Németh Szilárd (képünkön), a XXI. kerület fideszes polgármestere a napokban interjút adott a Magyar Fórumnak. /csepel.hu, 2012. március 2./ Az olvasottak számomra azt bizonyítják, hogy polgármesterünk lába alól kicsúszott a talaj. Talán sohasem volt alatta, lehet, hogy mindig a fellegekben járt? Nem tudom. Beosztottai, kollégái, országgyűlési és fővárosi padtársai talán tudják. Mindenesetre az önkormányzat honlapján is megjelent írással sok gondom van. Ezért szándékozom több kérdésével is foglalkozni, azonban terjedelmi okok miatt, most csak az eddigi időszakot és a későbbieket is meghatározó, fülkeforradalmi alapvetéseket teszem  górcső alá. Azért ezeket, mert céljaik elérése érdekében a Fidesz csepeli vezetőinek is meg kellett teremteniük „a gyökereket”, azt az ideát, amely köré a következő években mozgósítani akarják a csepelieket. A múlt jelképrendszereinek, meghatározó részeit közvetítő elemeknek /a Csepel címernek, a zászlónak, a kitüntetési rendszernek, a Csepel újságnak/ a felszámolása ezért meg is előzte a gazdaságpolitikai program kialakítását.  De nézzük magát a cikket, illetve egyes mondatait, állításait:

 

1) „… idén Csepel újjáépítésének 300. évfordulóját ünnepeljük”

Csepel „újjáépítésének” 300. évfordulóját már többen, tényekkel is alátámasztottan, cáfolták. Magam is többször idéztem – e fórumon –, a szakma, és nem a politikusok véleményét a témában. Most utoljára teszem, bár „az ismétlés a tudás anyja”. Csepel újratelepítéséről szóló „úrbéli rendelkezés” /amiről a polgármester beszél a riportban/, 1712. július 18-i aláírása, még nem jelentette a tényleges újjáépítés tényét. „A község újratelepítésére az 1720-as regnikoláris /országos/ összeírás szerint 1717-ben került sor.” /Bolla Dezső: Csepel története./ Vagy Perényi József  írja 1934-ben a „Csepel – Magyar Városok Monográfiája” c. munkájában: „1715-ben még nem fordult elő a rendes összeírásban, de 1720-ban már 19 jobbágyháztartást írtak össze, ebből 2 magyar, 9 szerb, és 8 német”. A polgármestert azonban mindez nem érdekli. Nyugodtan kimondhatjuk tehát: az „újjáépítés” szakmai érveket figyelmen kívül hagyó, mondvacsinált „300. évfordulója”, a jelennek ad „hátteret”, hiszen a szocialista elődök – a polgármester szerint –, egy „romhalmazt” hagytak rájuk, a mai kor hőseire: a fideszes fülkeforradalmárokra, akikben „bíznak” a csepeliek, mert mint mondja: „újjá tudjuk építeni Csepelt”. 

 

Az „újjáépítés” képét igyekszik alátámasztani az új-régi jelképek visszaállításával, vagy új-régi programok szervezésével is. Ezért a Magyar Fórumban is bejelenti, hogy július 18-ára helyreállítják a Szent Imre téren „az 1938-ban megszentelt, de később porig rombolt ereklyés országzászlót” Mi lesz akkor jelenlegivel? Porig kell rombolni? Az újjáépítés jegyében? Vagy így büszkélkedika nemrégiben lezajlott, egyébként jól sikerült disznótorral: „Csepelen közös, farsanggal, téltemetővel egybekötött disznóvágás 1942-ben volt utoljára”. Lehet, hogy ennyi szegény is 1942-ben volt utoljára?! Szinte hallom a másik oldal felhördülését: disznóság, demagógia! Tudatosan csúsztatok, félremagyarázok mindent, nem ismerem el az örökségük felszámolása érdekében tett óriási, önzetlen erőfeszítéseiket, amelyek természetesen Csepel „újjáépítését” szolgálják. Ezért csak szerényen, csendben kérdezem: mikor fog elkezdődni Csepel valódi „újjáépítése”? Mert már alig tudnak az emberek közlekedni.  Ami ennél rémesebb, a polgármester az önkormányzattól ingyenes használatra kapott új autójával sem tud időben bejutni munkahelyeire. Ugyanis 15 hónappal a fülkeforradalom győzelme után, mindenhol csak „romhalmaz”, meg „romhalmaz”, meg „romhalmaz”!! Felháborító! Ki a „romhalmaz” – eltüntető alfelelős? Rúgják már ki!

 

2) „Jelmondatunk: Csepel: Árpád földje, a magyar ipar bölcsője”

Szép gondolat, csak két baja van. Az egyik: csak a múltra utal. És egy jelmondat utaljon a jövőre is. Mert akkor van mozgósító hatása. A másik, és ez a nagyobb, hogy nem igaz! Nem az első, hanem a második fele miatt. Csepel a honfoglalást követő évszázadokban, a gyárépítés kezdete előtt, a polgármester szerint is „egy kis mezőgazdasági település volt”. Erre utal az előző önkormányzati vezetés által 1996-ban elfogadott, 1740-es évekből való címer is, amely természetesen áldozata lett az „újjáépítésnek”. Weiss Manfréd meg 1892-ben alapította gyárát Csepelen. Cége, illetve utódszervezetei, például a Csepel Vas-és Fémművek, a XX. században valóban a magyar ipar egyik meghatározó – több tízezer embert is foglalkoztató –, gazdasági társasága volt. Aki azonban azt állítja, hogy Csepel a magyar ipar bölcsője, az nem ismeri a magyar ipar történetét. A csepeli ipart megteremtő Weiss Manfréd XIX. századvégi gyáralapítása előtt több vállalkozás is „bábáskodott” a magyar ipar bölcsődéjénél. Néhány közülük, a teljesség igénye nélkül: a Diósgyőri Kincstári és Magántársulati Vasmű 1775-ben, az Óbudai Hajógyár 1835-ben, a világhírű Ganz 1844-ben, a MÁVAG 1867-ben, míg a Magyar Királyi Vas-és Acélgyár Diósgyőrben, 1880-ban lett létrehozva. Vagy vegyük példának a Budapesti Kereskedelmi Kamara „1870-es évek közepén kiadott jelentését, amely szerint az 1860-as esztendő előtt 10 gépgyár működött az országban”. Vélelmezem persze, hogy a polgármester is tisztában van mindezzel. Kellett azonban egy „jelmondat” is, egyrészt az új címerhez, másrészt, és ez volt a fontosabb, a gazdaságban rejlő erők mozgósítására. Miközben gyakorlatilag szóba sem áll a régi, nagy és a többi gyár jelenlegi vezetőivel, építményadót emel, növeli a nem lakáscélú ingatlanok bérleti díjait, tovább nehezítve ezzel a vállalkozók gondjait. Hogy mindebből hogy lesz a riportban emlegetett „újraiparosítás”? Biztos elég a jelmondat is.

 

Azok, akik ilyen jelmondatokra, fentiekben részletezett állításokra, alapvetésekre, eseményekre akarják tehát az „újjáépítést” alapozni, „az újraiparosítást” megoldani,a jövő Csepeljét építeni – a csepeli képviselő-testület fülkeforradalmi többsége, élén Németh Szilárddal hozta ezt a döntést –, azok nem hibát, bűnt követnek el. Nem épülhet egy társadalom vagy egy kisebb közösség élete a múlt, a történelem átírására, meghamisítására, hazugságokra! Mi lesz ebből? Kártyavár! Hogy mi vezeti őket? Az, ami a Fideszt az egész országban. A múlt lerombolása, eredményeinek megtagadása, egy 1945 előtti jobboldali, keresztény, nacionalista kurzus visszaállítása érdekében. A gazdaságban pedig a gazdasági pozíciók mindenáron való megszerzése mellett, éppen a megtagadott múlt etatista, állami gondoskodásra épülő, gazdaságilag megbukott rendszerét követve szegényítik el a társadalom nagyobb részét.

 

A Magyar Fórumban tett nyilatkozat tehát jól példázza a Fidesz és Németh Szilárd politikai céljait. Bár helyi Kedves Vezetőnk ezt korábban a Magyar Demokratában mindannyiunk számára még rövidebben, egyszerűbben fogalmazta meg: „Szeretném, hogy Csepelről ne az jusson az emberek eszébe, hogy ez az utolsó kommunista település”.  Ez is butaság, úgy ahogy van, de legalább világos beszéd! A múltat – Csepel múltját, amelyhez hozzátartozik az utóbbi 65 év is –, jelmondat ide, jelmondat oda, el kell törölni! Végképp! Ha sikerül, véli, akkor „ez a harc lesz a végső”. Ez azonban a történelemben eddig még senkinek sem sikerült. Nem is fog! Még akkor sem, ha megpróbálták – a fülkeforradalmárok éppen most próbálják, itt Csepelen, Németh Szilárd, az újjáépítésben, újraiparosításban egyaránt profi romhalmaz-eltakarító irányításával –, a múlt embereinek eltüntetését, kirúgását, kriminalizálását, lejáratását. A Magyar Fórumos riport erre is jó példa, ezért következő írásomban, remélem, nem veszik fenyegetésnek, folytatom elemzését.