Heuréka! Itt van már a Kánaán! Mármint Csepelen. Csepel ugyanis még az országnál is jobban teljesít! Itt, hála a Csepelen már csak egy feladatot ellátó, de mindenhez értő, mindennel foglalkozó Nagy Egyszemélyi Kurátor (NEK) áldásos tevékenységének, a reformok is hatékonyabban működnek! Ilyen és ehhez hasonló pozitív gondolatok jutottak eszemben, amikor egy kora reggel elolvastam a fideszes örömforrás, a csepel.hu friss, optimizmust sugárzó írásait. Micsoda nagyszerű érzés volt olvasni, hogy „Csepelen jó nyugdíjasnak lenni”, vagy, hogy „Jobb lesz csepeli fiatalnak lenni – ülésezett a képviselő-testület”. A „Megújult Csepel belvárosa, a gyermekeké a jövő” című győzelmi jelentés hatására pedig már-már örömujjongásban törtem ki. Hiába. Ezek a fiúk tudnak valamit – mondtam magamban. De mit látok, ha a csepeli utcákon járok, mit hallok, ha csepeliekkel beszélgetek?
Hol élnek ezek a fiúk? Ismerik egyáltalán Csepelt, a csepeli emberek életét, eredményeit, mindennapi gondjait? Vagy csak ülnek a jól felszerelt irodáikban, ahol jól megfizetett munkatársak siserehada lesi kívánságaikat, majd lemennek egy újabb avatásra, díjátadásra, ünnepségre, jól előkészített programokra, rendezvényekre, s pár kézfogás, egy-egy mosoly, hátveregetés, a leereszkedő „Hogy tetszik lenni?” kérdést követő hálás mondatok, majd a semmitmondó beszélgetések után azt hiszik, ismerik a csepelieket, életüket? Azt hiszik, ezek a formális találkozások azt bizonyítják, hogy Csepelen minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindenki mindennel meg van elégedve? Nem néznek körül a kerületben ott, ahol élnek, a csepeli utcákban, lakóparkokban, társasházakban?
Pedig megérné. Mert akkor látnák,
Napok óta várjuk, hogy valaki megmondja, mi lett a Pápa téri férfivel. Múlt hét közepén írták meg a lapok, hogy a II. János Pál pápa téren darázsfelhőből mentették ki azt a hatvanéves embert, aki már négy napja ült étlen-szomjan a padon, a lábán lévő kötés alatt kukacok hemzsegtek; az orvosok szerint a mentők az utolsó órában érkeztek.
Elhunyt Göncz Árpád, a rendszerváltás emblematikus alakja, aki a Magyar Köztársaság első szabadon választott államfője volt 1990–2000 között.
Németh Szilárd még a pápát is letromfolta? – Tíz oldalon 20-szor olvashattuk Borbély Lénárd nevét – A polgármester szerint a csepeli közmunkások 70 százaléka továbbra is munkanélküli marad? ‑ Az ígéret és a handabanda elszállt, a rongálás maradt 

Immár kilencedik évkönyvét mutatta be a Csepeli Munkásotthon Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub. A megalakulása óta keddenként összejövő 53 éves, országszerte ismert és elismert, jelenleg 45 fős irodalmi klub Tűzőrzők 2015címmel készült antológiáját,Lengyel Géza tanár úr, Csepeli Nívódíjas és Németh László díjas költő, a klub vezetője mutatta be, a klub tagjainak közreműködésével. A szép kivitelezésű, 260 oldalas könyvet a klub 38 tagjának versein, prózai írásain túl 20 színes kép, grafika vagy fotó teszi igazi kuriózummá.
"Most nem lennék Ábel Attila helyében. Bayer Zsolt (az ötös számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosa) a polgárháború idejére támogatná 25 ezer szír menekült magyarországi ellátását. Amikor én ennek kb. a felét javasoltam, akkor én lettem a főgonosz Csepelen. Erre vajon mit fog mondani Ábel Attila?"