Csak reklamáltunk, és sötétben tapogatóztunk mostanáig. A Németh Szilárd kommandós polgármester vezette XXI. kerületi önkormányzat hivatalos sajtója hetek óta nem hajlandó bemutatni Dudás Zoltánt, a Fidesz-kormány által kinevezett kerületi (járási) kormányhivatali vezetőt. Nem és nem! A makacs hallgatás okát csak találgattuk, de nem értettük igazán. Eddig. Horváth Gyulának, Csepel korábbi alpolgármesterének és a Fővárosi Közgyűlés Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága egykori elnökének köszönhetően múlik a sötétség, oszlik a köd. Blogbejegyzését olvasva jön a megvilágosodás. Kezdjük érteni, sőt megérteni, hogy miért övezi Csepelen Fidesz-csend mind a mai napig Dudás Zoltán személyét. Már sejtjük, hogy mi baja lehet a fideszes kommandós polgármesternek a Fidesz-kormány kerületi hivatalvezetőjével? Horváth Gyula így adja meg a választ:
Nem nekem kéne!
Már hetek óta várunk arra, hogy valamelyik kerületi sajtó kiadvány bemutatja a kerületi Kormányhivatal élére kinevezett Dudás Zoltán Szilárdot. Erre az igényre a Csepel.info kommentelői és a Csepel Újság internetes száma is felhívta a figyelmet.
Úgy gondolom, hogy jogos lenne egy bizonyos tájékoztatást adni arról, aki a második emberként fog bekapcsolódni a kerület ügyes bajos dolgainak intézésébe. Egyesek szerint a hallgatás okát éppen itt kell keresni. A hatalom egy részének eltiedölése, nagyon nem tetszik a ma regnáló csepeli vezetésnek. Hatalmi koncentrációja, egyeduralkodói attitűdje látszik megbomlani vele, ezért nemtetszése jeleként, hallgat és elhallgat.
Magam sem örülök annak, hogy Járási Hivatalokat hozatott létre parlamenti túlsúlyával a Fidesz.
Úgy vélem, hogy az önkormányzatiság demokratikus rendszerén esett csorba, e hivatal létrehozásával. A szándék, pedig jól sejthető módon: a patrióta, protekcionista, és a hatalom választási rendszereken átívelő túlélésének antidemokratikus megszervezése.
Akár hogy is van, Magyarország érvényes törvénye értelmében 2013. január elsejétől üzemelnek a Járási Hivatalok. Csepelen ennek vezetője lett Dudás Zoltán Szilárd. Ez a 42 éves ember körülbelül egy évtizede közvetlen munkatársam volt a Fővárosi Önkormányzatban. Ő a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottság (VVB) titkárságát vezette, akkor, amikor én annak a bizottságnak az alelnöke voltam. Az akkori megállapodás értelmében, a fővárosban és a kerületekben is a választási eredmények alapján osztották fel a bizottsági elnöki és tagsági funkciókat. (Ma már nem így van, ezt megállapodást a kétharmados erő alapján működő Fidesz felrúgta és a más párti képviselőket - például Csepelen - kirúgta, nem csak a bizottságok éléről, de tagjai sorából is.)
Így aztán a mi bizottságunk - annak idején- Fideszes vezetéssel és ebből adódóan, Fideszes kötődésű munkatársakkal volt feltöltve. Ismeretségünk kezdetén mindkettőnk részéről - éppen a politikai holdudvarhoz való tartozás miatt - megfelelő hűvösség és bizalmatlanság volt érzékelhető. A munka beindulása és a feladatok megszaporodása következtében azonban a jó teljesítményre való törekvés és a főváros lakóinak szolgálata vált mindkettőnk elsődleges törekvésévé, így egyre inkább elhalványodtak a politikai, vagy világnézeti különbözőségek egymás között.
Dudás Zoltán igen sokat segített, hogy a megtárgyalandó feladatok szakmai és formai szempontból egyaránt kifogástalan minőséget képviseljenek. A tőle származó információk, mindig alaposak és a valóságot tükrözők voltak. Annak, hogy a VVB sikeresen tudott helytállni a főváros egyik legérzékenyebb területén a titkárnak, óriási szerepe volt. A bizottság elnöke, és alelnöke ugyanis, csak aránylag ritkán fordult meg az irodában, így az ügyek intézése, a döntések előkészítése, mindig az ott dolgozókra maradt.
Egy idő után az együttműködés természetes munka-szövetséggé lépett elő.
Mindketten tudhattuk egymásról, hogy számíthatunk a másikra. Ilyen körülmények között az ember jobban kinyílik. Egy idő után, már nem csak a munkakapcsolatok, hanem az emberi dolgok is egyre többet számítanak. Dudás Zoltán, pedig egy kiegyensúlyozott, felkészült, komoly ember benyomását keltette a számomra. Olyannak, akire bizton lehet számítani!
Mindezek mellet vidámsága és humorérzéke is szimpatikus jelenség. Mindig tudta, hogy mikor van a munkának és mikor a vidámságnak ideje. Olyan embernek ismertem, aki szereti az embertársait. Neki a szolgálat, a szó szoros értemében jelenti a feladatot. Ezért emberséggel, alázattal és szerénységgel áll mellé. Amikor róla hallok, mindig eszembe ötlik az a kép, amikor egy fővárosi nagyrendezvényen gyermekét a nyakában hordva jelent meg. Szokatlan, de mindenki számára példamutató (egyeseknek irigységre méltó) módon úgy viselkedett, ahogy az emberek általában viselkednek. Semmi modorosság, kivagyiság, nem mutatkozott magatartásában, mert nem vágyott többre, mint arra, hogy ember legyen az emberek között. (Ez a magatartás aztán párthovatartozástól függetlenül végtelenül nagy hiánycikk a magyar közéletben.)
Az általam nagyon kedvelt közmondásokból merítve itt is elmondható, hogy minden rosszban van valami jó. Magyarázva a kérdést: rossz, hogy beindult az önkormányzatiság felőrlése a kormányzó parlamenti többség által, de jó, hogy ebben a helyzetben egy ilyen szolgálatra alkalmas és kész tehetséges embert kaptunk a csepeli feladatok intézésének vezetésére.
Eredetiben: HORVÁTH GYULA BLOGJA
