Mit kívánt Nagy József 15 éve? „Azt még szeretném kívánni, hogy a politikusok, akiknek véleménye fényévnyire van egymástól, most karácsony ünnepén átgondolnák, hogy mégiscsak az együttműködés viheti előre az országot, nem a torzsalkodás, a szeretetlenség.”

Viharos időket éltünk 2006 őszén, telén (is), így érkeztünk el a karácsonyi készülődéshez. A Csepel újság az évi utolsó számában több ismert személyt kérdezett meg arról, hogy mit jelent neki a karácsony. A válaszok közül most kettőt idézünk fel:

Nagy József, a Munkásotthon igazgatója:

Nekem mindig is a családot, a szeretet, a békességet jelentette és jelenti a karácsony. Jelenti az emberek egymás iránti tiszteletét. Ez az emberiség legszebb ünnepe.

Karácsonyi ajándéknak is felfoghatom, hogy a Munkásotthon színháztermét meg tudtuk újíttatni. Ez óriási dolog a csepelieknek. Hat év alatt mintegy hatvan millióba került a felújítás.

Ami engem illet, nekem

az a legnagyobb ajándék, hogy egy szem unokámmal játszhatom, és láthatom, amint boldogan bontogatja a karácsonyfa alatt az ajándékait.

Azt még szeretném kívánni, hogy a politikusok, akiknek véleménye fényévnyire van egymástól, most karácsony ünnepén átgondolnák, hogy mégiscsak az együttműködés viheti előre az országot, nem a torzsalkodás, a szeretetlenség.

Mi, magyarok kevesen vagyunk a Földön, 14 millióan, nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást. Értsük meg egymást! Jó lenne, ha politikusaink ezt végiggondolnák, legalább karácsonykor.

Csőregh Éva festőművész

Így nekem rontani ezzel a kérdéssel! Várjon, magamhoz térek.

Számomra a karácsony a gyerekkort jelenti. Azóta ezeknek, a karácsonyoknak az elmúltát fájlalom, azt nosztalgiázom vissza. Azt az illúziót, azt a bezárt ajtót, amely mögött angyalkák ügyködtek. Azokat a szaloncukrokat, amelyek néhány nappal előbb már megjelentek a párnám alatt.

És jelenti a misztériumot, ami a csengőszóval, az ajtó kinyitásával, a gyertyák és csillagszórók meggyújtásával, az ajándékokkal, a szeretet légkörével teljes.

Maga a karácsony a varázslat. Nem tudom elképzelni a nélkül.

Szöveg: Udvarhelyi András

Forrás: Csepel újság 2006. december 15.