A kormány egy hete épp ott tart, hogy minden boldog és hangos ember gyanús. Aki tréfál,  táncol, az valamit biztos leplezni akar. Aki szeret, az már propaganda. És aki még mosolyog is hozzá, na az biztos Soros-ügynök.

A miniszterelnök újra harcban áll. Most épp azokkal, akik egy vidám, színes, zenés-táncos és főleg szabad hétvégén, annyit vétkeztek, hogy boldogok és felszabadultak voltak. Orbán Viktor a Harcosok Klubjában – hol máshol? – belengette, hogy a Budapesti Büszkeség című felvonulás résztvevői bizony számíthatnak némi büntire. Hogy pontosan miért, ki és hogyan, arról nem esett szó. Talán ő se tudja.

Valójában persze senki nem gondolja komolyan, hogy ez jogi alapon működik. Ez a szokásos orbáni műfaj: lebegtetünk, célzunk, hátha valaki megijed. Csak most már egyre kevesebben félnek.

Karácsony Gergely főpolgármester a fenyegetésre egy mosollyal válaszolt, és garantálta, hogy

Önkormányzati megszorítást újabb és újabb díjemelés követ mostanában, de Csepelen már 15 éve minden szép, minden jó, ha a kerületvezetők lapját, a Csepeli Hírmondót olvassuk. A tegnap megjelent szám - a másfél évtizedes hagyományokat követve -  nem foglalkozik  a helyi közlekedés drámai helyzetével, nem ad hangot az itt élők kritikus véleményének, az ellenzék egy kukkot sem szólhat. Nem írnak a CSH-ban arról sem, hogy mitől dühösek a csepeliek, miként érinti őket a kerületünket irányító baráti társaság sorozatos pénzszivattyúzása.

Ami a Csepeli Hírmondó július 2-án megjelent idei 13. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

    A lap legújabb számát is a sokszínűség, a sok kép, viszonylag kevés szöveg, a jó szerkesztés jellemzi. Van benne minden: tájékoztatók a testületi ülésről, rendeletismertetés, felújítás, fővárosi fakivágás, kitüntetések, köszöntések, kultúra, sport, rendezvényismertetés, kedvencek bemutatása, hirdetés, reklám stb. 

    A tartalommal viszont most sem igazán örvendeztette meg az olvasót a lap. Egyoldalú, rákérdezések, problémák, valódi gondok feltárása nélküli interjúk, írások sorakoznak az önkormányzati aktuális rovatban. Mert Csepelen már 15 éve minden jó, minden szép, a kerületvezetők mindennel meg vannak elégedve.        

    A kerületi közélet, közlekedés utóbbi eseményeivel, a csepeliek mindennapi gondjaival, a kerület fejlődését meghatározó kérdések feldolgozásával, az önkormányzat ezzel kapcsolatos tennivalóival azonban most sem foglalkozott a szerkesztőség.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Nemcsak az akkuk újrahasznosítása (képünkön) mérgezi a környezetet és a közéletet. Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője azt nyilatkozta, „a magyar polgárok érdeke, hogy tudják, milyen technológiával, milyen anyagok felhasználásával készülnek az akkumulátorok.”

Szerintem inkább legyen az államnak egy olyan intézménye, ahol a szakemberek kiválóan műszerezett laboratóriumokban tudják bevizsgálni, ellenőrizni nemcsak a késztermékeket, hanem a teljes gyártási folyamatot, különös tekintettel a károsanyag-kibocsátásra.

Ez az intézmény határozhatná meg a

A hírek szerint Zugló polgármestere az önkormányzat gazdálkodásának átláthatósága és elemezhetősége érdekében átvilágíttatta a kerület gazdálkodását!  A hozzáértő szakemberekkel történő átvilágítás nem lehetne Csepelen se haszontalan. Feltárná a hibákat, mulasztásokat és tisztába tenné a lehetőségeket. Elejét venné mindenféle híreszteléseknek, vádaskodásnak!

A híreszteléseket a vádakkal ellentétben a lakosság körébe tett kompromitáló megjegyzéseket, ide vágó dokumentumokat nem elsősorban a csepeli ellenzék teszi elérhetővé, (nincs rá pénze) hanem Németh Szilárd, a Fidesz helyi pártelnöke. A másik részét meg az oly sokszor hitelességi vitába kerülő „csepel.info”!

A helyi hatalom számára bántó adatokat sem az ellenzék jeleníti meg, hanem a volt kerületi elit hol egyik, hol másik embere. Az ellenzék 2010 óta folyamatosan a képviselő-testületi ülésen hivatalosan (névvel, arccal) mondja a véleményét.

Milyen jó volt régen! Matolcsy György korábbi jegybankelnök víziói, vágyai, bemondásai - éppen mikor, mi - kis időre el tudták hitetni, hogy igenis jobb lesz itt nekünk Magyarországon. Akár még Ausztriát is beelőzhetjük. De legalábbis jobb lehetne, ha minden úgy alakulna, ahogyan ő magában végigvezette. Aztán megérkezett Varga Mihály a Magyar Nemzeti Bank élére és lerángatott bennünket a földre. Minden körítés vagy színezés nélkül az arcunkba tolta a csúf igazságot: egyelőre nem lesz jobb. Sőt.

Tudjuk mi ezt. A mindennapokban érezzük annak a hatását, hogy a gazdaság rosszul működik. Ha máshonnan nem is, de a boltokban, a benzinkúton, a befizetni való számlákon, a szolgáltatások díjain keresztül látjuk, hogy miközben minden egyre drágább, mi nem élünk jobban.

A drágulással a fizetések és a jövedelmek, pláne a nyugdíjak, nem tudják tartani a tempót. Aki járja az országutakat, tapasztalja a vállalhatatlan minőséget, aki utazik a Máv-val, viseli a hűtetlen kocsikat, a koszos vécéket, a késéseket, nézzük, ahogyan a NER-milliárdosok milliméterről-milliméterre veszik meg az országot...hosszasan lehetne sorolni, hogy

Nincs rendezett környezet a Szigetcsúcsnál, a közbiztonság sem a legerősebb ott. A horgászokon kívül a csepeliek egyelőre nem élvezik a Kis-Duna közelségét. A polgármester hajókázós propagandája viszont gőzerővel működik.

Borbély Lénárd nemrég nagyszabású bejárást szervezett a Szigetcsúcsra, az ottani állapotok megtekintésére.  A hajóval majd gyalog lebonyolított programon megjelent valamennyi, az ügyben valamilyen felelősséggel bíró csepeli potentát.

Idézet a hivatalos honlapon megjelent írásból: 

Új együttműködést akar Karácsony Gergely főpolgármester a budapesti kerületekkel… adta hírül a magyar sajtó és média még  csütörtök délután. Ezért hétfőre, vagyis mára Karácsony  egyeztetésre hívta a kerületi polgármestereket „... mielőtt a fővárosi közgyűlés dönt Budapest költségvetésének módosításáról, amely a működőképesség fenntartása miatt nélkülözhetetlen.” Azt még nem tudjuk, hogy Csepel kerületvezetője  mihez kezd ma ezzel a felkéréssel.

A főpolgármester szerint ugyanis közösen kellene  

Orbán, a nagy békepárti, a béke jegyében most éppen  gyűlölködésre uszítja országa népét, azt akarja, hogy magyar a magyar ellen harcoljon. A felmérések szerint Orbán Viktor politikai ámokfutása a vége felé közeleg, érdemes sorra venni pályájának néhány  állomását. Élete csupa ellentmondás, világnézetét elvtelenül váltogat­ta, mindvégig csakis egyetlen dolog vezérelte: a hatalom és a pénz megszerzése, megtartása. Az ő szájából a „Drága Népem, Édes Hazám” csak üres frázis, a tizenöt éve tartó egyeduralma alatt milliárdossá lett rokonok, barátok névsora szebben beszél. 

Volt ő a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. Aztán lett liberális, de olyannyira, hogy a Liberális Világszövetség alelnöki székét is megkaparintotta. Onnan váltott konzervatív polgárra. Később meg már agresszív illiberális elveket vallott. Most éppen nácikkal barátkozó, istenfélő mélykeresztyén. Állt már minden oldalon – zavaros, pálfordulásokkal tele, hiteltelen életpálya.

Harcolt a komcsik ellen, később harcolt a csuhás papok ellen, jelenleg a liberálisok ellen harcol, a de­mok­ratikusan működő

263 százalékos díjemelés lesz a zárt parkolóknál, drágul a lakbér, a városközpontban marad a zsúfoltság, de lesz pénz a bulikra és a hajóutakra is

    Unalmasra sikeredett a csütörtöki képviselő-testületi ülés 17 napirendjének vitája. A nyilvános ülés 16 napirendjén mintegy 75 perc alatt túlesett a testület, holott több, jelentős közérdeklődést kiváltó téma (új lakásrendelet elfogadása, lakbéremelés, közterületi rendeletmódosítás, óvodaigazgatói kinevezés, várakozási övezetek és a parkolás gondjai a városközpontban) is szerepelt az előterjesztések között. Borbély úr szokásához híven, most is kioktatta az ellenzéki hozzászólókat, nem fogadta el kezdeményezéseiket, ha kellett, visszafelé mutogatott.

    Érdekességként megemlítjük: az idei költségvetés módosítása a kutyát sem érdekelte, bár ebben érhető tetten leginkább a helyi vezetés pénzügyi politikája, illetve, hogy az ellenzék nem szavazta meg – valószínűleg az óvodabezárásokban játszott szerepe miatt –, az egyesített óvodák igazgatójának újabb öt évre való kinevezését. 

    Így változatlanul folytatódik az ellenzék által leginkább bírált,

Bár már töb hete történt a Jeszenszky Géza elleni, gyilkos szándékú kalapácsos merénylet, azóta sem tudom kiverni a fejemből.

Eleinte magán a tényen szörnyülködtem, hogy egy 83 éves szolid-szelíd öregembert meg akarnak ölni, ráadásul ilyen brutális módon. Másnap aztán attól borzadhattam, hogy az áldozat fia (!) nem a merénylőt titulálta a sátánt szolgáló valakinek, hanem az édesapját. Aztán rémesnek találtam azt is, hogy néhány nappal az életmentő műtét után kiderült, nem ért véget az öregúr kálváriája: súlyos fertőzéssel is meg kell küzdenie.

Mindeközben esett ugyan szó a merényletet megakadályozó pincérről, és volt olyan médium, amely meg is szólaltatta az életmentőt, de valahogy az ő tette – szerintem – nem kapott elég figyelmet.

Mert mi is történt? Egy éppen jókor jó helyen tartózkodó férfi meglátta, hogy egy álarcos valaki kőműveskalapáccsal vág fejbe egy ősz öregembert, és bántalmazza az annak segíteni próbáló idős hölgyet is. Mit tett erre a mi hősünk? Gondolkodás nélkül az áldozat segítségére sietett. És ezzel megakadályozta, hogy a merénylet

Nincs lehetetlen az ember előtt. Tizenkilenc éve jelent meg először a most következő cikk. A rendhagyó tudósításában olyan gondolatokra bukkanhatunk, amelyeknek mára sem kopott el az aktualitása: „Ember küzdj és bízva bízzál” - Ez a madáchi gondolat volt a mottója az Íme az ember című Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festőművész kiállításának és a Gördülő Tánccsoport bemutatójának a Radnóti Miklós Művelődési Házban.

Méltán idézték ezt a lélek erősítő üzenetet meghívójukban, mert a különleges, szokatlan látottak azt bizonyították, hogy az ember számára a testi hiányosság, a mozgássérültség sem lehet akadály, ha ki akarja fejezni, ha meghaladni akarj önmagát. Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festőművész derűs képei és a Gördülő Tánccsoport tagjainak jókedvű kerekesszéktánca bizonyította ezt. Megható volt látni, hogy

A főpáva peckesen totyog Brüsszelben és fütyül mindarra, amit erkölcsnek és szabadságnak neveznek, itthon pedig szereti jogsértésekkel is macerálni azokat, akikkel nem szívesen válogat együtt a kendermagban. Alighanem akad majd az udvarban néhány harci kakas, aki megakadályozna egy esetleges szoborbontást. A páva-fogta turul története alighanem a kurzus egyik jelképe. De a kurzusok többnyire lejárnak. A lényeg, hogy repüljenek már el. A keselyűikkel együtt.

Saját bevallása szerint vastagabb, férfiasabb lett a nagy békeharcos hangja, feltehetőleg a bőr is megvastagodott az orcáján, reméljük, hogy a nagy metamorfózisban táncos pávalábai sem remegtek meg, amint értesült arról, hogy két millánál is többen úgynevezett voksoltak, mit ád isten, éppen úgy, ahogy ő elvárta. Hangjának váratlan mutálása e rengeteg klubharcosnak köszönhető.

Az úgynevezett eldöntendő kérdésekben lehetett ugyanis úgynevezett választani aközött, hogy szeretnénk-e szegényen, éhesen, folyamatos ellenségeskedésben, minimális nyugdíjakból élni, vagy

Egy friss tanulmány szerint a főváros egyes részein, különösen a külső kerületekben stagnálás és visszaesés tapasztalható,. Pesterzsébet a 20., Soroksár 22. helyen áll. Csepel a 23., utolsó helyen végzett, a 2014. évi helyezéshez képest 3 hellyel esett vissza a rangsorban.  az eddigi tapasztalataink alapján nem hisszük, hogy a duót és a kerület többi vezetőjét érdekelné az intézet nyilvánosságra hozott tanulmánya, illetve eredménye. Pedig van ok bőven a helyzet átgondolására, a változtatásra. 

Az Egyensúly Intézet nem rég nyilvánosságra hozott 2025-ös településindexének tanulmányára hívja fel az olvasók figyelmét a Népszava. A Magyarország a jövő időben c. anyag a települések 2014-hez mért fejlődését elemzi, 53 különböző mutató alapján. https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2025/03/Telepulesindex_2025.pdf  

A közel 30 oldalas tanulmány fontosabb megállapításai: 

Sebaj, ahol Mészárosból „Cukkerberg” lett, ott Tiborcz Istvánból vagy Jászai Gellértből is lehet Alfried Krupp. Vagy nem. Intő jel, hogy nemrég a spanyol titkosszolgálat arra hivatkozva akadályozta meg a Talgo vasúttársaság magyar felvásárlását, hogy a vevő „Orbán-közeli” volt – a spanyolok pedig készpénznek vették, hogy a cég Orbánnak, Orbán pedig az oroszoknak frontolt.

Tulajdonképpen borítékolni lehetett, hogy így lesz, annyira tipikusan NER, ahogy a választások közeledtével a nemzet kurtája elkezdett kaparni és most gyorsan zsebre vágja a teljes magyar védelmi ipart – khm. akarom mondani a pakett többségi tulajdonát megkapja egy NER-hez közelálló befektetői kör.

Na jó, ez talán így is túl durva. Hiszen a védelmi ipar integrációra szorul, vertikálisan, horizontálisan, mindenhogyan, meg az eredményes nemzetközi fegyverpiaci jelenléthez kell egy tapasztalt magánbefektető, aki

A Szent Imre téri  hivatalban  a ma 9 órakor kezdődő képviselő-testületi ülésen folytatódik a polgármester választási ígéreteiben jelzett „biztonságos fejlődés” inflálódása. A választás után már elindult folyamatok (öt óvoda bezárása, egyes önkormányzati szolgáltatások árainak emelése) most felgyorsulnak.

A Borbély úr által a tavalyi választási ígéretiben ígért biztonságos fejlődés sok mindent jelent: nem csak a közúti közlekedés, az utcai vagy az otthoni, veszélyek nélküli tartózkodás körülményeinek, de az élet-és munkakörülmények, a mindennapi megélhetés, a meglévő társadalmi, környezeti, politikai és információs területeinek, fejlesztési feltételeinek fejlesztését is. Márpedig a mára tervezett 17 napirendi pont között több olyan előterjesztés szerepel, amely nem csak, hogy nem javítja, de határozottan rontja a csepeliek élet- és munkakörülményeinek helyzetét, ezáltal biztonságos fejlődésük lehetőségeit. 

    Így például az önkormányzati lakások béreinek a társadalmi egyeztetésnek csúfolt közvéleménykutatás utáni emelése; a közterületek rendjéről szóló rendelet módosítása; a Csepel-Belváros területét érintő várakozási övezetek lakosság által már régóta várt létrehozásának és a parkolási díjak fizetési kötelezettségének elodázása. 

Az alábbiakban néhány, általunk kiemelt napirenddel kapcsolatban megfogalmazott véleményünket, kérdéseinket ismertetjük, remélve, hogy a testületi ülésen választ/válaszokat is kapunk:

Mivel Orbán Viktor érzi, hogy 2010 óta tartó nyerési sorozata megbomlik jövőre, rászánta hát magát az autokratikus kormányzást eddig paravánként elrejtő demokratikus díszletek eltakarítására hazánkban, az orosz mintát követő „átláthatósági törvény” javaslatának kidolgozása révén. A magyar kormányfő részéről ez már nem egy újabb áthághatatlannak hitt vörös vonalnak, hanem magának a Rubiconnak az átlépése.

Úgy is mondhatnánk: a nyílt diktatúra meghirdetésével egyenértékű az az egyéni képviselői indítvány, amelyet a renegát ex-liberális honatya, Halász János nyújtott be az éj leple alatt. Amennyiben ez a szégyenletes törvénytervezet kodifikálásra kerül a hazai jogrendszerben, még ha csak ősszel is, az ötletgazdák szándéka szerint az Orbán-kabinettel szemben rendszeresen kritikát megfogalmazó civilek, valamint az ellenzéki érzelmű médiumok elhallgattatását követően már csak a varázslatos erejű kormánypropaganda fog harsogni Magyarországon, újabb győzelemhez segítve a kivénhedt zsarnokot.

Semmiképp nem becsülném le a szóban forgó jogszabály veszélyeit, mindazonáltal úgy vélem, miniszterelnökünk ezúttal is a saját téves helyzetértékelésének foglyaként cselekszik. A rezsim oppozíciója tudniillik összetételét, struktúráját és módszertanát tekintve is radikálisan megváltozott a kegyelmi botrány kitörése óta. Már nem kizárólag széplelkű jogvédők és „Őfelsége ellenzékének” az Országgyűlésben ücsörgő, fásult gombnyomogatói követelik visszhangtalanul Orbán Viktor távozását.

Egy karizmatikus Fidesz-dezertőr által vezetett, az egykori „polgári körök” mintájára alulról szerveződő mozgalom vált trónkövetelővé, mely kommunikációjának középpontjába nem a

„…fontos, hogy az óvodai nevelés ne váljon ideológiai csatatérré,…” – figyelmeztetnek a kerületvezetők a CSH-ban. Teszik ezt az UTÁN, hogy a polgármester titokban, a szülők és az ellenzék bevonása nélkül készítette elő az óvodabezárásokat, majd az óvodavezetőket használta fel az ellenvélemények letörésére. Akkor már ideológiai csatatérré váltak Csepelen az óvodák. Csak remélhető, hogy az önkormányzati vezetés, a politika valóban kivonul az óvodákból.

Úton az iskolába címmel jelent meg egy cikk a Csepeli Hírmondóban

Az írás egyrészt helyzetértékelést ad az óvoda iskolára való felkészítéséről, másrészt célokat fogalmaz meg az iskolára való felkészítés javítása érdekében. Két megjegyzés a leírtakhoz:

Az eltelt harmincöt évben, sűrű rendszerváltások és csakazértisezések közepette ez az európaiságában megerősödött Magyarország kezdett megformálódni, és válik egyre valóságosabbá az új nemzedékekben. Szemünk láttára nő, emelkedik ki abból az operett-patriotizmussal fellobogózott katyvaszból, amellyé a hatalmi önkény taposta az utóbbi másfél évtizedben. Születését késleltetni lehet, de megakadályozni már nem. 

Két Magyarország van: a hatalom Magyarországa – a Csakazértis-Magyarország, és a politikai Magyarország: Mégis-Magyarország. A hatalom csakazértiskedik, hősileg kardjához vagy furkósbotjához kapkod, szemét kimereszti, és fejhangon fenyegetőzik vagy ígérget. Ígéreteit szinte meg sem lehet különböztetni fenyegetődzéseitől.

A Mégis nem fogadkozik, nem esküdözik, nem vágja hősi pózba magát, szótlanul nekilát, hogy megcsinálja, amit kell. A Csakazértis – a hatalom harcias szólama. Annál harciasabb, minél te­he­tet­lenebb. Ezzel szemben a Még­is a politikai társadalom ellenállása: hol néma ellenállása, hol hangos, hol – mint ma is − egyre hangosabb. A hatalom nem győzi harcias csakazértisekkel belé fojtani a szót. De ilyenkor már késő. Ha a

„Önkormányzati zárt parkolók: visszaállították a korábbi díjszabást.” Ezzel a lényegre törő címmel jelent meg egy 15 éve soha nem látott jó hír a Csepeli Hírmondóban. Egy értelmetlen, jogsértő rendeletet, az érintettek tiltakozásának hatására, de saját jogkörében eljárva, visszavont a polgármester és baráti társasága. Igaz, három hét telt el a döntéstől annak kinyomtatásáig, de ismerjük a magyar közmondást, amely itt, a kerületben is érvényes: inkább későn mint soha.

    A rövid  hír, több a kérdőjellel párosul. Miért kellett az érintettekkel való egyeztetés nélkül meghozni a most visszavont rendeletet? Az alpolgármester asszony hol volt, amikor egy nyilvánvalóan egyeztetés és előkészítés nélküli, az

A felcsúti foci csapatban 11-ből 10 külföldi. A magyar átlagkereset cirka 15-szörösét viszi haza egy NB I-es futballista, amiben nem a 15-szörösség az igazán bosszantó, hanem, hogy érdemtelenül keresnek 5 milliót a játékosok, ráadásul mi, átlagpolgárok fizetjük őket. Az 5 millió nemcsak ápolói és tanári minőségben vérlázító, hanem európai összevetésben is.

Az FTC már-már annyit fizet (havi 14 milliót), mintha a Ligue I-ben, a kontinens ötödik legrangosabb bajnokságában lenne érdekelt (egy olyan pontvadászatról beszélünk, ahonnan a Bajnokok Ligája friss uralkodója, a PSG is érkezik); profi futballal a szomszédos Ausztriában sem lehet olyan jól keresni, mint itt, holott arrafelé az átlagbér kb. háromszorosa a magyarnak. Párizsban, Londonban, Rómában a futballisták fizetését a piac, a közönség, a szponzorok és a klub gazdasági ereje határozza meg. Nálunk Orbán Viktor.