Ritka az, amikor egy temetői esemény nem elszomorító hanem felemelő - nekem ma ebben volt részem. Reggel 9-kor a kerepesi úti Nemzeti Sírkert egyik régen nem bolygatott kriptáját nyitották meg. A család sírboltja egy igazi hazafit fogadhatott vissza az anyaföldbe. Dr. Chorin Ferenc, (akit családi kötelék és tulajdonosi kapcsolat kötött össze Weiss Manfréddal és csepeli gyárával) a Felsőház tagja, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke tért haza, végakaratának megfelelően. A szertartást Erdő Péter bíboros tartotta. Gyászbeszédet  Chorin Ferenc 94 éves lánya, Chorin Daisy mondott. Végén hegedűről a magyar Himnusz szólt - ahogyan ez New Yorkban is történt, ahol az első eltemetésre került sor még 1964-ben.

Nagy élmény volt ezen az eseményen jelen lennem: a XXI. század második évtizedében átélnem valamit, ami a XX. század első felének és közepének meghatározó pillanata volt. A kis termetű Chorin szociálisan érzékeny, a művészetek iránt nyitott és nagyon okos ember volt. Letartóztatásakor 1944-ben a gestapósok 

befektetési tanácsokat kértek tőle. Nagyvonalúan támogatta Horthy Miklóst az emigrációban, de nem csak őt hanem sok más magyar menekültet is. Vagyonát részben örökölte, de jelentős részben tudásával szerezte és tartotta meg. Azt hiszem ha találkozna a mai magyar milliárdosokkal, furcsán érezné magát, de hihetetlen nyitottsága talán még azon a kultúrsokkon is átsegítené, amit egy Mészáros Lőrinccel való találkozás jelenthet.

Egy ilyen alkalom sok apró, jelentéktelennek tűnő de egy történésznek aranybányát jelentő információt rejt. Hogy hány levelet váltott az emigrációban Horthy Chorinnal. Hogyan vettek télikabátot Edelsheim-Gyulay Ilonának New Yorkban? Milyenek voltak a Chorin-villában a vacsorák?

Gyalázat, hogy a magyar bíróságok és velük együtt a magyar kormányzat úgy gondolja, hogy a lopás elbirtoklással legalizálható. A Chorin-család műkincseiből az, amit nem a szovjetek vittek el, a zsidó műkincskormánybiztossághoz és onnan a magyar múzeumokhoz került. A család nagyvonalúan lemondott volna az értékel jelentős részéről, ha a másik részét visszakapja. Első fokon a bíróság nekik is ítélt, annál is inkább mert nem volt vita tárgya, hogy az ő elrabolt műkincseikről van szó. Mindezt ennek a posztnak apropóján azért kell leírnom, mert a végtisztességnek az is része, hogy az elorzott holmi visszajár.

Nem kifogásolom, hogy az eseményen nem vett részt Csepel polgármestere, az Országház elnöke és hasonló közjogi méltóságok - bár Chorin társadalmi és politikai jelentőségéhez ez illett volna. Az esemény ugyan nyilvános de nem demonstratív aktus volt, így az említettek nem is tudtak róla. Azt azonban kifogásolom, hogy hetvenöt évvel a család kifosztása után sem tud pontot tenni a magyar állam az ügy végére, hanem úgy gondolja hogy a rablott értékek megtarthatóak. A Szépművészeti Múzeum nyilván szegényebb lenne jónéhány műkinccsel. Mégis azt gondolom, inkább néznék üres falakat egy múzeumban mint az állami kifosztás dokumentumait. Én sem szeretném saját családi képeimet más lakásában látni.

Ungváry Krisztián

Forrás: Facebook