Maflás. Azt hittem, hogy a február 9-i óriási pofon után politikai ellenfeleim megjuhászodnak. Nem is bántottam őket, mert engem még úgy neveltek, hogy a földön lévő embert hagyni kell! A betyárbecsület, vagy a proletár szabály azonban a most Csepelt vezető fideszesekre nem jellemző. Hiába kapják a nagyobbnál nagyobb veréseket, tovább szemétkednek. Most természetesen nem a szó szoros értelmében vett verésekről van szó, hanem azokról a vereségekről, kioktatásokról, amit tevékenységük miatt az igazságszolgáltatás szerveitől kapnak.
A február 9-i tárgyaláson a bíró előtt Borbély és Ábel kijelentette, hogy soha nem mondták sugalmazták, hogy én ott voltam és zavart keltettem néhai Borbély temetésén! A bíróság is kimondta ezt és így a rágalmazás megszűnt! Megnyugodva, és elégedettem fogadtam a bírósági ítéletet! Még az „ostoba” minősítő jelző használatát sem tartotta erősnek arra, hogy jellemezze a vádlottak viselkedését. A bíró indoklásában olyan elemi módon osztotta ki a vádlottakat, hogy az egy dedó óvodában is becsületére vált volna a dadusnak. Ez a két ember, pedig úgy reszketett, mint a falevél.
Szúrós tekintetemet végig rajtuk tartva figyeltem a hatást. Megalázó volt számukra az a kioktatás, amit előttem a bírótól kaptak. Már én is megsajnáltam őket. Azt hittem, hogy végre megértették, a demokratikus működés alapelveit.
Nem is kívántam a témával foglalkozni. A nyilvánosságra került írásokból látom azonban, hogy Ábel úr, feléledt a február 9-i maflásból. Ugyanott folytatja, ahol korábban abbahagyta. Hazudik, vádaskodik, rágalmaz! Attól sem riad vissza, hogy a régi bűneik képes illusztrációival támassza alá hamis állításait. Azt a 2014-es meghamisított plakátomat posztolta, amit nagy valószínűséggel ők hamisítottak meg, írtak át, és amivel választási bűncselekményt követtek el.
Semmit sem ért az eddigi munkálkodás! Ezek az emberek javíthatatlanok! Semmi szégyenérzet semmilyen becsületes emberi tartás nincs bennük! Mivel semmilyen gyökerük nincs ebben a kerületben, úgy látszik, semmilyen emberi kontroll sincs rajtuk. Hiába számtalan nagyobbnál, nagyobb vereség, hiába a megalázóbbnál megalázóbb minősítés, folytatják ezt a végtelenül ellenszenves útjaikat. Nincs egy rokonuk, barátjuk, őszinte ismerősük, aki eléjük állna, és megmondaná, hogy ez amit csináltok emberi mércével mérhetetlen aljasság?
Ostobaságuk miatt nem képesek belátni, hogy már régen nem velem viaskodnak, hanem saját beteg lelkükkel. Hazugságaik lelepleződtek, hozzá nem értésük számtalanszor bebizonyosodott! Egymás után érik őket a kudarcok, a pofonok és a megaláztatások. Persze, hogy frusztrálja őket! Ezért kisebbségi érzetüket a hatalmukkal történő visszaélésben élik ki. Kizsigerelik, elszórják a Csepelnek törvényesen járó forrásokat. Szórják, pénzeszköz átadással a lóvét szanaszét a világba Tusványosi Fidesz tábortól, a nagyszalontai kitűntetésekig, a hiper-szuper játszótérig, a kocsmáktól a rendőrségig!
Egy dologra vigyáznak, nehogy Csepel fejlődésére, modernizálódására forrás jusson. A magukkal sem megbékélt és mindenkitől félő, reszkető, diktatórikus vezetők munkatársaikkal durvák és kíméletlenek. Aki rosszul nézett rájuk, már repült is. Az is repül, akit ők hoztak, de nem bírta a vezetők hozzá nem értését, semmittevését. A kabinet és az apparátus, vezető funkcióban lévő emberei irányítják a bugyuta, alkalmatlan, koncepció nélküli politikai vezetőket, akiknek a közpénzen vásárolt gépkocsijaik száma és minősége, a tivornyák és italozások rendezése, történelemhamisító ünnepségek és szobrok építése minden értékelhető teljesítményük.
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldal
