A saját magát mindig az országgal, a nemzettel azonosító Orbán Viktor és a Fidesz egy egyszerre szélsőséges és kisebbségi eszmerendszer nevében gyakorolja a hatalmat a többség felett; nem véletlen, hogy kénytelen volt egy olyan alternatív intézményrendszert gründolni, ahol ez a kisebbség többségnek látszik
Orbán, mai (és az akkori) miniszterelnök 1999-ben mondta ki először: az EU-n kívül is van élet. Akkor ezen szinte a teljes hazai közélet megbotránkozott. Pedig a mondás eredendően csak arra vonatkozott, hogy nem tragédia, ha nem 2003-ban történik meg a magyar csatlakozás – végül, mint tudjuk, 2004-ben történt meg –, legfeljebb csak annyiban hátrányos, hogy kicsivel később kezdjük majd el érezni azt a pozitív hatást, amit a tagság a gazdasági fejlődésünkre gyakorol.
Amit ehhez képest ma állít Orbán Viktor az EU-ról, az ázsiai rokonságról, a bevándorlásról, meg arról, hogy kik a barátaink, és kik az ellenségeink, az akkor egy marginális kisebbség, a Csurka-párt világképe volt.