Túl kevés jutott nekünk belőlük, ezekből a maszatos forradalmakból itt, a modern Magyarországon, ha a huszadik századot nézzük, akkor éppen csak kettő, vagy két és fél forradalom, mert hát 1918-ból nőtt ki 1919 is, talán a legfontosabb, de semmiképp nem az utcán kivívott forradalom, mikor a proletár tömegek falragaszokról értesültek, hogy a proletár tömegek átvették a hatalmat, mindenki menjen rendesen dolgozni, kérem, forradalom van, ne legyen semmi felfordulás!

De az 1918-as, az nem ilyen volt, ott volt felfordulás rendesen, ahogy egy bukott rendszer vesztett háborújának vert katonái hazaáramlottak, ellepték Budapestet, ahogy letépték a sapkarózsákat, előbb a közkatonák, majd a tisztek is, ki azért, mert rettegett, ki pedig azért, mert

A Jedlik Ányos Gimnázium  Öregdiák Találkozóra hívja „kerek évfordulós” egykori tanítványait, az 1955, 1965, 1975, 1985, 1995, 2005-ben érettségizett diákokat.

• A találkozó időpontja: december 4. 18 óra
• Helye: Jedlik Ányos Gimnázium
• Regisztráció: 17-18 óráig
   

Program:

Hétfőtől a Juventus Rádió helyét átveszi a Sláger FM. 
A váltást az MTI-nek azzal indokolták, hogy 25 és 65 év közötti korosztályban elvégzett kutatásokból arra jutottak, hogy a budapesti hallgatóknak jobban bejönne, egy olyan rádió, amelyik a nyolcvanas évek zenéit sugározza és hangzásvilága a modern kornak felel meg (???), neve pedig a változatosságot szimbolizálja. Így született meg a Sláger FM brand.

A Juventus Rádiót a Tematic Media Group Kft. nevű médiacsoport üzemelteti idén június óta. A cég a honlapján szereplő információk szerint 2003 óta működik a közép-európai régióban. A Juventus Rádión kívül négy saját tévécsatornát is üzemeltet, ezek a Fishing & Hunting, a Sláger TV, a DoQ és a SportKlub. (MTI)

A szélsőségektől sem mentes jobboldali hetilapnak, a Magyar Demokratának nyilatkozott Borbély Lénárd, Csepel fideszes polgármestere. (41. szám.) A „Támadják, de Csepel akkor is fejlődik című riport egészével nem kívánok foglalkozni, bár a cikk címe és néhány mondata kapcsán jutott eszembe: lehet, hogy az úgynevezett „Krahács szindróma”, magyarul a „Nyomják Krahácsot!” érdekes esetével állunk szemben, mert mintha mind az újságírón, mind a riportalanyon, e „kór” jeleit látnám.

Most azonban, ahogy írtam, nem a „nyomás” jól érzékelhető stigmái érdekelnek. Borbély úrnak a Csepeli Munkásotthon ürügyén elhangzott mondatairól fejtem ki véleményem. Csepel polgármestere a következőket állítja:

Nem jut életmentő gyógyszeréhez, emiatt aggódik Seres István nagyatádi rokkantnyugdíjas, aki a nyáron azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megoperálta magát. Egy vérrögöt távolított el a lábából házilag, mert már nem bírta tovább a nagy fájdalmakat, és túl hosszúnak találta a kórházi várólistát.

Akkoriban arról is cikkeztek, hogy be akarják perelni, mert rossz hírét keltette a kórháznak, mely helyett odahaza konyhakéssel műtött. Csoda, hogy kuruzslásért föl nem jelentették. Arról szó sem volt, hogy társadalombiztosítási támogatást kaphatna a sikeres önbeavatkozás után, amit az államnak spórolva elvégzett.

Seres úr egészségi állapota most egy régebbi betegsége miatt fordult rosszra. De a túlmozgásos beteg alighanem feketelistára került.

Meghosszabbított nyitva tartással, 7 órától 20 óráig várják a látogatókat a budapesti temetők mindenszentek ünnepe és halottak napja alkalmából október 30-tól november 2-ig.  Az Új köztemető október 23-án is 7 órától 20 óráig tart nyitva. November 3-tól visszaáll a szokásos nyitvatartási rend: 7.30 – 17.00 óráig.

A főváros két leglátogatottabb temetőjében világi és ökumenikus megemlékezéseket is tartanak. A megemlékezések helyszínei és időpontjai:

• ​az Új köztemető 53-as „szóró" parcellájában ​október 31-én 17:30 órakor,
• ​a Farkasréti temetőben november 1-jén 17:30 órakor.

Az eseményen Fehér Anna szaval verseket, Varga Miklós énekel. A közel egy órás műsort Vincze Kinga vezeti. Három történelmi egyház (katolikus, evangélikus, református) képviselői várják közös imára az emlékezőket.

Október 30-tól november 1-ig a temetőkbe TILOS a gépjármű behajtás az Új köztemető és a Fiumei úti sírkert kivételével. 

A mozgáskorlátozott igazolvánnyal rendelkezők időkorlátozás nélkül behajthatnak a temetőkbe, ha ezt a temetői gyalogosforgalom sűrűsége megengedi.

Már megint egy sértés, már megint újabb gyalázat!
Az önkormányzat kihasználva, hogy Fidesz vezetése van, megint arra vállalkozott, hogy átírja, megváltoztassa történelmünket. Már nem elégszenek meg azzal, hogy új embereket, új emlékműveket állítsanak igaztalanságaik és pénzherdálásuk demonstrálására, már a régi emlékműveket is meggyalázzák.
Az élete egy részét kerületünkben élő Szórádi Zsigmond szobrászművész megérezte az itteniek hangulatát és nem csak szép, de méltóságteljesen visszafogott műben alkotta meg 56 Csepeljének emlékét! Ez a mű, - mint a forradalom - nem volt baloldali, nem volt jobboldali. Méltóságteljesen szép, és igaz volt.
Nem politikai, hanem erkölcsi kategória!
El is fogadta, meg is szerette Csepel népe.
Még Németh Szilárd se merte lerombolni.
Igaz átalakítását már megkezdte, mert egy kis táblácskával önkényesen módosította az eredeti művészi elképzelést. A tisztelet és az emlékezés lelkiségébe, durván politikát rondított. Természetesen ezzel a művész, jogát, az alkotás tisztességét is megsértette.
De miért pont ez érdekelte volna ezt az agresszív, mindent és mindenkit letaposni, a maga ideológiáját Csepelre erőltetni akaró embert?

A kormány szeret több legyet ütni egy csapásra. Most odaadja az állami földeket „piaci áron” azoknak a kedves keveseknek, akiknek van/lesz pénzük rá. Ezek a derék újdonsült földművesek nem azért akarják hektárok garmadáját, mert bizsereg a kezükben a kapa. Ellenben remek dolog fölmarkolni a földalapú támogatásokat. Döbrögiskedni. Meg a földmoratórium lejárta után az aranykoronák már gyémántot fognak érni. (Én még azt is feltételezem, hogy lesznek, akik megszédülnek, és hazafiatlanul eladják majd külföldieknek a hűbérbirtokot, csengő eurókért.)

Egy füst alatt az állam beszed pár százmilliárd forintot, ami igencsak jól jön majd, mert

Diószegi-Horváth Nóra írása:

Átfogó reform előtt állnak az általános iskolák, miközben épp azok nem tudják, mi történik velük, akiket érint. Még az is lehet, veszélyben van a munkájuk, de előfordulhat, ez is csak a szokásos kormányzati menetrend: néma csönd, aztán egy értekezleten bedobott ötlet, majd újra csönd.

„A tanítás első hetében, szeptember elején egy értekezleten az igazgatónk arról tájékoztatott minket, hogy indul egy háromütemű felzárkóztatási program, amibe az iskolánkat is beválasztották. Mármint, hogy mi leszünk egy iskolaközpont, a kisebb, környékünkön lévő intézményekben meg megszüntetik a felső tagozatot, onnan hozzánk irányítják a gyerekeket. Szavaznunk kellett, hogy akarunk-e részt venni ebben a programban. Akartunk. Inkább, mint hogy helyettünk más legyen a központ, nálunk meg megszüntessék a felsős osztályokat, nem…” – meséli egy kistelepülési általános iskola tanítónője. Mint mondja: csak így látták biztosítottnak az iskola jövőjét, főleg, hogy a felzárkóztatási program keretében az intézmény fejlesztésére is lehetőségük lesz majd – már ha egyáltalán megvalósul bármi ebből az ötletből. Azt mindenesetre gondosan dokumentálták, ki hogyan szavazott. Amiatt viszont aggódnak, hogy

A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért  12 részes, hiánypótló sorozatot indított, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből. 

A második rész:

Különös hónap ez az október. Az idő szalad, a karaván sajnos marad. Vagy másképpen is fogalmazhatunk: állni látszék az idő, de nekik a szekér szalad…

Volt ez az Auróra-lenini szovjet dolog, 1917. október 25-26-án, ami a naptárpolitikailag nekünk november 7. lett. Aztán ’56-ban a magyar Nagy Októberi Szocialista Ellenforradalom, amit - mint most tudtuk meg tőle - lényegében Pozsgay Imre szült, értékelt, s ő vezette ki véráztatta hazánkat a sosemvolt kommunizmusból is.

A demokratikus taxisforradalom 1990. október 25-re esett, és Göncz Árpád most elhunyt egykori államfőnek köszönhetően maradhatott vértelen. Akkor született az első hungarikum,

Verebes István rendezésében a Turay Ida Színház a Csepeli Munkásotthonban ma este hétkor mutatja be a Hello, Dollyt:

Horváth Gyula reagálása a Csepeli Hírmondó szerkesztőségi cikkére (az írást változtatás nélkül közöljük):

Károlyi Mihály forog a sírjában. A Heves megyei Kápolnán 1919. februárjában a hadviselt katonáknak földet osztott saját birtokán. Akkor azt mondta: „A földbirtokreformot megalkottuk. Ez azonban az alkotásnak csak egyik része. Most a dolgozó nép munkájára van szükség, hogy az alkotás maradandó legyen. Aki igazán akarja a köztársaságot, aki igazán akarja, hogy a föld a népé legyen, az segítse a kormányt nehéz munkájában.”

Tiszavirág életű volt a gróf „alkotása”, mint ahogyan az a köztársaság is, amelyben a föld a népé lett volna. Aztán negyed századdal később egy másik köztársaság megint földet osztott, de nem sokáig hagyta jussukat a parasztok kezében. Most újabb negyed százada, a rendszerváltás után, a kárpótlás reményt adott a falusiaknak, hogy sok száz év után végre tényleg gazdák, a maguk urai lehetnek.

Kalocsai Imre karikatúrája:

A Turay Ida Színház műsora ma délelőtt fél 11-kor kezdődik a Csepeli Munkásotthonban:

A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap legutóbbi, október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért most 12 részes, hiánypótló sorozatot indít, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből. 

Az első rész:

Fogalmam sincs, hogy a legembertelenebb vagy csupán legcinikusabb kormányzati húzásokat miért épp a kereszténydemokratákkal intézteti Orbán Viktor. Léteznek magyarázatok, például, hogy ez a nem létező párt legalább valamivel észrevétetheti magát. Valójában a lelkét az arcán hordó Harrach Péter vagy Semjén Zsolt, az üdvözült ábrázatú mameluk közönséges politikai keresztény, akinek veri a víz a hátát, ha Jézusról hall, pláne meg Ferenc pápáról.

Ők „csinálták meg” a családi csődvédelem intézményét, ami akár jól is sikerülhetett volna, ha

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bajban van a kormány a menekültek fogytával. Itt van a gondosan felépített gyűlöletkampány révén fanatikus xenofóbbá tett állampolgári tömeg, de mi kezdenek vele, ha elfogynak a profin démonizált „arab terroristák”?

Ide kell a lapát, amivel rá lehet még tenni a lelkeket pusztító tűzre. Például Trócsányi László igazságügyi miniszter minapi brüsszeli beszéde révén. 

Arról vizionált, hogy Európa 12 milliós roma lakossága a radikálisok „célcsoportja lehet” – jelentsen e talányos mondat bármit is. A lap tudósítója a tanácskozás után állítólag megkereste a brüsszeli magyar állandó képviseletet. A szóvivő azt mondta, a romák, miután jogfosztottak, hajlamosabbak a radikalizációra… (Valóban beismerte volna egy állami tényező, hogy a romák jogfosztottak?)

A pénzhiány miatt az összeomlás szélére került a hazai szelektív hulladékbegyűjtés, néhol pedig már az is csoda, hogy a házak elől egyáltalán elviszik a szemetet – írja a Népszabadság

Magyarországon az összes lakossági hulladék kétharmada mindenfajta válogatás nélkül a lerakókra kerül. Ezzel az EU hulladékhasznosítási statisztikái szerint a hátsó harmadban, a volt kelet-európaiak között viszonylag előkelő helyen, de azért Szlovéniától és Észtországtól alaposan lemaradva foglalunk helyet. Az élen Németországot, Ausztriát és a skandináv országokat találjuk, a sor végén pedig Romániát és Máltát.

A hazai hulladékkezelési rendszer több sebből vérzik: