– Jó helyre születtem – szögezi le mindjárt az elején Debre Istvánné, a mindenki által csak Magdinak szólított csepeli cigánypedagógus.
Egy román határmenti kis faluban, a cigánysoron látta meg a napvilágot, nyolcan voltak testvérek – értetlenkednék, de megelőz. – A szegénység csak egy dolog. Isten áldása kísérte egész életemet, és olyan emberek, akik mellett a nyomort is könnyebb elviselni. Édesapja megjárta a világháborút, nyolc év után tért haza a hadifogságból. Soha nem panaszkodott.
– A tudás kincsét hozta haza, több nyelven megtanult beszélni. Tisztesség, becsület, tudás: ezek voltak a jelszavai, ebben a szellemben nevelkedtünk – emlékszik vissza Magdi. Nyolcéves sem volt még, amikor édesanyja meghalt. A kisgyermekek nevelését tizenhat évvel idősebb nővérük vállalta magára. A család felköltözött Budapestre. Magdi akkor látott életében először emeletes épületet, amikor – mezítláb – elment a csepeli általános iskolába.



Az ügyészség kiskorú veszélyeztetésével vádolta a pedofília miatt letartóztatott csepeli nevelőt már akkor is, amikor a férfit felvették a Burattino alapítvány iskolájába. Erkölcsi bizonyítványa azonban tiszta volt, mivel jogerős ítélet abban az ügyében nem született a belépésekor – írja a Blikk.
Szavazzon Szabó Szabolcsra a baloldali ellenzéki összefogás jelöltjére és a baloldal listájára!
Hogy ne kelljen a jelen és a jövő égető kérdéseire felelni, most újra elővette a kormány az őszödi beszédet. Jól jön ez a kampányban, ragyogó figyelemelterelő hadművelet, médiának is van min csámcsogni. A debreceni polgármester az egyetlen hiteles csatornán öt perc alatt legalább tízszer idézte, hogy „hazudtak reggel, éjjel és este”. Furcsállom, hogy senkiben nem merül fel a kérdés, hogy mit csináltak akkor nappal? Gondolhatnám, munkaidőben nem értek rá hazudni, annyi dolguk volt, vagy csak kipihenték a reggeli és az éjszakába nyúló esti hazudozásaikat (akkor még nem volt divatban az éjszakai parlamenti ülésezés, hogy a jó nép ne lássa, ne hallja mi folyik ott).