Két második világháborús veterán beszélgetett a nyolcvanas évek vége felé. Az egyik nosztalgiázva megkérdi a másikat: emlékszel, mikor lőttük a pártházat? Mire a másik a kezéből tölcsért formáz a füle elé, és közelebb hajolva értetlenül megkérdezi: Mikor? Melyiket? Erre jött a melankolikus válasz: hát, mikor melyiket!
Ez jutott eszembe, amikor Németh Szilárd PS-ben megjelent interjúját olvastam.
A Pesti Srácok cikkének többi része is annyira igaz mint a fenti képhez mellékelt szöveg az igazi csepeli munkásházról és az ajtónállókról
Felnevettem, mikor megláttam, hogyan pózol a rezsibiztos a Weichinger Károly építette volt csepeli pártház egyik bejárata előtt! (A kapu szétrohadt, de a névtábla aranyosan villog!)
Aztán, nevető görcsöt kaptam, mikor láttam, hogy az írás csöpög a kommunistázástól!
A riportalany bizonyára azt remélte, hogy senki el nem olvassa ezt a lapot Csepelen, mert különben ekkora igaztalanságokat, meg ferdítéseket nem ír volna le!
Habár ismerjük „Szilit”, mikor belelendül, nem zavarják őt a tények! Úgy látom, ebben tényleg mindenkinél jobban teljesít!
Láthattuk, hogy gyűlöli a „komcsikat”, de még jobban a „libsiket”. Ezért aztán, hol ezt a „pártházat, hol azt a pártházat lövi”. Ebben az interjúban éppen mind a kettőt. Olyan „hiteles embernek”, mint az MSZMP egykori propaganda híradósának, Stefka István ellenállónak!
Riportalany és riporter nem volt ám mindig ilyen elutasító a „komcsikkal” szemben.
Ifjú korában Németh is tagja volt a kommunista nevet viselő szervezetnek. Később meg a magyar liberálisok pártjának, az SZDSZ-nek. Sőt még az ezredforduló után is megélhetésének alapja volt a munkásmozgalom. A Vasutasok Szakszervezete adott kenyeret a szájába néhány éven át! Érthetetlen, hogy