emlékezetpolitika által kiemelt helyen szereplő Horthy-korszak húsz éve, hanem a rendszerváltás óta eltelt harminchárom év is, aminek többségében a Fidesz–KDNP kormányozta Magyarországot.
A Diaszpóra Tanács legutóbbi ülésén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt találta mondani, hogy „100 évig hátrány volt itt magyarnak lenni”.
Az „itt” szócska nyilván Magyarországot jelenti, és talán arra utal, hogy másutt viszont előny volt, nemcsak Hollywoodban, de esetleg Párizsban vagy Oxfordban is.
Viszont ha magyar földön hátrány volt „magyarnak lenni”, akkor felmerül a kérdés: „mihez képest?” Továbbá Semjén elfelejti, hogy ebben a szerinte cudar száz évben benne van nemcsak a
Jó barát? Van ok a szégyenkezésre. Nem tudom, hogy feltűnt-e az olvasóknak, hogy az elmúlt években mennyire visszaesett a csepeli önkormányzat szeretete és aktivitása a lengyelek iránt?
Le kellene szállni a magas lóról! Orbán Viktor Budaházy szerint szintén bízik a részleges revízióban, de nem beszél róla nyilvánosan. A kormányfő nem tiltakozik e feltételezés ellen, tudja, hogy a rányomott irredenta bélyeg több százezer szavazót hoz számára.
A csepeli Mikulásnak kiürült a puttonya, de láthattuk, hogy a polgármesterből lett másodállású egyesületi elnöknek azért még csurran, cseppen valamicske közpénz, ha a saját választási kampányáról van szó. A krampuszok itt szóhoz sem juthattak, kizárta őket az alpolgármester…
Egy hatalom foszlása akkor kezdődik, amikor már a saját hívei sem hisznek benne
„Ilyen még nem volt!...Csillagtelepen valami nem mindennapira találhatunk példát. Ha elkészült az új városrész, ha felépültek a lakóházak, üzletházak, iskolák, a mostani munkásszálló kórház lesz. Az új városrész minden igényének megfelelő, korszerű kórháza…” (Ország-Világ 1958.)
Itt a Németh-Borbély duó két éve tartó ádáz civakodásának, az egymás lejáratására szolgáló kísérleteknek az újabb lenyomata.
A középiskolai írásbeli felvételi célja már évek óta nem érvényesül: nem azt méri, milyen készségei, kompetenciái vannak a gyereknek, hanem azt, a szülők mennyi pénzt, időt és energiát tudtak áldozni gyermekük trenírozására.
Ábel Attila irodáját miért Borbély Lénárd képe fedi be? A HÉV és a busz utasai gyönyörködjenek benne?
Kocsis Máté és megbízói tényleg új politikai rendőrséget akarnak létrehozni a szuverénitás szajkózása közben?
Mi lesz a borbélyi béremelési ígérgetésekkel, ha a polgármesternek nem lesz elég ereje ahhoz, hogy a képviselő-testülettel elfogadtassa a 2024-es költségvetést? Sok más dolgot is veszélyeztet a függő helyzet
Tizenhárom év után már az is kezdi világosan látni az Orbán-renszer, pontosabban a kormányfő természetét, aki szürkehályoggal jött a világra 2010 körül. Aki nem, azzal Agyarország kormányfője érteti meg, hogy ebben a rendszerben csak kétfajta szerep létezik: az alattvalóé és az ellenségé. Az ellenségnek a NER titokban örül, mivel van kivel harcolnia, ezért gyakran kíméli, hagy belőle holnapra is.
„Borbély Lénárd a Fideszből való eltávolítása után a csepeli lokálpatrióta egyesületben látta meg politikai karrierje folytatását. A XXI. kerületi polgármester családtagjaival, kollégáival, önkormányzati dolgozókkal csoportosan lépett be a szervezetbe, amit 50 perc elteltével átneveztek, narancssárgára festették, Borbélyt elnökké emelték. Ma már lelkesen osztogatják az önkormányzat ingyen adományait: krumplit, hagymát…”
"Melegekről készült fotókat zár el a 18 évesek elől, de a kormányközeli TV2-n 12-es karikás éneklős műsorban nőnek öltözött férfiak, és férfinak maszkírozott nők bohóckodnak, vagy hajadonok magukat megalázva vonaglanak a nagy Ő előtt."
Belátható időn belül nem épül meg a Galvani híd, csak a látványtervében gyönyörködhetünk, de nem épül meg a 70 éve várt Albertfalvai híd sem. Tovább nő a kerület elszigeteltsége. Kísérő hidegzuhanyként elmaradnak a korábban tervezett csepeli közúti fejlesztések is a kormány döntése miatt. Így elmarad a HÉV-felújítás, a Gubacsi híd átalakítása kétsávossá, a Corvin csomópont kétszintessé tétele.
Már a krampuszokat is befóliázzák és átalakítják manókká?
„A csepeli Rózsadombon olyan sötét van, hogy a polgármester a rossz fényviszonyok miatt se itt készítteti mosolygós fotóit…. Itt régóta nincs közvilágítás! Itt télen délután öt órától olyan sötét van, mint a pokolban!”
Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.
Gondban a polgármester: csütörtökön a képviselők a megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadták el. Elbuktak a kerületvezető adóemelési és áremelési javaslatai. Elbukott a költségvetés módosítása is.
A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak. Most pedig az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?
Egyedülálló film nyomára bukkantunk. Máriássy Félix 1959-ben művészi eszközökkel és a történelmi eseményeket átélt csepeli szereplőkkel állított emléket az egykori község 79 évvel ezelőtti náci-nyilas kitelepítését megakadályozó csepeliek 1944. december 4. és 6. közötti elkeseredett, hősies és végül győztes ellenállásának.
A Magyarországon egyedülálló események művészi megörökítésének szándéka meghatározó szerepet töltött be az Álmatlan évek címmel 15 évvel később, 1959-ben bemutatott játékfilmben, amely – egy évvel korábban ‑ a csepeliek aktív közreműködésével készült. Akkor még sokan éltek a drámai események részt vevői közül. Máriássy Félix filmjéhez ma csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Az 1958-as Film Színház, Muzsika című hetilap – fotókat mellékelve – így számolt be a filmforgatás végéről: