Elsőként valamelyik ellenzéki bérrettegő nyilatkozta a Népszabadságnak még a bővítési projekt előjátéka idején, hogy a tervezett atomerőmű-építés nem az ország energiaellátásának, hanem a fideszes holdudvar közpénz-utánpótlásának biztonságát lesz hivatott garantálni.
Akkor mindez nem tűnt sokkal többnek egy politikai szóvirágnál. Elvégre két orosz nukleáris reaktor még az orbáni kormányzás harmadik-negyedik évében is túlságosan nagynak látszott ahhoz, hogy csak úgy ellopják, mintha elhagyott bicikli lenne. Most, hogy már a hatodik esztendőnél, Paks 2. vonatkozásában pedig úgy egymilliárd eurónál (300 milliárd forintnál) jár a számláló, több okunk van az aggodalomra.
Az erőmű helyén még két szalmaszálat sem tettek keresztbe, de a paksi kasszából már bőségesen markolhatott mindenki – a Habony-médiától a Fidesz-rendezvények dalnokaiig –, aki
Az ítélet kihirdetésére teljesen megtelt a Fővárosi Törvényszék díszterme, a hallgatóság az ítélethirdetés során többször felmorajlott, Budaházy megérkezésekor pedig állva tapsolt, és az elsőrendű vádlott nevét skandálta.
Tóth Mihály Csepelt tizenhat éven át polgármesterként vezető ember visszaadta lovagkeresztjét az államelnöknek! Vele együtt az országban közel a százhoz azoknak a száma, akik ugyanezt tették.
Hazudnak, reggel, délben, este! Gátlástalanul! Mármint a kormány, s a mögötte felsorakozó Fidesz-KDNP. Bármit hazudhatnak, híveik mindenre vevők, a nagy többség meg hallgat. Ha pedig magyarázkodni kell, a konkrét válasz helyett kommunistáznak, gyurcsányoznak, szoci esetekkel példálóznak.
Néhány napig úgy látszott, a csepeli Fidesznek maradt még egy szemernyi tisztessége. Nem szálltak be a lovagkeresztes kitüntetéseiket Bayer Zsolt uszító írásai miatt visszaadó megbecsült személyek gyalázásába. De jött a keserű ébredés. Először az önkormányzati fideszes szócső, a csepel.hu adott helyet Bayer Zsolt újabb trágárkodásának, majd nem sokkal később Ábel Attila alpolgármester förmedvény-gyűjteménye, a csepel.info hazudozott egy sort Tóth Mihályról, Csepel 1994. és 2010. közötti polgármesteréről, akit a Fidesz - Németh Szilárd, Borbély Lénárd, Ábel és tettestársaik - soha sem tudtak legyőzni. Ábel pofátlan írását olvasva mondhatnánk, szégyelje magát, de ő erre már évek óta képtelen. Ezért csak annyit javasolunk, hogy öltözködjön fel. Vegye magára az inget a következő sorokat olvasva, mert az írás bizony róla szól. A magyar közmondás szerint ugyanis akinek nem inge ne vegye magára azt ami nem rá vonatkozik. Ábel Attila azonban csak öltözködjön nyugodtan, mert különben ott áll majd pőrén a csepeliek előtt. (anzágo)
Magyarországon szisztematikus a tömeges agymosás, a mélyebb tudás elleni hadjárat, az önálló gondolkodás, az érdeklődés takarékra állítása. Messze nem arról van szó, hogy a klasszikus műveltségeszmény helyébe egy korszerűbb, XXI. századi érkezik, nem is az amerikai híg kultúra mindent letaroló térhódításáról, a gyorsuló idő kétmondatos üzeneteiről – inkább arról, hogy a vezérelvű politika nem akar vesződni sokak szuverenitásával, nyitott, variációkat fölállítani, érdemi kérdéseket föltenni képes emberekkel.
Három gépkocsi ütközött össze a IX. kerületi Kvassay Jenő úton, a Kvassay híd közelében. A pénteki karambol következtében az egyik jármű oldalára borult. A mentők három könnyebben sérült embert kórházba szállítottak.
Gondolkodtak már azon, miért nem jutott eszébe mondjuk egyetlen német dalnoknak sem, hogy megénekelje Walter Maurer kőműves balladáját, aki amit rakott délig, leomlott estére, amit rakott estig, leomlott reggelre? Hát azért, mert ilyesmi egy német kőművessel még a balladák világában sem fordulhatott elő. Ahhoz Kelemen mesterre és tizenkét hozzáértő magyar társára volt szükség.
Nagyítóval kell keresni a magyar henteseket. A rendszerváltáskor még 36 ezer húsipari szakmunkás dolgozott szerte az országban. Aztán néhány éven belül számos vállalkozás tönkrement vagy fele kapacitással működött. Az első elvándorlási hullámban főleg osztrák és német vállalatokhoz szerződtek a magyar szakik; a folyamat aztán 2000-től, és igazán 2004-től, az uniós csatlakozástól felpörgött.
Alig ért véget a riói olimpia, de már elkezdődtek a sportági értékelések, egyelőre a média frontján. Az olimpia utolsó napján, augusztus 21-én, az mno.hu-n, hosszabb elemzés jelent meg „Birkózásunk egy kész sportdiplomáciai „rezsicsökkentés” címmel. A rezsicsökkentés szóra felkaptam a fejem. Csak nem az elhíresült rezsibiztos, Németh Szilárd birkózást érintő rezsicsökkentési terveiről van szó? Elolvasva az írást, lényegét az alábbi idézetben találtam meg:
A miniszterelnök kiszámolta, hogy a világ népességének 0,2 százalékát kitevő „összmagyarság” nyolcszor verte meg Rióban a világot. Az érmek megszerzéséből – többes szám első személyt használva – ő is kivette a részét. Nyolcszor „bizonyultunk” a Földön élő hétmilliárd emberből a legjobbnak – mondta, és csak most sajnálhatjuk igazán, hogy nem szállt be ő maga ötödiknek a férfi kajak négyesbe, úgy talán kilencedszer is legyűrhettük volna a világot.