A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért 12 részes, hiánypótló sorozatot indított, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből.
A tizenkettedik, befejező rész:
2015. SZEPTEMBER
Borbély Lénárd polgármesteri választási 35 pontos programjában, „Korszerűsítjük a csepeli betegellátást!” címmel, öt területen ígért komoly változásokat a kerületi egészségügyben. Az Egy év Csepelért c. összeállításban már csak egyről, a 24 órás orvosi ügyeletről ad számot. A 2016. évi tervszámok azonban azt bizonyítják, hogy 2010-2016 között, összesen 262.695.000 forintot vontak, illetve vonnak ki a kerületi SZTK pénzügyi támogatásából, azaz 41,5 %-kal csökkentik a támogatás összegét! Mindezek hatására egyes szakrendeléseken tovább növekedett a várakozási idő, a korszerűsítés tovább csúszik, várhatóan csak reklámfogás marad.
Ugyancsak szűkszavúan számol be a polgármester az oktatással kapcsolatos tervek megvalósulásáról. Miután az előző, 2010-2014 között működő képviselő-testület átadta a kormánynak az általános és középiskolák irányítását, a helyi önkormányzatra csak ezen intézmények fenntartása, illetve felújítása, fejlesztése maradt, míg a KLIK által végzett, elfogadhatatlan irányító és pénzügyi feltételrendszerrel, a pedagógusok egyre romló hangulatával nem is foglalkoznak. Igaz, az átadás miatt az önkormányzat jelentős összegeket spórolhatott meg, hiszen 2010 előtt az állami támogatás a pedagógus bérek kifizetésére sem volt elegendő. Az így „felszabadult” összegek azonban nem kerültek felhasználásra a csepeli oktatásban. Például: 2010-hez képest, 2014-re 48,5 %-ra csökkentek az intézmények felújítására, fejlesztésére fordított összegek, vagy csökkentették a tankönyvtámogatásra fordítható kiadásokat is. A tankönyvtámogatás 2014-re a 2010. évi kifizetett összeg 72,5 %-ára, míg 2015-ben 64,5 %-ára estek vissza.
A Sikeres volt az első évünk c. évértékelő riportban, illetve az azt követő Egy év Csepelért c. összeállításban egy szó sincs a 2010-ben beharangozott és azóta is kiemelten kezelt közmunkaprogramról. Van szó „új munkahelyekről”, a „vállalkozások adóterheinek csökkentéséről”, de valamiért kimaradt a kerületi vezetők által sokszor dicsekvésként használt program. Az okok között szerepelhet, hogy 2014-ben a közfoglalkoztatásban résztvevők átlaglétszáma mindössze 217 fő volt, azaz nem érte el a csepeli munkanélküliek hivatalos létszámának 10 %-át sem, tehát nem tudtak valódi perspektívát nyújtani a csepeli munkanélkülieknek. A Csepeli Hírmondó szeptemberi 17. számában közöltek szerint 31,7 %-uk tudott csak a programban való részvétel után elhelyezkedni. Talán az is fontos lehet a közfoglalkoztatási öndicséret elmaradásában, hogy az emberek kezdik megérteni: hogy akik „élvezhetik” ennek áldását, több mint 30 %-kal kevesebbet kapnak, mint 2010-ben, amely ráadásul azért is elfogadhatatlan, mert öt év alatt 18 %-os inflációval kellett volna megbirkózniuk. Ráadásul, a hivatalos adatok szerint, egyre jobban leszakad a közmunkások bére a minimálbértől is, napjainkban majdnem 17.000 forinttal. Egyébként meg már a Fidesz által kinevezett ombudsman is bírálja a közfoglalkoztatás programot. Véleménye szerint minél többször kerül be valaki a rendszerbe, annál kisebb az esélye az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ebből a szempontból is riasztó, hogy egyre nő a programban résztvevő 25 év alatti fiatalok száma, amely szeptemberben már meghaladta a 36 ezret.
Az Egy év Csepelért leginkább a 2010 előtti időszak eredményeinek lebecsülésére, a fideszes városvezetők hősiességének bemutatására épül. A „lendületbe hoztuk”, „kiszabadítottuk”, „újjáépítjük”, visszaadtuk”, „megkezdtük” stb, kezdetű mondatok nagyrészt a kerületet 16 évig vezető szocialisták időszakában létrejött fejlődést tagadják le. Különösen érdekes, amikor az ezzel kapcsolatosan begyakorolt, bemagolt a csepeli médiában már unalomig ismételt sablonokat a központi médiában halljuk vissza. Így például szeptemberben a polgármester a Németh Szilárd által is nagyon kedvelt Echo TV-ben nyilatkozott, ebben a szellemben. A csepel.hu-n azonnal megjelent a vele készült riport videofelvétele, amelynek leglényegesebb mondanivalója ez volt: „2010-ig, azt hiszem, jelentős változás ebben a kerületben nem történt.” Ami nem azért elitélendő, mert hazugság, vagy, mert a polgármester úr szűklátókörű gondolkodásának példája, avagy a szakmailag elfogadhatóan alátámasztott mondanivalót pótolja, hanem mert a csepeliek több évtizedes munkájának teljes lekicsinylése.
Miért nem szerepeltek ezek a tények, események a Csepeli Hírmondó „Egy év Csepelért” című összeállításában? Úgy látjuk, Borbély Lénárd polgármesternek és társainak nem érdeke a tisztességes tájékoztatás, de még a korrekt évértékelés sem. Vajon mitől vagy kitől félnek? Talán csak nem a csepeli emberektől?
