Megfogantam és most naponta osztódok, növök. A szállásom puha, meleg és zajos. Folyton morgolódnak körülöttem. Egy vékonyabb hang, a szállásadómé és egy vastagabb hang pattog körülöttem. És nagyon messziről halk valami, zavaros üzenet több, hasonló! ... én is voltam ott. én is onnan ... - Honnan szóltok? - ... az égből ...
Nem értem. Kik lehetnek? – és hogy kerültek ki innen? ... – és olyan messzire? ... – Most megint Vékony Hang ... rólam szól ... nem hangzik barátságosnak ... – Vastag Hang: mondtam, hogy többet nem lehet ... – Vékony Hang: csak még az egyszer! ... – Vastag Hang: NEM …Te előbb halsz meg, mint a magzat ... – Szóval én Magzat vagyok. – legalább tudom. Figyelek ... Mi az,
"hogy halsz meg"? ... folyvást jönnek az üzenetek: én is ... én is ... onnan … az égbe ... nyugtalan vagyok ... én is az égbe? ... ott is jó meleg van? ... ott is folyton veszekednek?... Vékony Hang: akkor inkább összeházasodunk Pistával. ... - szóval a pistával" a Vastag Hang? ... most csönd van .... elég régóta ... talán mégis maradhatok? ... Növögetek .... Megint veszekednek … ez egy másik Vastag Hang, nem a régi ... jó lenne megmorogni őket ... vagy jobb, ha hallgatok? mérgemben rúgtam egyet .... Jé! Vékony Hang békésen megszólalt: "megmozdult" ... de mintha most örülne nekem ... akkor mégse megyek az égbe? ... de akkor hova? ez a hely kezd szűk lenni. Egyre többet nyújtózkodom ... amikor veszekednek, rugdosok ... egyre többet ... micsoda helyre kerültem! ... ennél talán még az égben is jobb lenne ... tényleg, már rég nem hallottam őket ... - Most sokáig csend volt ... végre! De a helyem elviselhetetlenül szűk ... Ma kezdtek tessékelni kifele… vajon hova? ... Jaj!. jaaaj! jaaaj! - "Egészséges szép kislány" mondja a régebbi Vastag Hang … é
alig hallom, ordítok ... szörnyen világos van, és hideg ....
"Hat nővérem égbe küldték,
mire megszülettem;
háborúban de hasznos volt,
hogy csak egyke lettem.
A családom nem család volt,
csak pár sérült lélek,
akik egymást meggyötörték,
ameddig csak éltek."
(részlet a Családom c. versemből)
**************************************************
Bata Éva most közölt írása a Csepeli Munkásotthon Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubjának idei, 2019-es, Tűzőrzők című évkönyvében jelent meg. Ezt az antológiát mint a sorozat többi 12 részét szerkesztette és lektorálta Lengyel Géza. Az évkönyv kiadását támogatta az ALPIQ Csepel Kft és a Csertszak Kft. A borítókon Zanati Béla fotói. Kiadó: Csepeli Munkásotthon Alapítvány, felelős kiadó: Takács Mónika, a Csepeli Munkásotthon Művelődési Ház Szakmai és gazdasági vezetője
Nyomdai munkák: Jordán Print Bt.
Felelős: Jordán József
