Csepeli tapasztalat alapján írták?

Az országátalakítás monumentális munkája egyetlen percre sem áll meg. A sikerek, amelyeket egyre-másra halmozunk vállt vállnak vetve, lépésről lépésre, faltól falig, szemet szemért, nem kényelmesíthetnek el, nem tehetnek önhitté.

Az összefogás ereje nem engedi, hogy figyelmünk lankadjon. Vegyük a közigazgatást. Vehetnénk mást is, szinte mindent, de a közigazgatásban olyan mérföldes léptekkel haladtunk, hogy sikerült átlépnünk saját árnyékunkat. Többször is. Már több mint két és fél éve működnek átütő sikerrel a kormányablakok. A kormányablakok létrejöttének fontosságát csak azok nem értik, akik a korábbi, kártékony okmányirodai rendszer lekötelezettjei, haszonélvező voltak. Vagy Alföldi Róbert-rajongók.

Ekképpen a járási rendszer kialakításának jelentőségét sem lehet eléggé hangsúlyozni. Akár alá is merem húzni ezt a hangsúlyozást. Lehet itt károgni, hogy „még emlékszünk, amikor éppen a járási rendszer megszüntetése volt a közigazgatás modernizálásának záloga", de a vak is látja, hogy a XXI. századi közigazgatás halva született félkarú óriás járási rendszer nélkül.

A gyurcsányizmus bűzös mocsarában fuldokló, csődbe jutott, lebénult kurvaországban ez úgy ment, hogy az ember besétált az okmányirodájába, kapott egy sorszámot, és egy-két óra múlva (rosszabb esetben) sorra került, ügyintézhetett. A modern kor kihívásainak legkevésbé sem megfelelő, korrupt és erkölcstelen rendszert leváltó kormányablakos, járásos időben mindez már olyan modernül és flottul megy, hogy az ember fölhívja az okmányirodát, hússzor, mert egyszer sem veszik föl, tehát húsz után megunja, fölhív egy másik önkormányzati számot, onnan kapcsolják az okmányirodát, igen, ez az okmányiroda, mondják, de nem lehet időpontot foglalni, azt interneten lehet, ha van ügyfélkapu-regisztrációja, de az nincs, hogy is lenne, éppen azt szeretném elintézni, aha, hm, hm, és kiderül, hogy úgy is lehet.

A Magyarorszag.hu-n először egy lejárt biztonsági tanúsítványt kell leküzdeni, különben a browser nem hajlandó megjeleníteni az oldalt. Ehhez nem kell programozó matematikusi diploma, de némi internetrutin nem árt, mert az oldal csak azt jelzi, hogy itt valami technikailag nem stimmel, nem biztos, hogy a legkezdőbb felhasználók is megértik, mi ez. Aki itt elbukik, hát elbukik, hulljon a férgese, hogy állnánk helyt ilyenekkel a népek közötti nagy versenyfutásban (élet-halál harcban)?!

Itt öt-hat klikkelés, és újabb lejárt biztonsági tanúsítvány, illetve a magyarhoz nyelvtani szabályaiban valamelyest hasonlító, de egészen más szókészletű helyettesállamtitkárnyelv alapfokú elsajátítása után el lehet jutni az időpontfoglalásig, és ott újabb tizenkét kattintással lehet találni megfelelő időpontot, ha van egy kis tapasztalata az embernek mindenféle menük kezelésében, mert persze a kiírásokból sehol sem egyértelmű, hogy mikor van szabad időpont, a napokat külön megkattintgatva kinyílik egy almenü, ott látható, mi szabad, mi nem. Aki ezen is átment, foglalhat. Három hét múlva van szabad időpont legközelebb. Az is a munkaidő közepén, de aznap talán befutható.
Már csak egy remek captchán (az a hülyeség, amikor krikszkrakszokat kell megfejteni és beírni ahhoz, hogy továbbléphess) kell túljutni, és hoppá, van foglalt időpont, lehet a kormányablak elé járulni.

Egy picit azért nyugtalanítja a felelős, változások iránt elkötelezett, a XXI. századi kihívásokra adekvát válaszokat adni kívánó alattvalót, hogy a járásos-ablakos rendszer immáron többéves. Nagy kérdés, hogy a magyar közigazgatás kibír-e ilyen hosszú időt nagyobb átalakítás nélkül. Vagy nekiduráljuk magunkat rendesen, és lesz végre gyepűrendszer meg e-maileket kidoboló kisbíró.

Uj Péter
Forrás: nol.hu