Az Ábel-Németh iszapbirkózástól, a Vészmanó és a Pókember hadakozásától most is hangos a sajtó
"Ahol mindenki lop, ott senki sem érdemli meg, hogy nyerjen. A magyar választók meg mindig csak tátott szájjal néznek, hogy „így megy ez”. Persze tisztelet a kivételnek, de Csepelen ez már régóta nem hír." - Ezt olvashatjuk a Népszava az egyik írásban, ami így folytatódik:
A Fidesz által megpuccsolt helyi Fidesz, úgy is, mint Németh Szilárd és az egykori alpolgármester Ábel Attila (szegény Anita mostanában biztos sokat csuklik) verbális iszapbirkózásától máig hangos a sajtó. Vagy nevezzük Pókember és Vészmanó küzdelmének?
Március óta tudjuk Ábeltől, hogy Németh azért záratta ki őt Borbély Lénárddal együtt a Fideszből, mert „nem loptak neki”. Ábel előrukkolt a rendezői változattal is, külön fejezetet szentelve Németh „Pókember-korszakának”. Eszerint amikor
Nincs, elfogyott, kimerült a keret, tessék jövőre visszajönni!
A magyar vezér eddig azért játszhatta a kültelki kemény fiút, mert a bunkóságaira nem igazán reagáltak az Unió glaszékesztyűs széplelkei. Mára azonban megértették: kordában tartásához, sajnos egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá.
Csepeli végállomás. Hiába cáfolja dühödten Lázár János, mert tény, hogy létezik a terv. A járatritkítás és a szerelvényrövidítés esetenként 50 százalékos kapacitáscsökkenést jelentene a HÉV-nél a reggeli csúcsidőben, vagyis egyetlen járatról 100-200 ember szorulna ki. Ha ők mind átülnek az autójukba, akkor a bevezető utakon állandósul vagy még nagyobb lesz a dugó.
Állásinterjún kérdezték: milyen állat lennék. Nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, de hétfőn megvilágosodtam – ha nem is magammal kapcsolatban. Amikor Kövér László házelnök a parlamentben halálpártinak titulálta Karsai Dánielt, a tiszteletére kért egyperces néma felállást pedig ízléstelen propagandának, rájöttem: ha a Fidesz madár lenne, papagájként röpködne. 
Nem zárták szívükbe a csepeliek ezen a héten a közlekedési minisztert. Lázár János HÉV-ügyben, a járatritkítási botrány után a MÁV-HÉV Zrt. vezérigazgatójának kirúgásával nyugtatta meg magát. Kár, hogy ettől több szerelvény még nem lesz. Újak sem érkeznek. A politikai erőfitogtatás különben sem oldja meg a kialakult helyzetet.
Ki fogja megenni, amit a fejesek kisütöttek? A felelőtlenek országa vagyunk. Semminek sincs semmi következménye. Lophat, csalhat, hazudhat mindenki szakmányban, már rá se hederítünk. A fejesek – ha egyáltalán - felfelé buknak. Kivéve, ha abba buknak bele, amiről a legkevésbé tehetnek. 
Sokan azt mondják, ez lehetetlen! Nem volt Csepel cigaretta. Volt az Ötéves terv és volt a Munkás is, de Csepel, az nem létezett. Pedig volt. Igaz, nem a trafikokban árulták, de a kiválasztottak a vásárlátogatók és a rendíthetetlen gyűjtők hozzájuthattak. Ráadásul, mint most majd cikkünkből látni fogják, széles volt a választék. Sőt, hogy legyen mivel rágyújtani, a szerencsésebbek még Csepel gyufához is hozzájuthattak, de azért már fizetni kellett: 40 fillért.
Orbán egyik legfontosabb fegyvere a hatalom megtartásában, hogy a maga keltette káosz megoldójaként lép fel, s ezzel hülyíti el választói közönségét. Vajon valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
A politikai lap attól még politikai marad, ha most a hatalomra került, a fideszes elveket magáénak valló, a Közösen Csepelért Polgári Egyesületet és nem a kerületi lakosságot szolgálja.
Takács Péter államtitkár szerint nincs semmi baj, az egészségügy jól működik. (Van, ahol a laborvizsgálatra erre az évre már nem adnak időpontot.)
A Gubacsi hidat nem a szégyen marja Borbélyék új ciklusában sem. Nekik a helyi hatalmat sikerült megszerezni, de a választási ígéreteiket felejtsék el a csepeliek?
Hogy kell-e Magyarországnak orbáni, királyi közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Arra a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége.
A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!
A nagy, erőskezű vezér mifelénk általában arról ismerszik meg, hogy nagy, erős marokkal, szégyenkezés nélkül veszi ki a maga által meghatározott részesedését a közösből.
Borbély Lénárd, Ábel Attila és társaik a hatalmuk elején, szolgálták, védték és támaszai voltak Németh Szilárdnak. A 2010-es választás előtt és után is partnerei voltak abban, hogy Csepelen Németh önkényúrként felrúgja a törvényeket és kiiktassa, kicselezze a szabályokat. Hallgattak, amikor Németh egzisztenciálisan vagy/és egészségileg tönkretett tisztességes csepeli embereket
A káosz jó terep lehetne a Tiszával azonos számú fővárosi mandátumot begyűjtő Fidesznek. Szentkirályi Alexandra és a budavári farkasfalka agresszív ugyan, de nem több. Az önmagát a megegyezések bajnokának beállító Karácsony Gergelynek mint városvezetőnek láthatóan fogalma sincs, miként terelje legalább a fő kérdésekben közös mezőre a közgyűlési nyájat. 
„…ahogy a nyúlgáton sétálunk, belátunk a kicsi elárasztott telkekre. A többségükben úszik a szemét a kertekben is. Hátra érünk az ártéri erdőbe, a parthoz. A bokrok alatt, a fák mellett végestelen-végig szemét…. 
1956 emlékét nem az árnyékolja be, ha egy párt külsőleg is azonosul a jelképével (bárcsak azonosulnának vele minél többen), hanem az, ha erre a szimbólumra valaki szégyent hoz, és olyasminek az igazolására használja, amire a forradalmárok csípőből tüzeltek volna.
Helycserés ráadás. Ábel Attila, volt (és hat havi illetménnyel végkielégített) alpolgármester (lehajtott fejjel) a testület vezetői mögött, a polgármesteri hivatal vezetőinek fenntartott széken foglalt helyet. Lehet, hogy Borbély Lénárd a jövőben hivatali dolgozóként kívánja foglalkoztatni? Ha így van, milyen feladatkörben egyeztek meg? A kérdés azért is érdekes, mert Ábel korábban azt nyilatkozta, hogy egy darabig visszavonul a politikától.