Hol maradnak a korábbi zajos tüntetések? Mi valósult meg a beígért radikalizálódásból? Mennyire törte meg a Tanítanék mozgalmat Pukli István lelépése? Mizsur András (HVG) interjúja  a mozgalom vezetőivel.

Hvg.hu: Mit tapasztaltak, hogyan reagáltak a szülők és a tanárok, miután nyilvánosságra kerültek a 2015-ös PISA-teszt katasztrofális eredményei?

Törley Katalin (T. K.): Elementáris felháborodást és döbbenetet. Minket nem is a romlás, hanem annak mértéke döbbentett meg. A szülők és a tanár kollégák jelentős is része is feldúltan vette tudomásul, hogy milyen eredményeket produkál a magyar oktatási rendszer. Hát, el lehet képzelni, hogy mit váltott ki Lázár János elhíresült állítása, miszerint a katasztrofális eredményekért a tanárok és a diákok a felelősek. 

Hvg.hu: Mennyire fogadták el a szülők a kormány magyarázatait, például hogy más méréseket is figyelembe véve nem is olyan rossz a helyzet?

Pilz Olivér (P. O.): Én egyetlen emberről tudok – aki egyben egy szervezetet is jelent – aki benyelte ezt az szöveget: a Keszei Sándor-féle Magyarországi Szülők Országos Egyesülete.

T. K.: Ugyanakkor érdekes volt megtapasztalni, hogy a szülők valahogy már sokkal tudatosabban és szakszerűbben fogalmazzák meg, mi az oktatási rendszer baja, artikuláltan és konkrétan meg tudják fogalmazni, miből jön az a rossz érzés, amelyet korábban inkább amiatt éreztek, mert

mondjuk túl nehéz a gyerek táskája, vagy túl fáradt szegény. Úgy tűnik, mégis van eredménye annak, hogy folyamatosan napirenden tartjuk az oktatás témáját.

P. O.: Ez abból is látszik, hogy az előző PISA-teszteknek semmilyen társadalmi hatása nem volt, szinte nem is beszéltek róla. Lehet, hogy ezért is sokkolta annyira a szülőket a PISA, mert korábban nem követték az eredményeket.

Hvg.hu: “Olyan jöjjön, amit még nem látott az ország!” – ezzel a felkiáltással ért véget a júniusi 11-ei demonstrációjuk. Akkor azt ígérték, hogy mozgósítanak, radikalizálódnak. Hol tart most ez a radikalizáció?

T. K.: Történt egy váltás tavaszhoz képest; már nem a tárgyalást helyeztük középpontba, mert azt tapasztaltuk, hogy ez az oktatási kormányzat egész egyszerűen nem tárgyalóképes. Szerettük volna elérni Palkovics László államtitkárnál, hogy álljon ki velünk egy nyílt vitára, de ez sem talált fogadókészségre. Szintén új elem volt, hogy szembesítettük ezeket az embereket azzal, amit eddig tettek, illetve próbáltunk rámutatni felelősségükre a kialakult állapotokért. A PISA-teszt eredményeivel most itt van a bizonyíték is. 

Sulyok Blanka (S. B.): Sokan dörgölik az orrunk alá, hogy “na, ez a radikalizmus?”

 De a radikalizmus nem azt jelenti, hogy kapát-kaszát ragadunk, és nekimegyünk a Parlamentnek.

Tudni kell, hogy a tavaszi tüntetéseket elég komoly megtorlások követték. Folyamatosan pengeélen táncolnak azok, akik névvel és arccal vállalták a tiltakozást. Voltak olyan kollégáim, akiknek emiatt nem hosszabbították meg szerződésüket. Nyilván addig létezik ez a kockázat, amíg nem érünk el egy kritikus tömeget. Pont ezért a hosszú távú berendezkedésnek nem annyira látványos, de nagyon is fontos része a hálózatépítés. Júniusi felhívásunk óta kb. 200 önkéntes jelenkezett, de még nagyon az elején tartunk, hogy megszervezzük az ő működésüket.

Hvg.hu: Számon szokták kérni a Tanítanékon, hogy miért nincsenek sorozatos tüntetések. Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy a zajos tavasz után ősszel kifulladt a Tanítanék-történet, csak decemberben, a PISA-eredmények nyomán szerveztek újabb demonstrációt.

P. O.: A szeptember-október ilyen szempontból holtszezon a tanároknak, mert teljesen lefoglalja őket a tanév beindítása. Az oktatás egy puskaporos hordó, ami a PISA-teszttel most kapott egy szikrát. Mi már egy éve szajkózzuk, hogy ez így nem lesz jó, most számszerűen is kimutatták, hogy valóban így történt.

T. K.: Nem lehet hónapokon keresztül dühösnek lenni, mert abba belepusztul az ember.

Az elmúlt években azt is láttuk, hogy nem lehet a végtelenségig tüntetgetni, maguktól elfáradnak ezek a kezdeményezések. Azt pedig mi magunk is megtapasztaltuk, hogy hiába viszünk ki az utcára 50-60 ezer embert, mégsem történik semmi. Ráadásul, amit Blanka is említett, hogy egy nagyon furcsa, félelemtől és apátiától átitatott hangulat uralkodik jelenleg a pedagógustársadalomban, ezért sem lehet csak úgy tüntetést hirdetni. A PISA-teszt nyomán újra megindulhat a felháborodás, de csak akkor lehet felszítani a lángot, ha mi is valamit fel tudunk mutatni. Ezért kezdtük el az oktatásról szóló kisfilmsorozatunkat. A Civil Közoktatási Platform (CKP) pedig nemrég kidolgozta a maga oktatáspolitikai koncepcióját. A Kockás Könyv címet viselő anyagból világosan kiderül, hogy az oktatáspolitika egyes területein (pl. iskolaszerkezet, finanszírozás stb.) milyen gyakorlati és szemléletbeli átalakulásra van szükség, és ezt hogyan valósítanánk meg.

P. O.: Ebben is vannak olyan állítások, amelyeket majd meg kell magyaráznunk a társadalomnak. Nem biztos, hogy elsőre mindenki érteni fogja, hogy a szegregáció például miért káros a társadalom egészére nézve.

Hvg.hu: Ha a Tanítanék szimpatizánsairól beszélünk, akkor kire gondolnak?

P. O.: Én elsősorban azokra számítok, akiknek a gyereke, unokája már iskolába jár, vagy hamarosan belép a közoktatási rendszerbe, mert nekik kell felelősséget vállalniuk a gyerekeikért.

T. K.:  Mindenképpen egy szélesebb társadalmi réteget szeretnénk megcélozni. A szeptemberi kiáltványunkban is kimondtuk, hogy az oktatást csak társadalmi kontextusban érdemes vizsgálni, hiszen például a gyerekek társadalmi helyzete nagyon nagy mértékben meghatározza azt, hogyan teljesítenek az iskolában, ami egy rettentő rossz dolog. Másrészt egy olyan társadalomban, ahol hajlam van arra, hogy megalázzanak, megfélemlítsenek embercsoportokat, sokkal könnyebb ugyanígy kezelni a tanárokat is.

S. B.: Az sem megy a végtelenségig, hogy kimenekítjük gyerekeinket valamelyik elit iskolába, vagy fizetjük a magántanárt. Ezért fontos, hogy azokért a gyerekekért is felelősséget vállaljunk, akik kevésbé szerencsés körülmények között élnek.

P. O.: Ha továbbgondoljuk, akkor gazdasági szempontokról is beszélhetünk: a jobb oktatás versenyképesebb munkaerőt és nagyobb GDP-t eredményez. Azok a problémák, amelyekről mi beszélünk (pl. szegregáció, szakképzés átalakítása), hosszú távon Magyarország gazdaságát is befolyásolhatják.

Hvg.hu: Hová futhat ki ez a fajta lassú építkezés és a hálózatépítés?

T. K.: Akkor mondhatjuk azt, hogy beérett a mi munkánk, ha majd rendszerszintű változások mennek végbe az oktatásban. Ez nem jelenti azt, hogy rögtön eljön a Kánaán, de vannak sarokpontok, amelyek megváltoztatásával az oktatás elindulhat egy jobb irányba. Ami pedig a hálózatépítést illeti: nagyon nehéz mindenhová eljutnunk, mert erősen korlátozottak a lehetőségeink. Ezért is van szükség az önkénteseinkre, hogy terjesszék a Tanítanék üzenetét, és megpróbálják helyi szinten feltárni, kezelni a problémákat.

Hvg.hu: Látva a kormány hatalomgyakorlási technikáját, hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban?

T. K.: Mi valamiféle társadalmi edukációs tevékenységet is végzünk egy olyan országban, ahol nagyon komoly demokráciadeficit van. Muszáj hinnünk abban, ha megmutatjuk, hogy igenis ki lehet állni értékekért, ügyekért, és lehet szolidárisnak lenni, akkor az szépen, csöndben terjedni fog. Persze ez sem megy egyik pillanatról a másikra, de azt gondolom, hogy ha a civil társadalom megerősödik, akkor sokkal könnyebb lesz kikényszeríteni döntéseket.

S. B.: Teljesen nyilvánvaló, hogy szakmai érvekkel nem lehet hatni a kormányzatra. Ezért vált szükségessé, hogy elkezdjünk kommunikálni a társadalommal. Az a távlati célunk, hogy az oktatásügy olyan megkerülhetetlen tényezővé váljék, hogy a mindenkori hatalom ne hagyhassa figyelmen kívül azt.

Hvg.hu: Sokszor elmondták, hogy miért nem érdemes leülni a Köznevelési Kerekasztalhoz. Működhetne az a stratégia, hogy mégis részt vesznek a kerekasztal ülésein, és ha nem az történik, amiben ott megállapodnak, akkor világgá kürtölik?

P. O.: Látjuk, hogy mi történt eddig a kerekasztalon: állít valamit az egyik szervezet – amelyik talán nem is annyira lojális a kormányhoz –, és mintha el sem hangzott volna. Az is előfordult, hogy az államtitkár előre nyilatkozott olyan döntésekről, amelyekről még szó sem volt a Kerekasztal ülésén.

T. K.: Még azt sem lehet mondani, hogy nem folyik szakmai munka a kerekasztalban, de azt ugyanúgy semmibe veszik, mint a mi tüntetéseinket. Nagyon jó példa erre a szakképzési rendszer átalakítása. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy ez egy rossz irány. Erre mi történt? Bevezették, és látjuk, hogy milyen körülmények között, mennyire szakmaiatlanul és átgondolatlanul történt ez.

Hvg.hu: Pukli István azzal indokolta kilépését, hogy a Schilling Árpád és Alföldi Róbert nevével fémjelzett “Lásd meg az embert” tüntetéshez csatlakozással a Tanítanék egy olyan “átpolitizált, irtózatosan megosztó ügy” mellett állt ki, amivel rengeteg támogatót veszíthetnek. Tényleg emiatt lépett le Pukli? Valóban ennyire megosztó lépés volt ez?

P. O.: Ezt inkább tőle kell megkérdezni, de a visszajelzésekből mi nem ezt tapasztaltuk.

Hvg.hu: Pukli kiválása milyen hatással volt a Tanítanékra? Sokan vele azonosították a mozgalmat, egyfajta reklámarca volt.

T. K.: Megviselt minket, hiszen nagyon sok minden mentünk keresztül együtt. A távozásának módja méltatlan volt, de mozgalmunk ettől még nem állt le. Bizonyos dolgokat újra kellett terveznünk, de én nem érzek törést.

Hvg.hu: Mi lenne az első intézkedésük, ha a Tanítanék kezébe kerülne az oktatás irányítása?

S. B.: Mivel engem személyesen is érint (Sulyok Blanka egy budapesti faipari szakközépiskola magyar-német szakos tanára – a szerk.), ezért én a szakképzés átalakítását vonnám vissza.

P. O.: Sztornóznánk az összes olyan intézkedést, amelyeknek nem volt minimum kétéves kifutása. Röhej például, hogy a gyerekek kétharmada nem tartozik a közoktatáshoz, mert ki lettek passzírozva az NGM-hez. De ezek csak rövid távú, hangulatjavító intézkedések lennének. Arra jók, hogy

kiengedjünk egy kis gőzt a szelepen ahhoz, hogy egyáltalán hozzá lehessen nyúlni a gépezethez anélkül, hogy felrobbanna.

T. K.: Három terület van, ahol azonnali beavatkozásra van szükség: az iskolai autonómia, a diákok és a tanárok terheinek csökkentése. A CKP 12 pontja (pl. szabad tankönyválasztás, tanárok óraszámainak rögzítése, érettségire vonatkozó intézkedések elhalasztása – a szerk.) gyorsan és viszonylag fájdalommentesen bevezethető intézkedéseket tartalmazott. Kialakulhatna egy elviselhetőbb helyzet, amelyre alapozva már el lehet indulni a rendszerszintű változtatások felé.

Forrás: MIZSUR ANDRÁS (HVG.HU)