Több ezren tüntettek az oktatás modernizálásáért a Kossuth tér mellett, az Alkotmány utcában. Az érkező tömeget a hangosbemondón a harmadik keresztutca felé irányították, később a Honvéd utcáig ért el a tömeg. Az esőben ácsorgó tömeg túlnyomórészt diákokból állt, de felnőtteket is lehetett látni.
A színpadról az első beszéd arról szólt, hogy mi még fiatalok vagyunk, és nem felejtettünk el gondolkodni". Olyan iskolát szeretnénk, ahol ez meg is marad, kiélhetjük a kreativitásunkat, nem veszítjük el az identitásunkat, megmarad a kritikus gondolkodásunk, és
NEM HISZÜNK EL MINDENT, AMIT A PLAKÁTOKON LÁTNI,
mondta. A szónok idézte Szent-Györgyi Albertet, aki 1936-ban azt írta az iskoláról, hogy az 12 év szabadságvesztést, és ugyanennyi kényszermunkát jelent. "Nem akarunk túlterhelt, szorongó gyerekek lenni, és ez az ország csak akkor jut valamire, ha
Erkölcsi döntést hoztam – ezzel magyarázza politikai szerepvállalását Mellár Tamás közgazdászprofesszor, aki erős ellenzéki támogatással indul a választáson Pécsen.
Az iskolai nevelés legfontosabb eszköze a példamutatás. És nem okvetlen számtanpéldákra gondolunk ez ügyben.
Az életminőség egyik fontos jelző adata a vásárlóerő. Minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, s egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatót tud fenntartani egy-egy település. Ezek pedig önmagukban is növelik a foglalkoztatást, ami tovább javítja az életminőséget.
Egyszerű és tetszetős megoldás hülyének nyilvánítani az összes ellenzéki politikust. Esetleg a Fidesz által megvásároltnak, aki direkt a választási vereségre játszik. Az előbbit a választók azon része gyakorolja rendszeresen, amelyiket dühítenek a felmérési eredmények. Kormányváltást szeretnének, de ennek egyelőre csekély az esélye, nem kis részben azért, mert a demokratikus oldal pártjai képtelenek a közös fellépésre. A második feltételezéssel ellenben éppen a demokratikus ellenzék pártjai élnek - minden olyan esetben, amikor potenciális partnerük valamiben ellentmond nekik. Például a DK-sok az alkudozás során makacskodó MSZP-sekről, vagy fordítva, netán a csepeli indulási lehetőség kapcsán Juhász Péter ismét csak a szocialistákról, megint mások az Együttről, az LMP-ről vagy a Momentumról. (Bocs, kétfarkúak, rólatok egy ideje nem hallunk, de csak várjátok ki a sorotokat!)
Kötelező volt. Kötelező lesz? Magyar leventék fokosgyakorlata 1942-ben. Következett a harctér, a frontszolgálat...
Vajon támogatja-e a fideszes vezetésű csepeli önkormányzat Németh Szilárd fideszes alelnök választási kampányát? Jogos a kérdés? Szerintem igen, bár az Állami Számvevőszék nem vizsgálja a hatalmon lévő Fidesz tiltott pártfinanszírozásának ügyét. Valamiért csak az ellenzéki pártok körül vizsgálódik, miközben már Kovács Zoltán kormányszóvivő is „beismerte, hogy a kormány támogatja a Fidesz kampányát. (
Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell, írta Sören Kierkegaard dán filozófus, és ezt azért nem árt észben tartanunk, amikor azon tépelődünk, hogyan jutottunk el ehhez az április 8-hoz. Ha megéljük, hová jutott az ország nyolcévnyi Fidesz-kormányzás után, ha végiggondoljuk, miért várhatná a kormányfő papíron nyugodt éjszakákkal az áprilist, és mégis miért félhet attól, amiben mások reménykednek. Hogy utólag igaznak bizonyul az a felmérés, amely szerint a nemzet hetven százaléka kormány-, sőt rendszerváltást akar. Hogyan jutottunk el addig, hogy sokan azon tűnődnek ma, leváltható-e még egyáltalán az Orbán-rendszer a liberális parlamentarizmus keretei között, holott a demokrácia már csak nyomokban létezik, a Fidesz következő ciklusa meg azt vetíti előre, hogy írmagja sem marad a civil szerveződéseknek, a sajtószabadságnak, az önkormányzatiságnak, de még az ellenzéki politikai alakzatoknak, Európának sem. Hogy felszámolnak minden autonómiát, ami befeszülhet az egypártrendszerrel szemben. Hogy tényleg kiteljesedik az „illiberális demokrácia”.
Ugrik a prémium? Németh Szilárd (középen) és Borbély Lénárd (jobbra) szigorúan, inkább feddőn néz a CSH kiadójára, a magyarázkodó Vida Istvánra, mert a rezsirikkancs csak tizenhétszer szerepelt a lap idei első számában.
Vannak még csodák az életben, erről nem is érdemes vitát nyitni. Vannak és kész. Mi másnak lehetne nevezni azt, amikor egy földi halandó (Németh Szilárd, képünkön) a sajtótájékoztatónak nevezett előadáson kijelenti, nem fél senkitől, bárkivel hajlandó megküzdeni a képviselői helyért, akár még Gobbi Hildával is. És tessék, megkapta. Kevesebb, mint négy hónappal a választások előtt.
Bemutatta elektronikus jegyrendszeres tesztautóbuszát a BKK