Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az idei díjazottak nem lehetnek olyan nagyon kiemelkedőek, hiszen kitüntetésük napjáig Magyarországon nem ismertük őket. Kik is kaptak már megint Nobel-békedíjat?
Nos, 2015-ben olyan emberek részesültek elismerésben, akik párbeszéden keresztül rendezték egy forrongó ország közügyeit. Tették ezt egy olyan régióban, ahol rendre nyílt polgárháborúhoz vezet a szemben állók közötti vita. Tunéziából indult az arab tavasz, és ez az egyetlen ország, ahol a despota elkergetését politikai értelemben nyár követte, nem dermesztő tél.
Pedig a körülmények nem nagyon tértek el a Mubaraktól megszabadult egyiptomiaktól, de míg a Nílus mentén a harag és a bosszúszomj maga alá temette az újrakezdés esélyét, Tunéziában ki tudták beszélni félelmeiket és sérelmeiket a különböző csoportok. E nemzeti útkeresésnek adott keretet a Párbeszéd Kvartett, amely most a Nobel-békedíjasok közé emelkedett.
November 5-ig gázvezeték-építés miatt lezárták az egyenesen továbbhaladó forgalmi sávot a csepeli Károli Gáspár utca (a volt Tanácsház utca) Kossuth Lajos utca és a Táncsics Mihály utca közötti szakaszán.
Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár tavaly áprilisban megválasztott országgyűlési képviselője a facebookon jelentette be: "
OKTÓBER 11. 10-19 ÓRA - SÉTÁNYOK
A menekültekkel szemben szigorúbb bánásmódot kíván a magyarok 79 százaléka. A Medián erről szóló kutatása szeptember első felében készült, amikor még nem is csaptak össze a távolról jöttek Röszkénél a magyar rendőrökkel. És már akkor is Európa legridegebb menekültelhárító rendszerénél, legkevésbé együtt érző hatóságainál, a miénknél is keményebbet kívánt a magyarok túlnyomó többsége.
Hetvenöt éve született a zenetörténet géniuszainak egyike, aki mindössze negyven évet töltött a földön. John Lennon arról énekelt a Beatlesszel, hogy „essünk túl Beethovenen”, és a páratlan hatású zenekar tagjaként egy polcra került Bachhal, Beethovennel... Az emberiség legnagyobbjaival.
Az ittlakunk.hu riportere tett egy sétát a Duna dűlőn, a Daru-domb környékén a jelenlegi csepeli horgászhelyzet nyomában. Arra voltak kíváncsiak, hogy a Ráckevei (Soroksári)-Dunán, avagy az RSD-n milyen a fogás, milyen halakat lehet fogni.
Kalocsai Imre karikatúrája
Már egy hete, hogy lezajlott (a szó szoros értelmében zajlott) a csepeli önkormányzat képviselő-testületének ismét botrányosra sikeredett ülése. A városvezetők a hivatalos szócsöveikben a botrányos jelenetekről, saját sarukról nem hajlandók egy kukkot sem szólni. Ők csak arról beszélnek, hogy milyen jó Csepelen a nyugdíjasoknak.
Hamarosan egy éve lesz annak, hogy a korábbi négy helyett öt évre megválasztott csepeli képviselő-testület megkezdte munkáját.
Itt most és még jó ideig a diadalittas felülkerekedésre lesz fogadókészség, nem pedig a párás tekintettel kinyújtott békejobbra.... A durva normasértésekre jószerével csak a hőzöngő nagyotmondás lehet a figyelmet keltő válasz.
A fideszes önkormányzat 2010 őszi hatalomra jutását követően, megszüntette a hetente megjelent Csepel újságot, s létrehozta a kéthetente kinyomtatott Csepeli Hírmondót. Egy évvel később a Csepeli Művelődési Központot és a Csepel Galéria Művészetek Házát is felszámolta. Emberek kerültek utcára... Végül a fideszes kerületvezetés 2011. december 15-én a 16 évnyi szocialista kurzust is kiszolgált Vida István vezette Csepp TV Kft átalakításával létrehozta a Vida István vezette Csepeli Városkép Kft-t. Hozzácsapta a Királyerdei Művelődési Házat (a Helytörténeti Gyűjteménnyel együtt), a Radnóti Miklós Művelődési Házat, valamint a Csepel Galériát. Így egy korábban médiával foglalkozó gazdasági társaság feladatává tette a csepeli kultúra összes önkormányzati egységének irányítását.
Azt gondolják, hogy a néppel való kontaktus csak másodlagos. Az elsődleges, a mostani hatalomhoz, annak itteni letéteményeséhez és erős egyéniségéhez, Németh Szilárdhoz való viszony a meghatározó.
Azt már többen többször 
Heuréka! Itt van már a Kánaán! Mármint Csepelen. Csepel ugyanis még az országnál is jobban teljesít! Itt, hála a Csepelen már csak egy feladatot ellátó, de mindenhez értő, mindennel foglalkozó Nagy Egyszemélyi Kurátor (NEK) áldásos tevékenységének, a reformok is hatékonyabban működnek! Ilyen és ehhez hasonló pozitív gondolatok jutottak eszemben, amikor egy kora reggel elolvastam a fideszes örömforrás, a csepel.hu friss, optimizmust sugárzó írásait. Micsoda nagyszerű érzés volt olvasni, hogy „Csepelen jó nyugdíjasnak lenni”, vagy, hogy „Jobb lesz csepeli fiatalnak lenni – ülésezett a képviselő-testület”. A „Megújult Csepel belvárosa, a gyermekeké a jövő” című győzelmi jelentés hatására pedig már-már örömujjongásban törtem ki. Hiába. Ezek a fiúk tudnak valamit – mondtam magamban. De mit látok, ha a csepeli utcákon járok, mit hallok, ha csepeliekkel beszélgetek?
Hol élnek ezek a fiúk? Ismerik egyáltalán Csepelt, a csepeli emberek életét, eredményeit, mindennapi gondjait? Vagy csak ülnek a jól felszerelt irodáikban, ahol jól megfizetett munkatársak siserehada lesi kívánságaikat, majd lemennek egy újabb avatásra, díjátadásra, ünnepségre, jól előkészített programokra, rendezvényekre, s pár kézfogás, egy-egy mosoly, hátveregetés, a leereszkedő „Hogy tetszik lenni?” kérdést követő hálás mondatok, majd a semmitmondó beszélgetések után azt hiszik, ismerik a csepelieket, életüket? Azt hiszik, ezek a formális találkozások azt bizonyítják, hogy Csepelen minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindenki mindennel meg van elégedve? Nem néznek körül a kerületben ott, ahol élnek, a csepeli utcákban, lakóparkokban, társasházakban?
Napok óta várjuk, hogy valaki megmondja, mi lett a Pápa téri férfivel. Múlt hét közepén írták meg a lapok, hogy a II. János Pál pápa téren darázsfelhőből mentették ki azt a hatvanéves embert, aki már négy napja ült étlen-szomjan a padon, a lábán lévő kötés alatt kukacok hemzsegtek; az orvosok szerint a mentők az utolsó órában érkeztek.
Teljesen logikus, hogy a Népstadion a Magyar Állami Földtani Intézet tőszomszédságában épült. A műszereken, ha kellett, hetenként – egyes meccseken pedig öt, tíz, húsz percenként – lehetett finomítani, elvégre minden gólnál jelzett a szeizmográf... Az első rengéseket, amelyek epicentruma a szomszédban volt, 1953. augusztus 20-án, a megnyitóünnepséget követő Honvéd–Szpartak Moszkva találkozón (3-2) regisztrálták.
Elhunyt Göncz Árpád, a rendszerváltás emblematikus alakja, aki a Magyar Köztársaság első szabadon választott államfője volt 1990–2000 között.