Nagyanyámra mindig azt mondták, hogy Ő egy erős asszony volt, pedig alig nyomott ötven kilót, ha ugyanezt egy férfira mondják, akkor rögtön a fizikumára gondolunk. Terézapuk, figyelem, várom a jelentkezéseteket, most az egyszer mentsétek meg ti a családot, a gyereket, az apóst, a szomszédot, vagy akárkit ezen a bolygón! Milyen szép is lenne, ha a „Terézanyukat” is nyugdíjaztatni lehetne egyszer.
Ennyit az álmodozásról, szerintem hamarosan fel fognak fedezni egy új gént, amit „terézanyunak” neveznek el a tudósok, és csak a nőnemű egyedekben található. Ez a gén a következőkért felelős: nagyfokú empátia, önzetlenség, áldozathozatal, emberfeletti munkabírás és türelem. Anyám szokta mondani, hogy
nem csoda, hogy a nők tovább élnek,mint a férfiak, ugyanis nincs idejük meghalni.
A „Terézanyukat” leginkább a hímnemű egyedek ismerik fel, egyenlőre még nem derítették ki, hogy honnan van ez az ösztönös vonzódás, de amint egy ilyen „példánnyal” találkoznak rögtön lecsapnak rá. Terézanyu otthont, szeretet, biztonságot ad nekik, de amint áldozatukat teljes mértékben kiszipolyozták, továbbállnak. Terézanyu legfőbb hibája az, hogy nem képes a tanulásra, a konzekvencia leszűrésére meg végképp nem. Terézanyu ezt a hibás gént, sajnos lányutódaira is továbbörökíti. „Kisteréz” egész gyerekkorában a következő hangzatos szlogeneket hallja: a nők erősebbek, férfi a fej, de te vagy a nyak, majd én megoldom apád úgyse ért hozzá, neked kell lenni az okosabbnak! Így növünk fel és, ha néha mi vagyunk az elesettebbek, vagy csak egyszerűen elfáradunk, csodálkozó és értetlen szemekkel néznek ránk a férfiak, nem értik, hogy egy „Terézanyu” is elfáradhat egyszer.
Bennünk, nőkben kódolva van a „Terézanyuság” ez egy kikerülhetetlen, egész életünk során viselt teher, felelősség, ami néha nyomasztó, de alapvetően ez adja az életünk értelmét. És még valami, női társak, én ismerek egy „Terézaput”, csak sajnos Ő a bátyám és már elkelt, de van remény, hogy léteznek még máshol is az univerzumban, szóval ne adjátok fel a reményt. Éljenek a Terézanyuk!!!!
Forrás: Ceglédi Anna: Terézanyuságom története
