Lázár János helyében én most behúznám fülem-farkam. Annyit idézték már úton-útfélen az elhíresült mondását, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, erre most kiderül a miniszterelnökről, hogy sosem volt vagyonos ember, jóformán semmije nincs. Ha igaz, amit a beosztottja az ilyen „jöttmentekről” állít, akkor nagy gáz van.
Erre még a kormányzat hivatalosan is rátett egy lapáttal, amikor nyilvánosságra hozta, hogy Orbán Viktor öt és fél év alatt „csak” bruttó 120 millió forintot keresett, kapott még némi cafetériát is mellé, hogy tudjon magának ebédet rendelni, ha hosszú napja van a Parlamentben. Ja, és még ezer (azaz: egyezer) forint folyószámla térítést is fizettek neki, nehogy kár érje amiatt, hogy a bankba utalják az illetményét.
Valamelyest javított az összképen, hogy
Mintegy kilencven számítástechnikai eszközt, köztük a Fidesz-frakció hét vadonatúj laptopját lopott ki a Parlamentből és a Képviselői Irodaházból a rendőrség gyanúja szerint egy raktáros. Mindezt a legjobban őrzött magyar középületek kameráinak a kereszttüzében, mindenféle biztonsági ellenőrzés nélkül tehette meg a dolgozó, egy nő, akinek védője, Galsa Péter szerint a tavalyi teljes, mindent rendben találó leltár ellenére fellelt hiányt akarják ügyfelére rásózni. Az ügy nemzetbiztonsági kockázatokat is felvethet.
Blogunktól távol áll a hálószobatitkok feszegetése. Most csak azért teszünk kivételt, mert Budapest főpolgármestere saját maga hozta szóba ezt a pikáns témát - közéleti töltéssel.
Szemrebbenés nélkül!
Álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer azok fognak ellenük a leghevesebben lázadozni, akiktől erre a legkevésbé számítottak: a békés, türelmes pedagógusok. Álmukban sem gondolták volna, hogy azok, akiknek a száját a "rendszerváltás óta nem látott" béremeléssel, életpálya-modellel próbálták eddig többé-kevésbé sikeresen befogni, nem tűrik tovább, hogy már-már félfeudálissá züllesztett állapotok között, a helyi Klik-királyoktól befenyítve, silány egyentankönyveket használva arra legyenek kötelezve, hogy diákjaikból önálló gondolkodással nem bíró, de a nemzethez (magyarul: az Orbán-rezsimhez) hű alattvalókat neveljenek.
Látjuk a főerdészektől az erdőt, az
Magyarországon 72 évvel ezelőtt, 1944. április 16-án kezdődött a magyar faji törvények alapján zsidónak minősített magyar állampolgárok, a vidéki zsidóság deportálása a náci Német Birodalom koncentrációs táboraiba, halálgyáraiba. A több mint hét évtizede megtörtént tömeggyilkosságot, a népirtást jelenleg szemérmesen holokausztnak nevezik, hazánkban ma ennek van emléknapja.
A gyanú árnyéka: Kaphatnánk olcsóbban, de a kormány magának akarja a pénzt
Aki nem érti, hogyan lehet Magyarországon a politikából meggazdagodni, tanulmányozza Orbán Viktorék történetét. Elég egyszerű. Kezdje a Mester utcai kétszobás bérleménnyel, amelyet 1991-ben a Haris közben (Budapest legelitebb utcájában) egy frissen felújított, 135 négyzetméteres, négyszobás önkormányzati bérlakásra cserélhettek. 1994-ben a luxuslakást 560 ezer forintért megvásárolták az önkormányzattól. 2002-ben az a Kékessy Dezső vette meg ezt tőlük 63 millióért, akit mindenféle diplomáciai múlt nélkül Orbán tett párizsi nagykövetté.
Április 15-én a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ( PDSZ) két órás figyelmeztető sztrájkot hirdet reggel 8 és 10 óra között, a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform támogatásával. A tiltakozó pedagógusok nem csak saját céljaikért, hanem az egészségügyben, a közművelődésben és a szociális szférában dolgozókért is kiállnak. A figyelmeztető sztrájkkal szolidaritást vállalók felhívásukban a következőket írják: