Viharos idők jártak ezen a héten Csepelen. Blogunkhoz például befújta a szél két mélységesen felháborodott és sértődött csepeli fideszes önkormányzati képviselő levelét, amit a Csepeli Hírmondó (CSH) főszerkesztőjének címeztek. A lap március 12-én megjelent számának 2. oldalán közölt, - a levélírók által „lejárató, mocskolódó, hazug”-nak nevezett tudósítás miatt Németh Szilárd Fidesz alelnök stílusában és modorával ragadtak klaviatúrát még március 22-én. Soraik eddig még nem láttak napvilágot sem a CSH-ban, sem másutt. Mivel közügyről – a kerületi iskolákról – van szó, nem várunk a CSH-ra, ahol Ábel és Borbély urakkal együtt majd csak eldöntik, hogy mit akarnak tenni, mi az alábbiakban szó szerint közöljük a levelet:

Ma, március 30-án, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órákat hivatalosan hajnali kettőkor három órára állítják. Különösen a gyerekek bioritmusa tűri rosszul az óraátállítgatást.

Most vasárnap egy órával kevesebbet alhatunk, de tovább lesz világos. Bár messze van még, de jelezzük: lesz egy újabb óraátállítás is az idén: október 26-án, szintén vasárnap hajnalban 3 órakor 2 órára kell visszaállítani az órát.

Jelenleg a világ országainak kevesebb mint 40 százaléka váltogatja a nyári és a téli időszámítást. Egyes országok már eltörölték a nyári időszámítást. Ezen államok közé tartozik

Rideg volt,  Királyerdei Művelődési Ház lett. „Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is.” - írta fél évszázada az újság

A Magyar Nemzet című napilapban, 53 éve egy tudósítás jelent meg Csepelről. A Hazafias Népfront lapja nem a gyárról, hanem a kerületről írt. Bár azóta eltelt bő öt évtized, ha valaki ismerős megállapításokra bukkan a korabeli cikkben, az nem a véletlen, hanem az élet műve. Az 1972-es lap ezt közölte:

Könnyen el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor, amikor, mint király, vagy kormányzó vagy elnök bevonul Budapestre, a bűnös városba, akkor azt zebraháton kívánja megtenni. Fehér ló már volt, de annak nem lett jó vége. A zebra az mégiscsak más egy kicsit. Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és pénztárcája – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.

Amúgyis, fehér lova errefelé minden bugris tengerésznek lehetett. No de zebrája?!

Miért gondolhatjuk, hogy Orbán majd király, kormányzó, vagy elnök lenne. Ez csak egy gondolatkísérlet persze, a jövőbe még az sem lát, akinek egy egész csorda zebra áll a rendelkezésre. De a választási előjelek a Fidesz szempontjából nem olyan jók. Lehet ugyan csalni, miért ne lehetne, utolsó nap átírni a választási törvényt, letartóztatni az ellenzék esélyeseit, hadiállapotra hivatkozva betiltani a választást, de ezek azért elég durva dolgok.

Lehet, hogy egyszerűbb, gyorsabb, tisztább átírni a gránitszilárdságú alkotmányt egy prezidenciális rendszerre, amelynek az élén egy teljhatalmú és örök király, kormányzó, elnök áll. Kell, hozzá persze trónörökös, nagyherceg stb., de ezekben sem lesz hiány. A parlamenti többség nyilván örömest megszavazza és már az új díszmagyart is megrendelte a koronázásra. Az alapgránit percek alatt átszabható. Lehet persze, hogy

Micsoda különbség?! Nagytakarítás vagy agytakarítás? Miközben Orbán Viktor tavaszi nagytakarítással fenyegeti ellenfeleit, addig az Ábel-Borbély féle, hivatalos önkormányzati lapnak nevezett Csepeli Hírmondóban beérik az „Agytakarítás” és a lakbéremelés emlegetésével. "Agytakarításról" az egyház képviselője ír, a lakbéremelésről egy alpolgármester beszél. Pákozdi József nyilatkozata mellől azonban fájdalmasan hiányzik az önkormányzati bérleményekben lakók véleménye a tervezett emelésekről és arról, hogy milyen körülmények között élnek ott a csepeliek. 

Ami a Csepeli Hírmondó március 26-án megjelent idei 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Egyre szembe tűnőbb a helyi hivatalos lapban a mindennapi megélhetési gondokat bemutató írások elmaradása mellett a közlekedési, környezetvédelmi témákról, a szaporodó bűnügyi és közlekedési, parkolási problémákról szóló hírek, tájékoztatók hiánya.

Az önkormányzati ügyekkel foglalkozó oldalakon az iskolafelújítás és az iskolai átszervezések ügye mellett már csak az önkormányzat március 15-i ünnepi programjának jutott hely. Teret kaptak még a civil-, az egyházi élet, különböző kulturális, iskolai események, versenyek és a sportsikerek.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Hiába adott a kormány havi 12,5 milliárd forintot a kórházak adósságrendezésére, továbbra sem sikerül csökkenteni az adósságokat. Anyagi eszközök hiányában  abban lehetnek érdekeltek az orvosok, hogy kevesebb műtétet kevesebb érdemi gyógyítást végezzenek

Rásky László az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában arról beszélt, hogy egyelőre még nincsenek meg azok a jogszabályok amik lehetővé tennék a források igénybevételét.

A másik nagy gond szerinte az, hogy bár a kormány rendezni próbálja az adósságokat, nem javítja ki azokat a problémákat, amelyek miatt

Ha a Csepeli Hírmondó készít beszélgetést a polgármesterrel, akkor nincsenek kényes kérdések (valójában másmilyenek sem). A kincstári újságíró nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által figyelmen kívül hagyott tényekre. Így működik a tájékoztatás Csepelen. Igy próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy a kerületben minden rendben.

Másfél oldalas beszélgetést közölt a polgármesterrel a Csepeli Hírmondó. A „Felelősségteljes csapattal vágunk neki 2025-nek” című írást a Polgármesteri Kabinet tagja, Takó Szabolcs sajtófőnök, Borbély Lénárd polgármester gondolatainak állandó tolmácsolója készítette. A megjelentetett cikk az évek óta tartó együttműködésüknek az eredménye. Ennek lényege: TK megszerkeszti (bár egyesek szerint előre meg is írja) a főnök által elmondottakat, a politika kiszolgálójává tett szerkesztőség pedig változtatás nélkül közli.

Ilyen esetekben a szerkesztőség még csak nem is kérdezhet, a sajtófőnök pedig természetesen nem tesz fel kényes kérdéseket, nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által

Differenciált fejlesztés helyett állandó konfliktusok lehetnek nagycsoportban, ahol az óvodapedagógus kis túlzással a túlélésért fog küzdeni, ha elfogadják az óvodák átalakításáról szóló jogszabályt.

Február 22-ig lehetett véleményezni azt a rendelettervezetet, amelynek értelmében a kormány átalakítaná az óvodákat. Ennek a legfontosabb eleme, hogy a nagycsoportosokat ősztől a legalább három csoportos ovikban egy külön, homogén csoportba szerveznék, amennyiben a létszámuk eléri a törvényi minimumot. Ez a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény szerint 13 főt jelent, ha viszont a nagycsoportos gyerekek ennél kevesebben vannak, akkor az eddigi, saját csoportjukban kell

Még csak kísérletet sem tesznek a kerületi tájékoztatásban, hogy megkérdezzék a csepelieket: mi a véleményük a máshol rengetegszer bírált új egészségügyi ügyeleti rendszerről?

    A tavaly életbe lépett új háziorvosi ügyeletirendszer már az előkészületek során komoly vitát váltot ki a szakmában, a Magyar Orvosi Kamarában, de több önkormányzatban is.

A kerületi egyészségügyi szolgálat, az önkormányzat vezetése, de a Csepeli Hírmondó sem vállalta eddig a helyi tapasztalatok feltárását, az érintettek, pl. a háziorvosok érdekképviseletét, érdekvédelmét. A CSH Háziorvosok ügyeletben című cikke sem tett rá kísérletet.

   A cikk tájékoztatott a rendszert igénybe vevők számáról, a csatlakozó háziorvosok által végzett munka feltételeiről, a kerületi ügyeleti központban megjelent betegekről. Arról viszont most sem írtak egy sort sem, hogy

Schmidt Máriának meg kellene értenie, hogy az orbáni   poloskázó uszítás nem  humoros utalás, hanem egy kirekesztő, fasiszta megnyilvánulás.

Öreg hiba, ha a bírók nem értik, nem képesek értelmezni az eléjük kerülő szövegeket – írta Schmidt Mária a miniszterelnök ünnepi beszéde kapcsán.

Félek, hogy a bírók tökéletesen értették azt, amit Orbán Viktor teljesen egyértelműen megfogalmazott, többek között velük szemben is.

Ha pedig egy ország miniszterelnöke emberi mivoltukban sérteget, meg­aláz

Számtalan helyen hallhatjuk, olvashatjuk a jobbnál jobb hírek garmadát. Egy igazi jó hírre azonban még várni kell. Talán már nem sokáig.

Kormányunk például a nyugdíjasokra is kibővítette a vidéki otthonfel­újítási programot.

Ezzel azonban adtak is meg nem is: a közel félmillió kisnyugdíjas még az önerőt sem tudná előteremteni, nemhogy a teljes összeget, hiszen a támogatás utólagos.

Nem jobb a helyzet a fiatalok 150 ezer forintos lakhatási támogatásával sem, mert

Nagy megelégedéssel és örömmel tölthet el, hogy derék kormá­nyunk és annak vezetője virágos jókedvében milyen acélkövetkezetességgel érvényesíti az elveit, egyebek között nőnemű alattvalóival szemben is.

Olvasom, kik kaptak az ünnepen magas állami díjakat. A Kossuth-díjazottak között legalább két női név is szerepel.

Izgalmasabb a Széchenyi-díj névsora: nekem külön örömöm, hogy három mérnököt is felleltem a sorban. Az viszont mindenképpen jeles következetességre vall, hogy a tizenöt fős listában még alibi kivételként sincs egyetlen női név sem. Természetesen! Elvégre mi a magyar nő szent hivatása?

Nagy eséllyel ostobán fogok meghalni, mert sosem próbáltam ki semmit. Akkor milyen jogon szólok hozzá? Ahogy, mondjuk, a papi nőtlenséget pártoló egyház családi tanácsadást folytat… A drogról akaratlanul is fülembe cseng Kosztolányi négysorosa: „Csodálkozol a kokainistán / s nem érted? / Gondolkozz el az okain is tán – / s megérted.”

Ha a drogkereskedők megbüntetését támogatom is, azért a használók esetében nem örvendek a hasonló szigornak. 

Más. Pazar ötletnek látszik a gonosz élelmiszerkereskedők

Szolidaritási hozzájárulás: keressük benne a logikát címmel meghökkentő cikk jelent meg a legszorosabb Borbély-Ábel felügyelet mellett működő Csepeli Hírmondóban

    A cikk az kormány által 2021-ben bevezetett szolidaritási hozzájárulásról szól. Szerzője, Borbély Lénárd polgármester udvari riportjainak állandó szerzője, véleményeinek kizárólagos lejegyzője, TK.

Az általa jegyzett cikk most először mond véleményt a hozzájárulásról, erős kritikával illeti a kormányzat négy évvel ezelőtti döntését. Szerinte hamis a kiindulási pont, s egyáltalán nem világos, hogy

Mifelénk úgy tartják: ha nem tudsz kerti vécét építeni, egyébbe bele se fogj! Akár házépítésbe kezd az ember, vagy csak egy üres porta művelésébe, minden egy gödörrel és egy fedett budival kezdődik. Városból nézve a fenti bölcselet túlzó lehet, de nem alaptalan.

Aki csinált már, tudhatja: ha fából készül, a lécek ritkán passzolnak – keresztülfúj rajta a szél –; ha bontott anyagból, például a teteje napszítta cserépből, valahol biztos becsepeg az eső. A vécéépítés fogásait iskolában nem tanítják, ebből motyogó, olykor káromkodó apák tartanak sörízű mesterkurzust. A népi építészet méltatlanul alulértékelt darabjai ezek a tákolmányok, szükséghelyzetben azonban az sem veti meg, aki

Gőzerővel készülhetne a polgármester pl. a választási programjában megfogalmazott ígéreteinek végrehajtására is, amiről folyamatosan tájékoztathatná olvasóit; a Kossuth Lajos utca tervezett átalakítására, de erről semmit sem hallhatunk tőle. Bulikról annál inkább.

Borbély Lénárd polgármester hivatalos oldalán olvashattuk, hogy „már gőzerővel készülünk a tavaszra.”, majd ezután táblázaton mutatta be a május 25-ig tervezett önkormányzati programokat, kiemelve a hagyományos húsvéti tojáskeresést, a tervezett koncertet, a futóversenyt, a retro majálist és más családi programot.

    Nem vitatjuk, egy kerület, egy nagyobb közösség életében szükség van ilyen és hasonló rendezvényekre, azt viszont igen, hogy éppen a polgármester legyen ezek legfőbb kikiáltója, illetve rendre ezek a programok reklámozása álljon hivatalos oldalának középpontjában. Ahogy azzal sem értünk egyet, hogy ezekre a kisebb-nagyobb rendezvényekre, ellenőrizhetetlen módon folynak ki százmilliók a kerületi költségvetésből.  

Látták Goldonitól a „Két úr szolgájá”-t? Remek darab, az ember halálra neveti magát a pénz reményében egyszerre két urat szolgáló kisstílű szélhámos kétségbeesett ügyeskedésén. Amikor gyanússá válik, hogy némi suska is eltűnt a keze között, mindkét úr elveri, de a vége jó, ahogy az komédiákban illik.

Truffaldino, a szolga legendás alakítója az ötvenes évek végén Suka Sándor volt (rá tíz évvel pedig Bodrogi Gyula). Tudják, az a Suka, a jeles karakterszínész, akit a közismert anekdota is híressé tett. Amikor hiába kért fizetésemelést Major Tamás igazgatótól, próbált valami távoli ígéretfélét kipréselni belőle: „Legalább mondjon valami bíztatót, Major elvtárs!” Mire a válasz: „Hajrá, Suka!”.

„A felső határ az égbolt!” – mondta Rákosi Mátyás 1950-ben, a sztahanovistákhoz intézett üdvözlő beszédében. „Hajrá, magyarok! Határ a csillagos ég!” – köszöntötte híveit Orbán Viktor 2021-ben, felszálltában egy repülőre.

S valóban, azóta megindultunk, repülőrajtot vettünk, s nemcsak tempót, de stílust is váltott a fővezér:

„A tavalyi borongós ballada után idén a zúzós rock and roll következik, érdemes az öveket becsatolni” – buzdítja népét a miniszterelnök 2025-ben.

Az elmúlt év valóban „tragédia dalban elbeszélve”, lassú,

Már csak kevés hely van az országban, ahol még beszélnek a sajtószabadságról, ennél is kevesebben ünneplik meg az 1848-as forradalmárok vívmányát, s alig van hely, ahol a nap alkalmából köszöntik a sajtó munkatársait. Csepel nem a kivételek közé tartozik.

Amiről évek óta elfeledkezünk, pedig március 15-én a Magyar Sajtó Napját is ünnepeljük! Mint ismeretes 1848. március 15-én nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad lapszámait, benne a 12 ponttal, és Nemzeti dallal, ezen a napon hirdették ki a polgári sajtószabadságot. A győztes forradalom kormánya április 11-én törvényt is alkotott róla. A Rákosi rendszer február 10-én tartotta az ünnepet, majd 1990. március 15-én, pár nappal az első szabad, általános országgyűlési választás (március 25.) előtt, visszatértünk az 1848-as dátumhoz. 

    Azóta 35 év telt el, a Fidesz tevékenységének eredményeként a

Szia Ernő! Képzeld, 102 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál 2 éve a 100. Születésnapod alkalmából a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már