Hol volt hol nem volt, volt egyszer a kiskirályság, a neve Nekeresd.
Ebben a királyságban vígan folyt az élet, az öreg király mindent megtett azért, hogy alattvalói vidáman éljenek. Bőkezűen szórta a hűséges szolgáinak az ezüstöt és az aranyat, amit természetesen a jobbágyoktól beszedett adóból adományozott.
Egyszer csak sötét felhők gyülekeztek az égen és az öreg királytól elpártolt a szerencse.
A változást egy ismeretlen ( a király és szolgái szerint gyütt-ment ) kovács legény hozta, aki egy ügyes mozdulattal kirúgta király alól a trónszéket.
Volt is nagy sírás-rívás. Összeszaladt az egész udvar apraja-nagyja, s együtt siratták az elveszett Eldorádót.
Ekkor az öreg király háromszor megsimogatta kopasz fejét, melynek következtében kipattant az isteni szikra. Magához hivatta hercegeit és udvari varázslóját, és kihirdette a döntését.
Megmaradt fele-királyságát legkisebb hercegének adományozta, a két idősebbnek pedig megparancsolta, hogy mindenben olyan hűen szolgálják mint ahogy őt. Azt is a fejükbe véste ( ezt muszáj volt, mert hát a két istenadta igencsak szerényen volt ellátva azzal az isteni adománnyal amit észnek hívnak), hogy ne merjenek lelépni a számukra kijelölt útról, mert akkor fejüket veszi.