A tanárhiány mérsékléséhez van egy újabb terv a  kormányzat részéről: "tanárnak képezhetik át az 55 év feletti katonákat, tiszteket és altiszteket. De pedagógushiány, az nincs. Aki mást mer mondani, az aljas hazudozó az Orbán-rendszer főnökei szerint."

Miközben az oktatásirányítás sorra távolítja el a politikai szempontból megbízhatatlannak ítélt igazgatókat az iskolák éléről, a tanévkezdés előtt is százával, sőt ezrével jelennek meg a közszféra állásportálján az üres pedagógus- álláshelyek betöltésére kiírt hirdetések. Persze a hivatalos álláspont szerint nincs ebben semmi különös, a pedagógusok, mint a bálnák, ilyenkor vándorútra kelnek, más helyre költöznek, munkahelyet váltanak.

Nyilván semmi köze az egésznek ahhoz, hogy egyre több a pályaelhagyó és a nyugdíjkorhatárt elérő pedagógus, utánpótlás pedig alig van, a 30 év alatti pedagógusok aránya a 10 százalékot sem éri el. Esetleg ahhoz, hogy már a Magyar Nemzeti Bank kutatása szerint is mintegy 16 ezren hiányoznak a rendszerből a

A bérfeszültségek jogos és helyes megoldása nem tette könnyebbé az egész intézményrendszer közép-és hosszútávú fenntartásának feladatait, amelyek túlnőnek a választási kampány sikere érdekében hozott döntéseken. 

Borbély Lénárd azt nyilatkozta a helyi szócsőben, a CSH-ban, hogy a „…bölcsődékben van elég férőhely.” Ez igaz, azonban a bölcsődei helyek kihasználtsága, a testületi anyag szerint, ~ 72 százalékos. Ami szakmai szempontból ideálisnak mondható, másrészt néhány számon érdemes elgondolkodni. 

* Január 1-én a csepeli, bölcsődéskorú gyermekek száma 1.559 fő volt, tehát a korosztályhoz tartozó gyerekek ~ 20,6 százaléka vette csak igénybe a kerületben a bölcsődei ellátást. Mi lehet az ok, amiért ilyen kevés szülő viszi bölcsődébe gyermekét? Ez egyébként azt is jelenti, hogy a korosztály majd 80 százaléka valamiért nem részesül a gyermekek fejlődése, nevelése szempontjából rendkívül fontos bölcsődei ellátásban. Lehet, hogy a

A legfelsőbb helyről megtudtuk, hogy nem nagy ügy a magyar olimpiarendezés, stadionok már vannak bőven, csak pár mobil WC-re vagyunk tőle. És tényleg: a franciaországi játékok előtt terroristák felrobbantották pár helyen a vasúti váltókat, de nálunk erre esélyük sincs, mert a sín eltörik magától, vagy elolvad, esetleg a mozdony gyullad ki. 

Nem egy nagy ügy az olimpia megrendezése – tudtuk meg a legfelsőbb helyről – pár mobil izét kell építeni, aztán elbontani és meg is van az egész. Ráadásul százszor jobb lesz, mint bármelyik volt, az tuti.

És mi az ördögi ravaszság az egészben? Emlékezzünk vissza a franciaországi olimpiára. Miként akarták a terroristák ellehetetleníteni a nagy játékot? Hát felrobbantották pár helyen a vasúti váltókat, ezzel vélvén megakadályozni a megnyitót.

Magyarországon erre esélyük sincs. Itt teljesen felesleges felrobbantani a sínt, felrobban az magától. Vagy elolvad. Vagy eltörik. Ha egyik sem, akkor

A polgármester szövegéből kiderült: pályázati pénzek elnyerésére is szükség lesz a megvalósítás során. Vajon mennyi önrészre és mennyi pályázati pénzre számít a polgármester? Mi lesz, ha mégsem nyernek a pályázaton? Borbély úr kire keni majd a felelősséget?

Tervezzünk közösen! Újjászülethet a Kossuth Lajos utca – Ezzel a címmel tette közzé felhívását a Csepeli Hírmondóban Borbély Lénárd Csepel polgármesere.

    Négy oldal egy elképzelésről, amelyről csak a következőket nem tudjuk:

> Mi indokolta, hogy most a valószínűleg több százmilliós fejlesztés elindítása mellett döntött a polgármester?

Nem volt semmilyen más ötlet, például a Városközponton túl a felgyülemlett milliárdok elköltésére vagy éppen a városközpont parkolási gondjainak enyhítésére, netán a

Járulékos veszteség. Állítólag a Fideszben ez a terminus technicusa azoknak a gátlás nélküli pártkádereknek, akiknek extra gusztustalan kommunikációs feladatot is ki lehet osztani. Az ilyen buzgómócsingok előnye, hogy bármit – értsd: bármit – fel-és elvállalnak, a hátrányuk, hogy ha a legkisebb önállósághoz jutnak, úgy többnyire futószalagon termelik ki a pártnak is kínos, kontraproduktív hülyeségeket.

Budai Gyula, Németh Szilárd után itt a legújabb modell, Lánczi 2.0 Tamás (képünkön).

Aki már évekkel ezelőtt bizonyított, amikor álnéven írt cikkben feketelistára tette volt ismerőseit, tanárait is. Most pedig a fideszes elhajlásvizsgáló, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjeként nézte el ismét a naptárat. Úgy pont hetven évvel. 2024-ben viszont legfeljebb coki, meg lazán kinyújtott középső ujj. Tamás, turkálj nyugodtan a szemetesemben is, ha jól esik. Csak csukd vissza a kuka fedelét.

Tamás ámokfutásának a fő oka, hogy

A gyári teherforgalmi út felújítására, amely mindkét fél érdeke lett volna, a Metrans Kft-vel kötött nyolc évvel ezelőtti megállapodásban az önkormányzat vállalt felelősséget.

Az akkori, az ugyancsak Borbély Lénárd vezette testület a pénzügyi feltételeket határozatban is biztosította.

Borbély úr! Miért

A kereszt rendben, ha méltó helye van (itt se a szakemberek, se a jogörökösök szerint nincs), és ha a magyar név méltó régi nagy híréhez. De most nem az. Egy valamire való keresztény kurzus nem komcsizná át a huszonegyedik századot a hiányzó kormányprogram helyett, és nem az uniós átlag felét költené oktatásra és egészségügyre. Nem jó keresztény az, aki buta és beteg nemzetet bájol drága cirkuszokkal.

Szándékosan csinálják. Mindig olyan jelképeket rajzolnak a homlokukra, amihez közük sincs. Nyugaton megszűnt a sajtószabadság, Brüsszel a jogállamiság torkán ugrálva tartja vissza az uniós forrásokat, miközben Magyarország akkora demokrácia, hogy alig fér rá tízezer gyűlölködő óriásplakátra, a sajtó pedig szabadabb, mint valaha.

Ezt híreli a kormány, amely a Hauszmann Program részeként orbitális keresztet biggyeszt a Szabadság-szobor talapzatára.

Csepelen, a főváros más részeihez képest, még mindig olcsóbban, viszonylag kedvező áron lehet ingatlant vásárolni. Mi lehet az oka ennek?

Pénteken tette közzé a hvg.hu a budapesti ingatlanpiacon eladásra kínált ingatlanok árainak alakulásáról szóló összegzést. https://hvg.hu/ingatlan/20240823_ingatlan-budapest-duna-house-legolcsobb-keruletek-lakasvasarlas  A kimutatás szerint idén, a tavalyi évhez képest felpörgött a fővárosi lakáspiac. A 3 százalékos árnövekedés ellenére 60 százalékkal több lakás került új tulajdonoshoz, átlag 914 ezer négyzetméteres áron, bár már hét kerületben 1 millió felett járnak a négyzetméterárak. Ezzel szemben Csepelen, az idei első hét hónapjában, átlag 596 ezer Ft/m2 áron keltek el az eladásra kínált ingatlanok, majd 35 százalékkal olcsóbban vásárolták meg a kerületi ingatlanokat. Ennél kevesebbet fizetnek viszont Pesterzsébeten (566 ezer Ft/m2) és Soroksáron (546 ezer Ft/m2). 

    Vajon elgondolkodnak-e végre a kerületi vezetők, élükön Borbély Lénárd polgármesterrel, hogy

Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter.

Napjainkban gyakran szóba kerül az állami költségvetési előirányzat elfogadásának módja, a központi költségvetés végrehajtásának szabályszerűsége.

Több tízezermilliárd forint elköltéséről van szó, amelynek nyomon követése bonyolult feladat. Sokkal egyszerűbb – a költségvetési rend szerint működő – sportági szakszövetségek büdzséjének áttekintése. E szervezetek többségének léte az államtól függ, működésüket

Hetvenhat éve, 1948-ban (3 évvel a 2. világháború után) a megfizethető árú magyar motorkerékpárra váró ezrek ezt az információt olvashatták. "a motorosítás nagy pártfogója, a Szabadságharcos Szövetség kérésére, most alakult egy munkásokból és műszaki emberekből álló bizottság, amely feladatául a kismotor árának csökkentését és minőségének további javítását tűzte ki. Nem szabad azonban egy pillanatig sem elfelejtenünk, hogy a magyar motorkerékpárgyártás, – bármilyen szép eredményeket is mutatott fel ideáig –, még gyermekcipőben jár. 

Az Autómor korabeli, 1948-as száma így írt a vágyakról és azok teljesíthetőségéről: "A legutóbb kibocsátott kérdőíveinkre érkezett válaszok azt bizonyítják, hogy a kismotor probléma ma a motor társadalom érdeklődésének középpontjában áll. Százával érkeztek olyan válaszok, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Azt írták olvasóink, hogy szeretnének kismotort vásárolni, de nem tudnak, mert drága. Kérdezik tőlünk, hogy miért van ez így és

14 éve egy olyan alak ígérget itt aranykort, aki alatt Magyarország újkori történetének messze legkedvezőbb gazdasági időszakából az EU legszegényebb államaként jött ki, ahonnan több fiatal menekült el, mint a XX. század világégései után összevéve. Az Orbán-rendszer örök tanulságát a névadó és az ő hűbéresei így látják: az egykori kommunista állampárt végét is az hozta, hogy óriási néptömegeket iskoláztak be az ekeszarva mellől, mire a tanultabbá lett jónép utána elkergette őket.  

Volt szomszédom, Béla bácsi – Isten nyugosztalja – télen-nyáron klottgatyában cigizve a gangon bármikor el tudta magyarázni két slukk között, mi kell ahhoz, hogy – Kölcsey és Zrínyi után szabadon - a haza fényre dűljön, illetve senki se baszakodjon a magyarral. Egy igazi magyar nagystratégia megalkotása ennél azért összetettebb tevékenység. De nem sokkal.

Ha abból indulunk ki, melyek a magyarságot érintő valódi sorskérdések, tíz perc alatt meglenne egy minimum évszázados Magyar Nemzeti Mesterterv. Íme: a tisztelt magyar nép ne zabáljon annyi zsírosat (az EU második legelhízottabb népe vagyunk), ne piázzon annyit (lassan többet iszunk mint az oroszok), stadionok helyett a pénzt a tömegsportba öntsük (az EU egyik legkevesebbet mozgó népe a magyar), kőkeményen támogassuk a nyelvtanulást és a rohamosan sivatagosodó Alföldön a vízmegtartó környezetvédelmet.

Csodaszarvasos forradalom

Szakembereik és önkénteseik emberfeletti munkát végeznek immár 2013 óta. Kevesen figyelnek oda, ahol ők dolgoznak, sikereik nem hangosak. Akkor teszik jól a dolgukat, ha a 10–16 éves korosztály fiataljai hangtalanul és ügyesen veszik az akadályokat: nehéz körülmények között, olykor mélyszegénységben is befejezik az iskolát, és középiskolában folytatják a tanulmányaikat. A diákokkal nyári táborban is foglalkoznak, ahol a nyugalom, a pihenés, a játék a legjobban várt program.

A tanodába járó gyerekekről és a körülményeikről azt kell mondanom, hogy a legtöbbeknek már az is nagy kérdés, miből vegyenek új füzetet a tanévkezdéshez, mikor fogy ki legközelebb a hűtő, vagy ki segít nekik otthon, ha mindkét szülő éjjel-nappal dolgozik, hogy eltartsa a családját. És akkor még nem beszéltünk a mélyszegénység mentális hozadékairól, amiben ezek a gyerekek felnőnek.

Másutt ilyet a „nemzetre” hivatkozva a Ku-Klux-Klan csinál, nálunk meg az Orbán-rendszer állama, de az indíték nagyjából ugyanaz: a nép látványos leuralása.

Fideszes szemmel nézve tökéletesre sikeredett az idei augusztus 20-a: „Európa Legnagyobb Tűzijátékán” a NER-elit fél óra alatt eldurrogtatott 23 milliárd forintot a levegőbe, közben pedig utcára lökött több ezer ukrajnai magyar menekültet. A túlnyomórészt roma anyák és gyerekek égbekiáltó nyomorán egy év alatt négy milliárdot spórolnak, ami egészen pontosan 5,2 percnyi tűzijátékot jelent. Vagy kijön belőle egy szép, lángoló drónkereszt is, úgy mint

Sok csepeli csupán érthetetlen vágynak tartja, vagy politikai blöffnek érzi a városközpontban az újabb, feltételek nélküli, minőségi fejlesztés gondolatát. A Kossuth Lajos utca gyökeres átalakításnak feltételei semmit sem javultak, sokkal inkább romlottak az évtizedek alatt! Ez okozza azt, hogy a Hírmondóban meghirdetett tervek -, amik szakmai értékelésre alkalmatlanok, a hozzá kapcsolódó (nemzeti konzultáció szintű) kérdőívvel viszont gyermetegnek mondhatók - jelen állapotukban nem megvalósíthatók.

A kerület önkormányzati sajtótermékében három oldalas anyag jelent meg a Kossuth Lajos utca, Szent Imre tér és az SZTK közti szakaszának felújításáról. Nagyon örömteli, ha egy kerületi lakos, arról értesül, hogy Csepel legforgalmasabb utcájának átalakításáról gondolkodnak a vezetők. Ennek az utcának a felújítása ugyanis politikai elhatározás, és költségvetési hozzárendelés következménye lehet. Ha nincs így, akkor

Nem csak a sok milliárdos tűzijátékot köszönhetjük a tizenötödik éve regnáló kormányunknak, hanem az egykor az új kenyérhez, az alkotmányhoz, Szent Istvánhoz kötődő ünnepnap teljes kiüresítését is. Az új kenyerünkről ma csak annyit tudunk, hogy drágább lesz, mint a régi (meg mint a bécsieké). Az alkotmányunkról, hogy nincs: aki a helyette kapott alaptörvényt ünnepli, az az ország gyorsuló ütemű leszakadásának tapsol. Szent István a túlvilágon összevont szemöldökkel, fejcsóválva figyeli, ahogyan ez a Viktor nevű trónbitorló felajánlja az ő koronáját és az Árpád-ház sarjainak vére árán megszerzett ősi földjét Hszi Csin-pingnek, meg a kínai diktátor véres kezű moszkvai helytartójának.

Tudja-e a kedves olvasó, hogy a magyar állam megalapításának melyik fontos eseménye datálódik augusztus 20-ára? Puskázni is ér, a válasz így sem lesz könnyű – az igazság ugyanis az, hogy semelyik. Maga az államalapítás évekig tartó, hosszú folyamat volt, nehezen köthető egyetlen dátumhoz. Ráadásul régen is volt: több mint 1000 év távolából azt is nehéz egyértelműen tisztázni, hogy Istvánt Esztergomban vagy Székesfehérváron koronázták királlyá – az viszont szinte bizonyos, hogy az időszámításunk szerinti ezredik év karácsonyán. Augusztus 20-án nem történt semmi, amit ünnepelni lehetne, sem akkor, sem azóta.

Talán a fentiekkel is összefügg, hogy bár a mezőny erős, de

A saját magát mindig az országgal, a nemzettel azonosító Orbán Viktor és a Fidesz egy egyszerre szélsőséges és kisebbségi eszmerendszer nevében gyakorolja a hatalmat a többség felett; nem véletlen, hogy kénytelen volt egy olyan alternatív intézményrendszert gründolni, ahol ez a kisebbség többségnek látszik

Orbán,  mai (és az akkori) miniszterelnök 1999-ben mondta ki először: az EU-n kívül is van élet. Akkor ezen szinte a teljes hazai közélet megbotránkozott. Pedig a mondás eredendően csak arra vonatkozott, hogy nem tragédia, ha nem 2003-ban történik meg a magyar csatlakozás – végül, mint tudjuk, 2004-ben történt meg –, legfeljebb csak annyiban hátrányos, hogy kicsivel később kezdjük majd el érezni azt a pozitív hatást, amit a tagság a gazdasági fejlődésünkre gyakorol.

Amit ehhez képest ma állít Orbán Viktor az EU-ról, az ázsiai rokonságról, a bevándorlásról, meg arról, hogy kik a barátaink, és kik az ellenségeink, az akkor egy marginális kisebbség, a Csurka-párt világképe volt.

A részletes programot a folytatásban ismertetjük:

Nehezen felejthető Semjén Zsolt felnyerítése azon újságírói érdeklődésre, hogy a kánikulában mit gondol a kórházi klímák működésképtelenségéről

. – A szom­szédban háború dúl, ezrek halnak meg, és akkor ez a legfontosabb  problémája? – oktatta ki a kérdezőt.

A szomszédban háború dúl, ezrek halnak meg, mi pedig a világ legnagyobb tűzijátékát rendezzük. Mert a

A volt Kék Iskola, a mai Arany János iskola színváltozása miatt a csepeli hagyományok mai tiszteletének hiányát bíráljuk, hozzátéve: legalább az iskolai épület színét hagyták volna békén. Tényleg, mi az oka, hogy nem maradhatott kék a volt Kék Iskola épülete? 

Sok olvasónk, leginkább a Szent László úti lakótelepen lakók, köztük volt diákok, tanárok, szülők kérdezték, miért nem kékre festették a teljes felújítás alatt álló Arany János Általános Iskola épületét? Az 1979.ben alapított iskola ugyanis 1992-2017 között Kék Általános Iskola néven működött, amikor is az épület színe egyezett nevével is.

Az iskola honlapján a szerzők, így indokolták az iskola nevét: „…nem csupán az épület színe alapján választottunk, hanem a kék szín a békét, a hazaszeretetet, a hűséget, az összetartozást is jelképezi. Ekkor alakult meg a tantestület tagjainak kezdeményezésére a Kék Ökosuli Oktatóközpont civil szervezet, és az

Keresztet vethetünk a szabadságra, nemcsak a gellérthegyi szobrára? Erre a tervre, miként az elmúlt 14  évre nincs felmentés. A százezreket sújtó középkori szegénységre, a kilátástalanságra éppúgy nincs mentség, mint az összeharácsolt közvagyonból épült svábhegyi palotákra, a hatvanpusztákra meg az adriai luxusjachtokra sem. Épeszű magyarázat sincs. Legfeljebb a költői kérdés a Szörényi-Bródy dalból: miért hagytuk, hogy így legyen?!

Pár nappal az augusztus 20-ai ünnep és a várható keresztény-nemzeti politikai giccsparádé előtt talán érdemes lenne elgondolkodni  arról, hogy vajon lesz-e még valaha ahhoz fogható közös álmunk, amit a mi nemzedékünknek 1989-90, a rendszerváltozás ígért. Hogy itt egyszer demokrácia lesz, szabadság, jogállam, tisztelik a magántulajdont, az otthon sérthetetlenségét, szabad lesz a szó és a vélemény, és egyáltalán, eljön az általános jólét.

Hát nem így lett.

Az első húsz évre még lehet különféle mentségeket vagy kifogásokat találni, hogy a