Halványul már az emlék is mint a fotó. 53 éve, 1971-ben írta az újság: „A 30 éve becsülettel dolgozó csepeli törzsgárdatagok arany pecsétgyűrűt kapnak a gyártól, és a 40 éves törzsgárdatagsággal rendelkezők a házastársukkal együtt külföldi jutalomüdülésben részesülnek. A mozgalom legjobbjai nyugdíjazásukkor Duna mellett fekvő, Budapest környéki hétvégi telket kapnak a Csepel Vas- és Fém- művektől, és gyáregységük segít a nyaralójuk felépítésében. Az első telkeket a gyár már meg is vásárolta.”….
És még ezt is írta ugyanaz az újság: „A bölcsődei, az óvodai és az iparitanuló-felvételeknél, a tanulmányi ösztöndíjak odaítélésénél a Csepel Művekben elsősorban a törzsgárdatagok gyermekeit kell előnyben részesíteni…”…."Előny illeti a törzsgárda tagjait a lakások elosztásánál. A gyár évente 170 korszerű lakást épít, és azonos igényjogosultság esetén először a törzsgárda tagjainak igényeit elégítik ki. Segítséget kapnak azonban a gyártól akkor is, ha családiház-építkezésbe kezdenek: kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönben részesíthetők az új szabályzat szerint a törzsgárda tagjai…”…
A törzsgárda megbecsülése Csepelen címmel a Népszabadság 53 évvel ezelőtti, 1971. márciusi számában jelent meg az a cikk, amelyből félévszázad múltán néhány részletet közlünk:
"A csepeli gyáróriásban hagyomány már, hogy az egész munkáskollektívát érintő súlyos döntések előtt nyíltan beszélnek legbensőbb gondjaikról. A kollektívák küldöttei nemrég a Vas- és Fémművek több mint 30 ezer dolgozójának nevében tették szóvá: még mindig nem tapasztalják, hogy a társadalom javáért becsülettel és hűséggel dolgozók valóban megkapnák a megfelelő elismerést. Nem a szavakra gondoltak, hiszen
Jó reggelt kívánok, üdvözlet Magyarországon! A padokról, kapualjakból, vagy épp rozoga lakhelyeikről nincstelenek tömegei kerekedtek fel, és kezdték el zsákszámra hordani a sokak által változatlanul eldobált palackokat az élelmiszerboltok visszaváltóiba.
Könnyen belátható: sokkal jobban tudja például a Madách Imre Gimnázium igazgatója, hogy annak az oktatási intézménynek, amelyiknek ő a vezetője, milyen viszonyrendszer a leghatékonyabb a céljaik eléréséhez, mint Pintér Sándor rendőr-vezérőrnagy, belügyminiszter. És itt is van a baj! Az Orbán-rendszer, mindenhol a logika és a demokrácia helyett a katonás rendet szeretné elérni! Az iskolákban is. Nem díjazza, az egyéni kezdeményezéseket.
A Magyar Kormány megbízásából már megint elárasztottak bennünket Rogán Antalnak azok a kék alapon fehér betűkkel írt idióta propagandaszövegei, amelyek úgy kezdődnek, hogy „Tudta?”.
A Csepeli Munkásotthon Alapítvány honlapján már olvashatók az intézmény szeptembertől kezdődő évadjának tervezett rendezvényeit beharangozó programok listája.
A tanárhiány mérsékléséhez van egy újabb terv a kormányzat részéről: "tanárnak képezhetik át az 55 év feletti katonákat, tiszteket és altiszteket. De pedagógushiány, az nincs. Aki mást mer mondani, az aljas hazudozó az Orbán-rendszer főnökei szerint."
A bérfeszültségek jogos és helyes megoldása nem tette könnyebbé az egész intézményrendszer közép-és hosszútávú fenntartásának feladatait, amelyek túlnőnek a választási kampány sikere érdekében hozott döntéseken.
A legfelsőbb helyről megtudtuk, hogy nem nagy ügy a magyar olimpiarendezés, stadionok már vannak bőven, csak pár mobil WC-re vagyunk tőle. És tényleg: a franciaországi játékok előtt terroristák felrobbantották pár helyen a vasúti váltókat, de nálunk erre esélyük sincs, mert a sín eltörik magától, vagy elolvad, esetleg a mozdony gyullad ki.
A polgármester szövegéből kiderült: pályázati pénzek elnyerésére is szükség lesz a megvalósítás során. Vajon mennyi önrészre és mennyi pályázati pénzre számít a polgármester? Mi lesz, ha mégsem nyernek a pályázaton? Borbély úr kire keni majd a felelősséget?
Járulékos veszteség. Állítólag a Fideszben ez a terminus technicusa azoknak a gátlás nélküli pártkádereknek, akiknek extra gusztustalan kommunikációs feladatot is ki lehet osztani. Az ilyen buzgómócsingok előnye, hogy bármit – értsd: bármit – fel-és elvállalnak, a hátrányuk, hogy ha a legkisebb önállósághoz jutnak, úgy többnyire futószalagon termelik ki a pártnak is kínos, kontraproduktív hülyeségeket.
A gyári teherforgalmi út felújítására, amely mindkét fél érdeke lett volna, a Metrans Kft-vel kötött nyolc évvel ezelőtti megállapodásban az önkormányzat vállalt felelősséget.
A kereszt rendben, ha méltó helye van (itt se a szakemberek, se a jogörökösök szerint nincs), és ha a magyar név méltó régi nagy híréhez. De most nem az. Egy valamire való keresztény kurzus nem komcsizná át a huszonegyedik századot a hiányzó kormányprogram helyett, és nem az uniós átlag felét költené oktatásra és egészségügyre. Nem jó keresztény az, aki buta és beteg nemzetet bájol drága cirkuszokkal.
Csepelen, a főváros más részeihez képest, még mindig olcsóbban, viszonylag kedvező áron lehet ingatlant vásárolni. Mi lehet az oka ennek?
Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter.
Hetvenhat éve, 1948-ban (3 évvel a 2. világháború után) a megfizethető árú magyar motorkerékpárra váró ezrek ezt az információt olvashatták. "a motorosítás nagy pártfogója, a Szabadságharcos Szövetség kérésére, most alakult egy munkásokból és műszaki emberekből álló bizottság, amely feladatául a kismotor árának csökkentését és minőségének további javítását tűzte ki. Nem szabad azonban egy pillanatig sem elfelejtenünk, hogy a magyar motorkerékpárgyártás, – bármilyen szép eredményeket is mutatott fel ideáig –, még gyermekcipőben jár.
14 éve egy olyan alak ígérget itt aranykort, aki alatt Magyarország újkori történetének messze legkedvezőbb gazdasági időszakából az EU legszegényebb államaként jött ki, ahonnan több fiatal menekült el, mint a XX. század világégései után összevéve. Az Orbán-rendszer örök tanulságát a névadó és az ő hűbéresei így látják: az egykori kommunista állampárt végét is az hozta, hogy óriási néptömegeket iskoláztak be az ekeszarva mellől, mire a tanultabbá lett jónép utána elkergette őket.
Szakembereik és önkénteseik emberfeletti munkát végeznek immár 2013 óta. Kevesen figyelnek oda, ahol ők dolgoznak, sikereik nem hangosak. Akkor teszik jól a dolgukat, ha a 10–16 éves korosztály fiataljai hangtalanul és ügyesen veszik az akadályokat: nehéz körülmények között, olykor mélyszegénységben is befejezik az iskolát, és középiskolában folytatják a tanulmányaikat. A diákokkal nyári táborban is foglalkoznak, ahol a nyugalom, a pihenés, a játék a legjobban várt program.
Másutt ilyet a „nemzetre” hivatkozva a Ku-Klux-Klan csinál, nálunk meg az Orbán-rendszer állama, de az indíték nagyjából ugyanaz: a nép látványos leuralása.
Sok csepeli
Nem csak a sok milliárdos tűzijátékot köszönhetjük a tizenötödik éve regnáló kormányunknak, hanem az egykor az új kenyérhez, az alkotmányhoz, Szent Istvánhoz kötődő ünnepnap teljes kiüresítését is. Az új kenyerünkről ma csak annyit tudunk, hogy drágább lesz, mint a régi (meg mint a bécsieké). Az alkotmányunkról, hogy nincs: aki a helyette kapott alaptörvényt ünnepli, az az ország gyorsuló ütemű leszakadásának tapsol. Szent István a túlvilágon összevont szemöldökkel, fejcsóválva figyeli, ahogyan ez a Viktor nevű trónbitorló felajánlja az ő koronáját és az Árpád-ház sarjainak vére árán megszerzett ősi földjét Hszi Csin-pingnek, meg a kínai diktátor véres kezű moszkvai helytartójának.
Bár az elsősök esetében nem szokás „bukásról” beszélni, a jogszabályok szerint erre is van lehetőség. A törvény ugyanis lehetőséget ad arra is, hogy az iskola igazgatója szülői kérésre egy alkalommal engedélyezze az első osztály megismétlését, akkor is, ha gyermek teljesítette a követelményeket. Az első osztály megismétlésének egyik leggyakoribb oka, hogy iskolába lépés előtt nem jól vagy egyáltalán nem mérték fel az adott gyermek iskolaérettségét.