"...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Done)
Péntek délelőtt, sok régi ismerős, munkatárs és barát részvéte mellet, és nevükben, elbúcsúztam Tóth Endrétől! - írja Facebook oldalán Horváth Gyula. Szavait változtatás nélkül közöljük:
Elment egy jó ember, és mi újra kevesebbek lettünk!
Nem elsősorban számban, hanem tartalomban, bizonyosságban, magabiztosságban.
Tóth Endre ravatalánál, egy olyan embertől búcsúzunk, aki tartóoszlopa volt annak a barátságnak, ami évtizedek óta összetartotta azokat, akik becsületükkel, munkájukkal, szorgalmukkal akartak tenni azért a közösségért, amivel ifjú korukban sorsközösséget vállaltak.
Endre megvívta utolsó csatáját, legyűrte őt a betegség és a fájdalom. Elment, és itt hagyott bennünket. Távozásával sok emberi értéket, figyelmességet, és szeretetet vitt magával.
Egy jó ember távozása, azért is fáj, mert kiszakít valamit az itt maradottak lelkéből.
Űrt hagy maga után, amit