Csepelen a fideszes városvezetés kezében "a költségvetés egy olyan út lett, ami a semmiből vezet a semmibe! Nincsenek prioritások, nincsenek megjelölt célok és nincsenek elérendő eredmények sem....Kapkodás, magyarázkodás meg vagdalózás sajnos van! Másfél évvel az irányítás átvétele után szegénységi bizonyítványt jelent egy költségvetésben, ha csak a visszafelé mutogatás és kétségbeesett magyarázkodás a rendelkezésre álló muníció. A tájékoztatás, mint szakma is tiltakozik, ha félreinformálásra használják. Az előző vezetés által előkészített és elindított beruházásokat (csepeli gerincút, csatornázás, stb.) saját eredményként bemutatni, gyengeségre utal." - Ezeket a gondolatokat olvashatjuk Horváth Gyula EZ SZAKMA című újabb blogbejegyzésében. Az írást változtatás nélkül közöljük:

 EZ SZAKMA

Ez szakma! Gyakran hallottam ifjú koromban idősebb szaktársaimtól ezt a kifejezést.
Első ránézésre úgy tűnik, mintha ez egy kissé beképzelt ember saját munkájának a felnagyítására szóló kifejezése lenne. Nem az! Annak a dolognak a reális megjelölése, hogy az emberek közti munkamegosztásban valaki egy bizonyos feladatot nagy részletességgel ismer és a megvalósításhoz a fogásokat profi módon alkalmazza!
A gyárban mindenki tudta, hogy nagy hibát követ el az, aki ezeket az ismereteket és fogásokat nem sajátítja el.
Mindezek a régi gondolatok a mostani csepeli költségvetésről kialakult polémia kapcsán jutottak az eszembe. Kíváncsi voltam rá, hogy az új garnitúra, hogyan birkózik meg a feladatokkal? Szerettem volna megismerni az átfogó stratégiát és a részletekig lebontott megvalósítási taktikát, ezért figyelemmel kísértem a folyamatokat.
A költségvetés készítése ugyanis szakma!

Mint ahogy egy kerület, hivatal vezetése is az. Sőt a tájékoztatás és a kommunikáció is szakma!
Mielőtt a költségvetés készítése elkezdődik, érdemes tisztába jönni azzal, hogy mit is szeretnének elvégezni, mit is akarnak megoldani? Ezeket aztán irányelvekben szokás megfogalmazni. Sokat segíthettek volna ennek a feladatnak a megoldásához a képviselőtársak. Elsősorban azok, akikkel a vezetők egy akolból valók.
De azok úgy hallgattak, mint a sír.
Senki nem szólt, hogy a helyzetelemzés hibás, a programkészítés hevenyészett és formális, a célok irreálisak, megfoghatatlanok és alaptalanok. Tévedés, és semmit nem bizonyító érv kizárólag a könyvvizsgáló elemzésére és a befektetett több ezer munkaórára apellálni.
Ezek ugyanis nem kötelesek a település számára kívánatos költségvetést létrehozni.
Nem szóltak a képviselőtársaik, hogy a kitűzött feladatokhoz kéne hozzárendelni a szükséges munkamennyiséget és ehhez kell a pénzeszközöket igazítani. Ezért kerültek elő oda nem való igaztalan állítások a Csepeli Kórházról, HPV oltásról, munkahely teremtésről és más eufórikus indulatból származó megfogalmazások. Amennyiben a képviselőkben (elsősorban a sajátjaikban) kisebb lenne a félelem és nagyobb a szabadságuk, többet segíthettek volna!
Így állhatott elő, hogy a költségvetés egy olyan út lett, ami a semmiből vezet a semmibe!

Nincsenek prioritások, nincsenek megjelölt célok és nincsenek elérendő eredmények sem.
Amennyiben nincsenek tényekkel alátámasztott elképzelések, csak a levegőbe lógó szólam marad, a "takarékos és hatékony" kifejezés is.
Kapkodás, magyarázkodás meg vagdalózás sajnos van!
Másfél évvel az irányítás átvétele után szegénységi bizonyítványt jelent egy költségvetésben, ha csak a visszafelé mutogatás és kétségbeesett magyarázkodás a rendelkezésre álló muníció.
A tájékoztatás, mint szakma is tiltakozik, ha félreinformálásra használják.
Az állításokat érdemes tényekkel alátámasztani, ha a hitelesség igényével mérünk, mert valóban mindenki elsősorban a saját szemének hisz!
Az előző vezetés által előkészített és elindított beruházásokat saját eredményként bemutatni, gyengeségre utal.
A saját eredménynek költségvetési magyarázatába a tájnapokat, a nagyszalontai népek csepeli esketését, az ingyenes házasságkötést, meg a disznóvágást bemutatni pedig több mint szerénység!

Ennek a válságos időszaknak erősebb kötöttségei vannak, mint a korábbiaknak.
Kisebb a mozgástér, ezért nagyobb szükség van a szakmai alázatra. Az alázatosság pedig együtt jár annak a tudatával, hogy mester vagyok a szakmának és ezért szabad!
Nem kötnek baráti elvárások, megfelelési kényszerek. Mind ezeket nem lehet nagyképűséggel és hamisságokkal áthidalni. Most lenne igazán szükség a szakmára, ismeretre és összefogásra ahhoz, hogy kevesebb is többnek mutatkozzon!

HORVÁTH GYULA  (http://hgyula.hu/blog.html)