Csepel korábbi alpolgármesterének, Horváth Gyulának csütörtöki blogbejegyzését vitára késztető véleményével együtt változtatás nélkül közöljük (Az érvelő vitacikkeket saját blogunkban vagy a csepelujsag45@gmail.com címen várjuk):

Nem kellett volna

Tegnap iktatták be Magyarország új elnökét.
Majdnem azt mondtam, hogy köztársasági elnökét!
Állítólag jogi értelemben helyes a köztársasági elnöki titulus, de úgy vélem, abban a közegben, ahol a hivatalos megjelölésből kihúzzák a köztársaság szót, ott a köztársasági elnök megjelölés minimum necces. 

Minden esetre a végrehajtói hatalom első embere címet az új alaptörvény szerint a parlamenti kétharmados többség odaítélte. Nem vette figyelembe az ellenzékiek véleményét, kérését és a civilek javaslatát sem. Egyedül, arrogáns megszokottságból döntött a hatalmi többség.
Úgy ahogy megszokhattuk tőle. Így aztán az államelnök egy Fideszes "pártkatona" lett.
Másokkal ellentétben én ezt nem tartom olyan nagy bajnak.
Voltak már pártkatonák, akik ki tudtak nőni ebből a skatulyából. Az elnöki funkció olyan beosztás, ahol a politikai érzékre és a szaktudásra egyaránt szükség van. Természetesen ez egy olyan méltóság, ahol az előbbieken kívül sok jó emberi tulajdonságra, de leginkább bölcsességre is szükség lenne.
Az a baj, hogy ezzel az aspektussal egyáltalán nem számoltak a Fideszben.

Nekik csak egy számított, hogy jogszerű legyen a dolog elintézése. (Sajnos ugyanez mondható el az alkotmányról is, de erről ma nem beszélünk.) Az, hogy olyan embert kell a beosztásra választani, aki nem csak a pártelkötelezettség szerint hajbókol a hatalmat képviselő miniszterelnöknek, hanem egy erkölcsi piedesztálról a nép szemszögéből képes mérlegelni a hatáskörébe tartozó (nem sok) dolgokat, másodrangúnak kezelik.
Pedig ezzel saját dolgukat nehezítik meg!
Egy feladatait jó minőségben ellátó autonóm ember sokra képes. Kreativitása, lehetővé teszi, hogy új módszereket és szokatlan megoldásokat keressen. Lehet, hogy egyes döntései - látszólag- keresztbe mennek a hatalmon lévők elvárásaival, de nagy valószínűséggel az ügyek szempontjából előre mutató jellegűek. Az ilyen /karakán/ döntések aztán később mutatják meg igazi hatásukat. Sokszor a kialakult slamasztikában az egyetlen kapaszkodót, a régen elkárhoztatott és ellenségesnek vélt döntés jelentheti. Ahhoz, azonban, hogy egy ilyen álláspontot egy vezetőtől feltételezzünk, azt is feltételeznünk kéne, hogy az illető igazi demokrata. Sajnos ebben a kérdésben a mai kormányzó erők óriási deficitben vannak. (Úgy néz ki, hogy vezetőjük pedig még nagyobban! Már egész Európa kiközösítette és a szégyellendő rokon kategóriába sorolta.)

Itt térnék ki a mai magyar parlamenti ellenzék pártjainak szerepére is:
Nagyon elfuserált álláspontnak tartottam, hogy viselkedésükkel, bojkottjukkal, szinte menthetetlenül lökték a megválasztott új elnököt a hatalom markába. Még a leghalványabb lehetőségét sem adták meg annak, hogy az új elnök látva a megelőlegezett bizalmat elgondolkodjon feladata lényegén. Már az első napon érzékeltették vele, hogy nincs szabad vegyérték, nem lehet kapcsolódni, még a leglényegtelenebb kérdésekben sem. Nincs fegyverszünet, csak harc van, az utolsó töltényig!
Önpusztító, és népellenes magatartásnak látom ezt a viselkedést!
Tudom, hogy Áder Jánosnak vannak a múltjában olyan intézkedések, melyek alapot adhatnak a vele szembeni óvatosságra, de mégis úgy hiszem, hogy mindenkiben feltételezni kellene a megújulás és a morális talpra állás képességét.
A damaszkuszi úton meg lehet fordulni és csupán karakter kérdése, hogy ki hogyan változik egy feladat adta megvilágosodásban.
Nem kellett volna ezt a lehetőséget kihagynia a mai demokratikus ellenzéknek!
Nem kellet volna belemenni a csapdába, hogy tanújelét adják annak, hogy semmivel sem mások, mint a mai kormányzók, és semmivel sem különbek a "Deákné vásznánál"! Áder számára azt tették nyilvánvalóvá, ha lenne is szándéka az elmozdulásra, csak magára számíthat, mert nem hajlandók együttműködni vele. Mindezzel sajnos azt bizonyítják, hogy nincs végiggondolt stratégiájuk. A spontán politikai reakciók kötik le teljes szellemi kapacitásukat. "A fától, nem látják az erdőt!"

Így pedig, nem lehet hatékony és támogatásra érdemes erőt toborozni. Nem elég a másik gyengéit felmutatni, (azt, anélkül is látják) hanem a javítás módját és a jobblét felé haladás hiteles útjának terveit kell felvázolni és bemutatni.
Azt, ahogy más módszerekkel és más célokért kíván az országért és egy elviselhetőbb jövőért cselekedni. Ebbe a sorba másként illeszkedett volna Áder János fogadtatása is!

forrás: Horvát Gyula blogja