Általam vezetet gépkocsiban utaztunk annak idején, Tóth Mihály polgármester, Orosz Ferenc alpolgármester és szerénységem. Egy vidéki megbeszélésre igyekeztünk mindhárman. Megcsörrent a mobil telefonom. Ági, az egyik ágazatvezető hívott. Megbeszéltük azt, amiért keresett, de mivel ismerős hangokat hallott a háttérben, mielőtt befejeztük volna a beszélgetést, gyanakodva megkérdezte, hogy kivel utazom. Mikor elmondtam, hogy kik az útitársaim, felkiáltott: " És, ha valami ér benneteket, ki fog a hivatalban aláírni?"

Nem esett jól ez a megjegyzés! Azért mert úgy éreztük, hogy nem is mint embert félt minket a kolléganő, hanem csupán mint az önkormányzat választott vezetőit hiányolna minket, egy esetleges tragikus baleset után. Ági is érezte, hogy megbántódtunk kissé ezen a felcsattanásán ezért később elmondta, hogy milyen nehézségekkel járna, ha az önkormányzat választott vezetői mindannyian kiesnének a rendszerből. Nagyon megnehezedne a kerület finanszírozásának és irányításának helyzete, az apparátus munkavégzése. Ezért arra kért, hogy a biztonság miatt, valamint a kerület érdekében egyszerre mindhárman ne hagyjuk el a Csepelt, és főleg ne utazzunk egy járműben. Megértettük és megfogadtuk a tanácsot. Azután egyszerre, mindhárman nem hagytuk el a kerületet.

Tudom, hogy Ági már - sok más régi munkatársunkkal egyetemben - nem dolgozik a csepeli polgármesteri Hivatalban. Kissé túlzott - de a feladatellátásra és a kerület polgárainak szolgálatát szem előtt tartó - aggodalmaskodása ma már nem érdekel senkit. Azt azért mégis csak érdemes lenne megfogadni, amit szakmai hozzáértésének és tapasztalatainak alapján mondott, és amit munkavégzésében képviselt. A legfontosabb az, hogy azon a településen, ahol élünk és dolgozunk meg legyen az alapja és a feltétele az életnek és a munkának. Mindenkinek ezért a célért kell szorgoskodnia a maga munkahelyén! Nem szerencsés, ha a választott vezetők egyszerre hagyják el a kerületet és külföldre távoznak. Még akkor sem, ha még oly kegyelet teljes baráti találkozóról van szó, mint a lengyel kielceiek meglátogatása.

Ez a kis zsörtölődés elvész amellett az öröm mellett, ami azért keletkezett, mert végre azt érzékelhetjük, hogy az önkormányzati vezetők, már rádöbbentek, hogy nem tudnak mindent! Rájöttek, hogy vannak dolgok, melyeket más településeken, más országokban már kitaláltak és sikeresen alkalmaznak. Ezt a belátást tükrözi, hogy vették a fáradtságot és elmentek tapasztalatot szerezni és ismereteket gyűjteni. Rádöbbentek, hogy az utazás nem kizárólag (és elsősorban) a szórakozásról, hanem az ismeretek bővítéséről szól.

Megérezhetik, hogy egy városrész képviselete nem is olyan egyszerű és igen nagy felelősséggel jár. Ahhoz, hogy a tapasztalatszerzés hasznos legyen és a ismereteket konvertálni lehessen, látni, kérdezni és figyelni kell. Az utazásokat célirányosan érdemes kijelölni és koncentráltan az érdeklődésre számot tartó dologra kell koncentrálni. A tervszerűen előkészített és szakszerűen lebonyolított tapasztalatszerzés mindenkinek hasznos. A leghasznosabb azoknak lehet, akik korábbról hasonló ismereteket nem hoztak. Erre is meg kell érni, fel kell nőni.

Csak a tudással, helyi gyakorlattal rendelkező ember képes meglátni az újat és rákérdezni, a számára ismeretlenre. Jó, ha a vezető, megfelelő önismerettel, önkontrollal rendelkező széles látókörű tapasztalt ember. Ehhez - egyebek mellett - szükséges más népeket megismerni, ismereteket, módszereket, fogásokat elsajátítani. Ennek legjobb eszköze a tapasztalatcsere, a látogatás! Olyan helyre érdemes menni, ahol tanulni lehet! Ahol nem az emócióval teli nosztalgia, az euro szkepticizmus, a gyűlölködő rasszizmus, vagy a parttalan nacionalizmus a meghatározó irányvonal, hanem a modern városvezetési elmélet sikeres gyakorlati megvalósítása. Lengyelország, Kielce ezeknek a feltételeknek teljes mértékben megfelel. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy egy évvel az önkormányzati választások előtt nem késői-e ez a felismerés? A jót (utat, módszert) megtalálni sosem késő: hangzik az ősi mondás. Majd meglátjuk, hogy ez érvényes-e Csepelen is.

Horváth Gyula
Forrás: a szerző Örülök neki című írása saját blogján