A szerencsés emberre mondják: „malaca van”. Miniszterelnökünk az évek alatt egy egész kondát gyűjtött össze. Még a háború és a menekülthullám, azaz mások szenvedése is jót tett neki: ügyesen eljátszhatta a „békeharcos” és a „nemzetmentő” szerepét saját hatalma bebetonozására. Persze ehhez is komoly tehetség kell, meg hasonlóan komoly szintű gátlástalanság. Érthető, hogy vonzódott is a szerencsehozó malacokhoz: emlékszünk még a „helló, röfis” bratyizásra Bözsi néni disznajával.
De mostanában a szerencsesorozat mintha megrekedt volna. Kezdődött a váratlanul kirobbant kegyelmi botránnyal, amit a két politikusnőnél kevésbé készséges Balog huzakodása csak tovább rontott. Aztán előkerült a Varga Judit-féle hangfelvétel, és egy ugrással a színpad közepén termett a jobboldali versenytárs: Magyar Péter.
Az első botrány robbanása csak azért halkult el, mert túlharsogta a másiké. Orbán talán már vissza is sírja, amíg csak káderei pedofilmentegetésével kellett szembenéznie. Azokat még csak-csak lemondathatta, de mit csináljon az új sztárral?