Kovács Zoltán államtitkár a minap Brüsszelben járatta le hazánk tekintélyét és zaklatta a diplomatákat a sorosozással. A vak is látja: semmi bajuk a jogot és a morált áthágó  nyomulással, amíg a zaklatók nekik bazseválnak

Október 13-án volt itt egy választás, és úgy alakult, hogy a kormánytöbbség alaposan kikapott. Hogy csak a fővárost veszítették-e el akkor, vagy többet is, az ebben a pillanatban még értelmezés kérdése, de az biztos, hogy ők maguk azóta naponta jelzik: vereségnek tekintik az eredményt, és vissza akarnak vágni.

Az elmúlt két hónapban tovább szűkítették az önkormányzatok mozgásterét, odacsaptak a parlamenti ellenzéknek, az igazságszolgáltatásnak, kiherélték a társadalombiztosítást, és nagyrészt annektálták a kultúrát is. Meg lehet próbálni békülékeny gesztusnak lát(tat)ni ezeket a lépéseket, de szerintem kontraproduktív: ha a frontvonal két oldalán állók közül az egyik aknavetővel tüzel, a másik pedig a pólójára hímzi, hogy „Make Love, Not War” (Szerelmet adj, ne háborút) , abból a legritkább esetben szokott béke kikeveredni.

Különösen tanulságos a kultúra példája, ahol fehéren-feketén kiderült: szó sincs itt semmiféle kompromisszumról. A hatalmasok erkölcsi minőségére utaló adalék, hogy mindebbe még a zaklatást is sikerült belekeverni, holott a vak is látja: semmi bajuk a jogot és a morált áthágó szexuális nyomulással, amíg a zaklatók nekik bazseválnak. Akinek nem inge, ne vegye magára, de az egyházak láthatóan tisztában vannak vele – nem is tőlük vették el a pénzt meg a hatásköröket, nem őket vonták minisztériumi gyámság alá, a számolatlan skandalum ellenére –, és aki a színháziak közül időben kapcsolt, annál sem lesz zaklatási ügy, akkor sem, ha volt.

Errefelé az a történelmi tapasztalat, hogy ahol az ellenzék együtt akart működni az állami gondolatrendőrökkel, ott még mindig a gondolatrendőrök vannak hatalmon. És a mi miniszterelnökünk pontosan tudja ezt: egy átmeneti korban rövid ideig ő is az állampárt ellenzékéhez tartozott. (Szerencsés időszak volt amúgy, mert az említett állampárt épp a szétesés felé tartott, sőt érdemi ellenzéki tevékenység nélkül, magától szét is esett – de ilyesmi tényleg ritkán adódik.) 

Az együttműködés továbbra is valid irány: gyakorolják egymással, például a XIII. kerületben, ahol hamarosan időközi voksolás lesz. Ha pedig kétségük támad, menjenek ki a városhatárt jelző táblához, és olvassák el, hogy mi van ráírva. Ez itt Budapest, ahol a polgárok két hónappal ezelőtt úgy döntöttek, hogy újra forradalmat csinálnak a szavazófülkében, és véget vetnek a „nemzeti együttműködésnek”. Ebben a városban nincs most erősebb és egyértelműbb politikai akarat az övéknél.

Hargitai Miklós (Népszava)