„A Magyar Kultúra Napján egyáltalán nem esik szó a kultúra kifejezés másik értelméről. Az ugyanis nemcsak az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek egy adott területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása, hanem valakinek a művelt volta, műveltségé (például zenei kultúrája) és valaminek a kulturált volta (például írás- és beszédkultúra, beszélgetés- és vitakultúra, politikai kultúra, sztrájkkultúra), amelyeknek szintén lehetnek – sajnos nemcsak ünneplendő, hanem javítandó – magyar sajátosságai. A vitakultúráról keserű tapasztalatai lehetnek bármelyikünknek, elég említeni közbeszédet, a világháló fórumain érvek nélkül vitatkozó, szemellenzősén veszekedő, fröcsögő barbárokat…” (Varga Violetta – Csepel újság 2010.)

    Ma 37. alkalommal ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A csepeli önkormányzat a Királyerdei Művelődési Házban 18 órától Csórics Balázs színész önálló estjével ünnepli a napot.   

    A kultúra részei (irodalom, művészet, a közművelődés, a színházi élet, múzeumok, könyvtárak, stb.) különösen az utóbbi 15 évben, jelentős veszteségeket szenvedtek. A kormány politikai intézkedései, a politikai kinevezettek számának növekedése, rányomták/ rányomják bélyegüket nemcsak a kultúra egészére, de a mindennapok kultúrájára is. Csepelen is komoly változásokat hajtott végre a 2010-ben hatalomra került önkormányzati vezetés.     

    Blogunk, most, részletes elemzés helyett, a 2010-ben, Borbély Lénárd akkori frakcióvezető javaslatára megszűntetett kerületi közéleti lapban, a Csepel újságban, az ünnep napján megjelent, a lap egykori munkatársa, Varga Violetta, ma is időszerű, A kultúra arcai c. írásával köszönti az ünnepet:

Három év alatt valósult meg a Kvassay-komplexum modernizációja, amely választ ad a klímaváltozás vízgazdálkodási kihívásaira. A projekt kulcsszerepet játszik a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág és a Homokhátság vízpótlásában.

Hazánk egyik legrégebbi és legösszetettebb funkciót betöltő vízügyi létesítménye a Kvassay-vízlépcső, zsilip, erőmű és szivattyútelep a Csepel-sziget északi csücskénél.  Lezárult az Országos Vízügyi Főigazgatóság beruházásában a komplexum 2022-ben elkezdett modernizációja és kibővítése. A kivitelezést a Colas és a STRABAG által létrehozott CS Kvassay 2021 Konzorcium

Iványi Gábor helyett miért szereti a mi miniszterelnökünk oly forrón az orosz elnököt, hogy annak egyetlen csettintésére odarohan Moszkvába, és a világuralomra törő kollégájának minden kívánságát azonnal teljesíti – bármennyire is ellentétes az a magyar nép érdekeivel?

Milyen bosszúvágy hajt egy ilyen nemes keresztény lelket, hogy

Azt állította Orbán Viktor (nemzetközi sajtótájékoztatója előtt adott Facebook-interjújában, arról, hogy hány kérdésre számít), hogy az eseményre ötvenvalahány média regisztrált, és ha mindenki csak egy kérdést tesz föl, az is ötven valamennyi. Tehát – tette hozzá – lehet, hogy itt is alszunk.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem aludt a Karmelitában, mert az esemény csak két és fél óráig tartott, aminél még Putyin is többet szokott vállalni. Mindenki ugyanis csak egyetlen kérdést tehetett föl, és ezt Orbán természetesen előre tudta, de úgy tett, mintha nem tudná.

Azt is állította (ugyancsak a Facebook-on), hogy „Magyarország egy stabil, erős ország, nem kell tartani semmitől”.

Ezzel szemben a tény az, hogy kell, máskülönben Orbán nem kért volna az Egyesült Államoktól pénzügyi védőpajzsot, amit

Még csak sejteni sem lehet, mikor és hol lesz vége kedves doktorminiszterelnökünk levélíró-mániájának.

A háromgyermekes anyáknak küldött ún. „köszönőlevél” után (belekeverve némi háborús brüsszelezést stb.-t) most az önkéntes véradó „hősöket” találta meg.

Előre jelezzük, ne lepődjenek meg majd a horgászok, vadászok, madarászok és az 

Vezérlő tábornokunk nemzetmentő munkáját gyakran akadályozzák törvények, bírósági ítéletek, határozatok, végzések. Például a Bors betiltott különszáma különösen mocskos eszközökkel operál, de mivel a különszám mocska egybeesik nemzetvezető urunk szent szándékaival, természetes módon minden nertárs kötelessége a bírói végzés negligálása.

Aztán gondoljunk csak a hazájukban elítélt vagy vizsgálat alá vont, nálunk menedéket kereső eszmetársak megmentésére Gruevszkitől a lengyel légióig. Itt nemzetközi szabályok kötnék meg vezérlő tábornokunk kezét, de ő ezt nem hagyja; hadd lássa ország-világ, hogy nem jó a magyarokkal tengelyt akasztani.

 Gondot jelentenek az EU bíróságainak ítéletei is, amelyek akadályozni próbálják nemzetvezetőnket abban, hogy leszarja az EU törvényeit. Persze Brüsszel elfoglalása után majd minden ilyen jogászkodó nagyokost derék magyar emberekre cserélünk, akik pontosan tudják, hol lakik az Úristen.

Még félelmetesebb, még jobb lenne

Részegen ki visz majd haza? Ha elfogadjuk az Orbán-rendszer legújabb őrületét, miszerint a dalok alapján divatossá lehet tenni a kábítószerfogyasztást, akkor jó lett volna elővenni annak idején, mondjuk, a Bikinit vagy a Magna Cum Laudét, amiért az alkoholfogyasztást színezték ki (Részegen ki visz majd haza?), vagy a pálinkához írtak szerelmes ódát. Az viszont enyhén abszurd gondolat lenne, ha azt állítanánk, hogy a féktelen részegséget ők tették „divatossá”.

Horváth László drogügyi kormánybiztos a minap elárulta, hogy „kutatást” végzett, amelynek során kiderült, hogy a hat magyar előadó drogot is említő száma 180 milliós megtekintést ért el a YouTube-on és a Spotify-on.

Neki ebből máris adódott a következtetés: „Ha egy célcsoport ilyen mértékű reklámmal találkozik, azt követendő példának tartja majd.” A több ezer követővel rendelkező előadók tehát felelősek az általuk közvetített üzenetért. „Aki ezt a helyzetét arra használja, hogy

Mit tehetünk a politikai aljasságai ellen? Késő délután Orbán vezér éppen arról beszél, hogy "nem is világos ki támadott meg kit" az orosz-ukrán háborúban, amikor egy kis csoport Budapesten mentőautókba gyógyszert pakol éppen.

 Mire az orbáni nagygyűlés termében elhalkul a hosszan tartó, szűnni nem akaró taps, s a kiöregedett közönség a buszai felé slattyog, addig el is indul a kis konvoj Ukrajna felé.

Másnap délelőtt Putyin vezér éppen azt mondja, hogy „nem érezzük magunkat felelősnek, mert nem mi kezdtük ezt a háborút”, s ebben a pillanatban Spányik doktor vérnyomást mér és gyógyszert ír fel egy Donyeckből menekült egykori bányásznak, akinek súlyosak a visszérproblémái és magas a vérnyomása, egy ungvári menekültszállón.

Orbán megint mond valamit és biztos Putyin is, de történetünk szempontjából ez már teljesen mindegy.

A Medspot Alapítvány megkezdi 35. rendelési napját Kárpátalján, a menekültek átmeneti szállásán.

Először a gyógyszereket kell felvinni a

Semennyit se ér a parkolási gondok megoldásában, ha a képviselők magamutogatásból elkezdenek a környezetükben autóbeállási helyeket felfestegetni! Ezzel egy tapodtat se kerül előrébb a csepeli belvárosi parkolás ügye.

Csepelen, a belvárosban elviselhetetlen a parkolási helyek hiánya. A kerület vezetői ahelyett, hogy növelnék, vagy megőriznék az elődök által rájuk hagyományozott parkolási helyeket, azok megszüntetéséről, beépítéséről „gondoskodnak”. Miközben munkanapokon már kora reggel Csepel belvárosának minden lehetséges parkolóját elfoglalják az agglomerációból érkezők gépkocsijai, a kerületvezetők engedélyezték a maradék helyek nagy részének multik általi beépítését.

A nagy bajt nem az engedély megadásával, hanem annak az előírásnak az elhagyásával követték el, amiben megkövetelték volna legalább

Felszállt a fehér füst a Sándor-palotából, ám senkit sem ért meglepetés: Sulyok Tamás köztársasági elnök bejelentette, hogy április 12-én tartják az idei országgyűlési választást. Szándékosan nem írom, hogy eldöntötte, ugyanis megannyi előzmény utalt rá: az államfőnek körülbelül annyi köze volt a voksolás dátumának kitűzéséhez, mint akármelyik szavazónak.

Április második hétvégéje már a tavalyi, tusványosi Fidesz-dzsemborin fókuszba került, hiszen ez az időpont szerepelt Orbán Viktor pólóján, s azóta sem állt elő senki egy újabb verzióval. Nem véletlen, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt is ettől a naptól számolja vissza az általuk jövendölt rezsimváltásig hátralévő időt. Arról már nem is beszélve, hogy egy ügybuzgó Fidesz-jelölt is kiírta már a múlt héten a Facebook-oldalára az időpontot.

Sulyok Tamás tehát afféle rendszerváltás előtti televíziós hírközlőként csak bemondta, amit

Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns, így a csepeli választási győzelmi reményeket tápláló fideszes Király Nóra is hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.

El vagyunk havazva, szerencsére. Nagyon kellett már, egyfelől a szánkózásra, hógolyózásra, hóemberépítésre vágyakozó gyermeki lelkünknek. Meg a szántóföldeknek, folyóknak, tavaknak. Meg azoknak, akik még nem tudták megmutatni a gyerekeiknek, hogy miért kell két széntojás, egy cirok-, esetleg nyírágseprű, no meg egy sárgarépa a tökéletes hóemberhez.

Bár nagy kérdés, hogy ki tud most két szem brikettet szerezni az eredeti látvány megidézéséhez, de kreatívan ezt is meg lehet oldani. Feltehetően azok a gyerekek is kacagva lelkendeznek az új játék láttán, akik

Folytatódhat a vasúti, vízi és közúti fejlesztés a Csepeli Szabadkikötőben. Erről a Magyar Építők című szakportál számolt be részletesen, de az írásból sajnos nem derül ki, hogy mi lesz a hozzá csatlakozó csepeli közúthálózattal. A jelek azt mutatják, hogy az utak terheltsége tovább nő anélkül, hogy bármilyen fejlesztést valósítanának meg a kerületi közutakon.

    A hosszabb cikkből kiderült, „…feltételes közbeszerzési eljárást írtak ki a kikötő logisztikai infrastruktúrájának teljes körű megújítására. Ennek része: a Gabonatárház technológiai rendszerének korszerűsítése, a vasúti hálózat felújítása, a vízoldali kotrási munkálatok elvégzése, valamint az út- és közműfejlesztések…” 

    Az eljárás végén, a beruházás végét jelző időpont és a megvalósításhoz szükséges milliárdok ismeretének hiánya miatt,

Végiggondoltad már, mit tennél, ha te is -  mint a nemzetközi sajtótájékoztatóra beeresztett újságírók - kérdezhetnél Orbántól, de csak egyet és visszakérdezés, vita nincs?! Hagyd Orbánt. Kérdezd inkább magadat: mit fogsz tenni, hogy megszabadulj tőle és brancsától?

Nem mondom, ügyes. Amikor a miniszterelnök végre kiáll a sajtótájékoztatóra, mindenki – már akit egyáltalán beengedtek – csak egyet kérdezhet. Visszakérdezésre nincs mód. Akkor sem, ha a válasz hazug. Akkor sem, ha mindenre csak rávágná: „kinyílott a pitypang”, „boldog karácsonyt” vagy „most jöttem a templomból”, hogy klasszikus mondatokat idézzek.

Végiggondoltad már, mit tennél, ha te is kérdezhetnél, de csak egyet? Kitaláltad, hogy mi lenne az? Ha firtatnád a gazdasági stagnálást, elmaradt repülőrajtot, a kampány durva hamisításait, a térdprotézised vagy szürke hályogod várólistáját, Mészáros Lőrincéket, az államra bízott gyerekek sorsát, bírói ítéletek semmibevételét, a

Akár elégedetten hátra is dőlhetnénk, felkerült az i-re a pont: még december utolsó napjaiban az „édesanyát” választotta meg 2025 szavának a közmédia Montágh Testülete. Tekintve, hogy négy évvel korábban a család, 2023-ban a gyermek szavak kerültek ki győztesként, láthatóan szép ívet rajzolt az MTVA szervezetéhez tartozó bizottság, és ha idén véletlenül az édesapa szó mellett teszik le a voksukat, be is zárul a kör.

A szóverseny fricskaként sem rossz, hiszen aki meg meri kérdőjelezni a grémium választását, arra a magyar közbeszéd-posványban nyilvános megkövezés vár.

Évről évre olyan szót igyekeznek választani, amely

Orbán és az ő levághatatlan, leválthatatlan jobb keze, Matolcsy György (képünkön) 2010-ben azzal etette a népet, hogy majd ők megmutatják, és „söralátét méretű”, hatékony, olcsó, transzparens állami költségvetést fognak készíteni a régi, csúnya „kockás-lepedős” helyébe. Hát megmutatták. Ma ott tartunk, hogy az ország kirablása, és két Marshall-segélynyi pénz felszippantása után, már ötször annyi a minisztériumok működési költsége, mint amikor ígéretet tettek a radikális költségcsökkentésre. Matematikailag fel sem lehet fogni, ki sem lehet mutatni, mekkora vagyonveszteséget szenvedett el az ország az orbáni ámokfutó uralkodás alatt. Talán a futni hagyott, és megsimogatott baráti kör által kirabolt Matolcsy-féle Magyar Nemzeti Bank esete szimbolizálja legjobban azt, ami itt történt.

Pedig a felcsúti álmoskönyv szerint, ha valaki meglopja a testvéreit, népét, annak nem az emlékét öntik bronzba…

A 444-en olvasom, hogy megduplázódott az államtitkárok, helyettes államtitkárok, minisztériumi dolgozók száma. Az akkori 105 miniszter, államtitkár és helyettes államtitkár helyett ma már 213-an vannak, s ha őket feldúsítjuk a miniszteri biztosokkal és kormánybiztosokkal, akkor 300 főre növekszik a feje-nagyok száma. A minisztériumi dolgozók állománya a fél tucat ezerről tizenkétezerre növekedett. Ide akkora átmérőjű söralátét kell, mint amilyen csak a Szaturnusz gyűrűjének van. 

A legszűkebb értelemben vett 

Orbán először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.

A magyar rezsim, amely a konnektivitás nevű varázspálcával, vagyis a blokkok és nagyhatalmak közötti nagyon ügyes, és nagyon ravasz lavírozás ígéretével hadonászik, sorra mellécsap, vagy hétköznapiasabban szólva, feszt tökön szúrja magát, ami sajnálatos.

A legutóbbi példa a venezuelai eseményekkel kapcsolatos. Szombaton Orbán az amerikai támadás után bekövetkező olajár-emelkedéstől tartott, vagyis kimondatlanul is az orosz és kínai álláspontot képviselte Washington ártalmas lépését illetően, majd a hét elején csökkenést vizionált, ami már a jó trumpi politikát dícsérte, szemben az orosszal, és ami ránk nézve is remek, már ha a titkos orosz-magyar szerződések

Csepel polgármestere többek között ilyen jelzőkkel írta le a magunk mögött hagyott évet: felejthetetlen, megható, kiemelt, ingyenes, pezsgő, örömteli, példamutató  

Felejthetetlen lehetett a polgármesternek 2005 utolsó három hónapja, derült ki Borbély Lénárd három fb bejegyzéséből. Az októberi, novemberi és decemberi önkormányzati eseményekről írt visszaemlékezései ugyanis hemzsegtek az adott hónapban történtek öntömjénező, jelzős minősítésétől. Íme néhány a

A nyilvánosság helyzetének romlását bizonyára nem lehet egyetlen tényezőn lemérni, mégis sokat elmond az újságírás közelmúltjáról és jelenéréről az a tény, hogy a 90-es évek közepén négy évig Horn Gyula személyében volt kormányfő, aki havi rendszerességgel egy órára az újságírók elé állt az oroszlánbarlangban, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének akkori székházában . 

A szerkesztőségben többen tolongtak a lehetőségért, hogy részt vegyenek a miniszterelnöki sajtótájékoztatón. Folyt a birkózás a frissen alakult újságírói csapatban, kik lesznek, akik politikai témákkal foglalkoznak.

Kis közösségünkön belül a szakmai térfoglalás része volt, hogy a havonta ismétlődő, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában tartandó sajtótájékoztatóra ki utazik. Mindig a főszerkesztő választott, és a szerkesztőség, valamint a kor demokratizmusát mutatta, hogy

A helyi közösségi oldalakon hozzászólók napjainkban leginkább az önkormányzati lakások lakbéreinek emelését tartalmazó döntést kritizálják. Egyrészt elfogadhatatlannak tartják annak mértékét, másrészt, szóvá tették, hogy például Erzsébetvárosban, Angyalföldön vagy Újpesten alacsonyabb lakbéreket tudtak a testületekkel elfogadtatni a polgármesterek.    

    Nemrég az önkormányzati lakások piaci alapú bérbeadásával foglalkozott az önkormányzat Ingatlanhasznosítási Bizottsága. Kiss Kornél képviselő a csepeli vagyok.hu oldalon kifogásolta az ülés előkészítését, a 17 üresen álló önkormányzati lakás bérbeadási feltételeinek tervezett határidejét. 

    Dukán András pedig saját fb oldalán tette közzé a november végi testületi ülésen elutasított módosító javaslatát, amelyet a polgármester szavazásra sem bocsátott. Javaslatának lényege ez volt:

"Megtörténik hébe-hóba,/ magammal sem állok szóba." (Pixi és Mixi gróf a Mágnás Miskában) - Nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán közölte, nem fog vitázni Magyar Péterrel, nem áll szóba külföldi zsoldban álló emberekkel. Ezek szerint  putyini kapcsolatai miatt sajátmagával sem áll szóba. Megértem. Így tudja elkerülni azt a kínos szokást, hogy magában beszéljen.

„Próbáltam magamnak kiemelni az érdekes, új gondolatokat Orbán Viktor évnyitó sajtótájékoztatójából.

De nem voltak. Szándék sem volt rájuk: minden marad, a duma marad, a blöffök maradnak, a miniszterelnök marad. Mint reméli, örökre. Az ország is marad, ebben a hidegben jólesik melegedni a béka feneke alatt. Hülye, aki kibújik.

A kormányfő amúgy lendületben volt, még régi hadarása is visszatért egy kicsit. (Ő is unja szegény, hogy mindig ugyanazt mondja, igyekszik hát túllenni rajta. Bár mi is ilyen könnyen túl lehetnénk rajta.) Mennyi strapa a semmiért! Egyszerűbb lett volna, ha