Nemrég még arról tájékoztattam olvasóimat, hogy a Dunapack területén, a régi Papíripari Vállalat hétszintes székházának felét (vetítőtermét) bontják az Ady Endre úton! Kiderült, hogy nem a felét, hanem az egészet! Lokálpatriótaként, ideszületett emberként, érzelmileg bánt ez a dolog. De várostervezésben hosszú időt eltöltő politikusként tudatos meggyőződésemmel is ellentétes az ilyen bontás - írja publicisztikájában Horváth Gyula, aki így folytatja:
Már, maga a bontás is, egy lehangoló jelenség! Az ember persze meg tud békülni vele, ha tudja, hogy a bontás egy újnak, - fejlettebbnek, korszerűbbnek, az embert jobban szolgálónak - ad helyet. Akkor is igaz ez, ha az épület egy vállalat tulajdonában, annak magánterületén áll. De nem tudunk semmit! Pedig kéne tudnunk, mert a városkép (mint a környezet védelem, ipartelepítés stb) a lakosságot érintő kérdés. Ezért a demokráciákban a lakosság beleszólása, a törvény értelmében nem lehetőség, hanem követelmény.
A félreértések, a híresztelések megelőzésére fejlesztették ki a demokratikus rendszerekben, a lakosság tájékoztatását. Ezt általában a helyi önkormányzat segítségével
bonyolítják le, közmeghallgatásokon. Ilyen volt annak idején az Erőmű, a Csepeli út, a kikötő, vagy pár éve a METRANS tervezett beruházása kapcsán is. Ez utóbbi sajnos keserű tapasztalatokat hozott, mert a fideszes csepeli önkormányzat, úgy segített nekik, hogy ártott! Borbély Lénárd ugyan összehívta a közmeghallgatást, de arra sem ő, sem a kormányzói többséget adó politikusok egyike sem ment el. Így a beruházással kapcsolatos várospolitikai kérdésekre,- az önkormányzat várostervezési stratégiájával kapcsolatos felvetésekre - nem volt, aki válaszoljon. Ebből adódóan a rendezvény botrányba fulladt! Ezzel a hatalmon lévők azt demonstrálták, hogy elképzelésük sincs erről a feladatról. Így a rendezvény nem feszültségeket oldott, hanem feszültségeket generált Csepelen, a vállat és a lakosság közt.
A nagyvállalatok fejlesztési szándékai egyeztetések következtében segíthetik, kiegészíthetik, a város, /kerület/ fejlesztési elképzeléseit. Sajnos a csepeli önkormányzatnál nincs ilyen koncepció. Itt Németh Szilárd összeköttetései által „pofára idenyomott” állami pénzek azonnali elköltése folyik. Ez az oka annak, hogy milliárdos nagyságrendben „szórják” a pénzt - játszóterekre, virágágyásokra, KRESZ-parkokra, futballpályákra, strandra stb – olyanokra ami nem törvényi kötelessége az önkormányzatnak.
A kerület közlekedése ( ami törvényi kötelesség) ez alatt teljességgel összeomlott. A Fidesz embereinek választási nyerését szolgáló összegeknek kétharmadát lehetett volna a kritikus közlekedési szűk keresztmetszeteknek az áteresztőképesség-bővítésére fordítani. Ezzel nagymértékben oldódtak volna Csepel legégetőbb forgalmi problémái. Ezek (a teljesség igénye nélkül) a Corvin csomópont kétszintűvé tétele, a II. Rákóczi Ferenc utca- Lámpás utcai (ún. kamionforduló), a Kossuth Lajos utca-Völgy utca, a szent István utca-Festő utcai kereszteződések háromsávossá tétele, vagy az M0-ra való jobbkanyaros feljáró kiépítése, hogy az egyenesen haladókat ne tartsa fel a feltorlódó kanyarodó forgalom.
A mi kerületünk nem csak a közlekedésfejlesztésének elmaradása, hanem a fejlesztés stratégiai kérdéseinek teljes hiánya miatt is lemarad a fejlődésben Angyalföldtől. (Kőbányától, Budafoktól és Pesterzsébettől is) Pedig forrásait illetően egyedüliként közel háromszorosára nőtt költségvetése. A lemaradásnak éppen azaz oka, hogy itt eszetlen, és önző, egyéni érdekpolitikai döntések (spontán, személyes pénzszórások) történnek ahelyett, hogy kijelölnék a fejlődés céljait, számba vennék a lehetőségeket, és hozzárendelnék a forrásokat. Míg a rendszerváltás után Babos István, és főleg Tóth Károly Elek főépítészek karakteres koncepciót építettek, - és ezt a politika alátámasztotta - volt iránya, és célja Csepel fejlesztésének. A tervszerű fejlesztés, a fővároshoz, és az agglomerációhoz való kapcsolódás koncepciója az ő távozásukkal megszűnt. A tervszerűséget a politikai haszonszerzés váltotta fel.
Horváth Gyula
Forrás: a szerző Facebook oldala
