Azért ez a hatalom mindig megtalálja a módját, hogy a polgárokat nyughatatlanul dögönyözze. És nemcsak úgy általában, egyetlen tésztamasszaként gyúrja a közvéleményt, hanem mint a kisült hájas rétest, levelekre bontva morzsolgatja is.
A tavaszi választási győzelmet a minisztériumok vidékre telepítésének ötletével ünnepelte a kormányfő, hetekig riogatta-áltatta vele kétségekkel teli saját létező és potenciális (vidéki) államapparátusát. A kétharmados szárnyaláshoz akkor hirtelen megvilágosodással csatlakoztak a vezérmamelukok (részben még az ellenzék is), pillanat alatt félretolták a politikai földrajzot.
Megmutatkozott, hogy az urak Trianonból csak az elvesztett nemzeti nagyság krokodilkönnyeit őrzik, az "egyfejű ország" valóságáról hajlamosak megfeledtkezni, miközben hozsannáznak: "lám, míly egyszerű, ha a kormányfő mondja". Egyetlen ember mert másként gondolkodni, az is Kövér László volt. Egyelőre csend, de az apparátus idegei nem lanyhulhatnak.