- Apú-ú-ú! Az a szigorú idős bácsi mér’ mondja, hogy a szegény gyerekek azért nem reggeliznek, mert nem éhesek?
- A Harragh rossz tanácsadó, s nem akarja látni se a valóságot.
- De apú-ú-ú! Reggel akkor is reggelizünk, ha nem vagyunk éhesek, hogy később, az ebédig se éhezzünk.
- Jól látod, nálunk ez még természetes.
- De azt is mondta a bácsi, hogy azért sem reggeliznek a szegény gyerekek, mert ezt látják a szüleiktől, ez hagyomány náluk!
- Ekkora ostobaságot gyermekem, felnőtt, hogy mondhat? Ezen az alapon a gyerekeknek is borotválkozniuk vagy rúzsozniuk kellene követve a látott példát? Arról nem is beszélve, eszébe sem jut, hogy a szülők a gyermekeik javára vonják meg a szájuktól a falatot.
- Nem úgy a miniszterelnök bácsi, szépen kicsomagolta és megette a tábla csokit a Semmilyen bácsival a nagy bajszú bácsi tiltása ellenére – mi sem ehetünk óra alatt – Észre sem vette vagy nem törődött vele, hogy a csoki papíron lévő éhező gyerekek képeivel a szomorú helyzetükre kívánták a figyelmet felhívni.
- Látod, itt tartunk, a választás előtt volt még alma osztás is, jobbról is balról is.
- Apú-ú, hogy van ez, hogy van akinek egy alma sem jut, és van akinek a hat alma sem elég?

Kalocsai Imre

Nehéz lehet elviselni, hogy a tehetség kivívja magának a szabadságot, hogy semmit sem számít, milyen állapotban ír, ha a tényekkel foglalkozik, ha pontosan és világosan fogalmaz, ha nem érdekli a politikai vagy anyagi haszonszerzés. Ha nem vet papírra hazugságot. És látja, hogy romlásunkat, pusztulásunkat – mint Ady idejében – ma is a mindig tökéletesen józan politikai osztály okozza

Megint megnéztem Az elnök embereit. Akkor lesz igazán izgalmas a helyzet, amikor a kormány képviselői megpróbálják megfélemlíteni Carl Bersteint (Dustin Hoffman) meg Bob Woodwardot (Robert Redford) és leállíttatni a Watergate-ügyön dolgozó két riportert. „Végül is csak a szólásszabadság, a sajtószabadság forog kockán – mondja ekkor Ben Bradlee (Jason Robards), a Washington Post szerkesztője. – Meg hazánk jövője.” Nem kellett hozzá sok ösztönzés, de ezen a ponton végképp elhatároztam, nem vagyok hajlandó drogtesztnek alávetni magam. Annak ellenére sem, hogy életemben nem drogoztam, nem vettem számba cigarettát, és sosem kerültem ital hatására olyan állapotba, hogy színész barátommal nőalázó nótát énekeljek a fehérvári huszárokról.

A Magyar Távirati Iroda fotóit a Hócipő szerkesztősége (főszerkesztő-helyettes: Farkasházy Tivadar) tette közzé

Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjének nincs személyautója, szolgálati kocsija

(Az első részt szombaton közölte a CSÚ)

A beszámolóm újabb részében a csepeli és soroksári képviselői munkámról számolnék be. Egyrészt a kampányban megígértem, hogy a képviselői fogadóórákat rendszeresen megtartom. Ez azt jelenti, hogy kétheti váltásban van szerda délután 15-18 óra között fogadóórám Csepelen és Soroksáron. A konkrét időpontok a www.egyuttcsepel.hu, valamint a www.egyuttsoroksar.hu honlapon elérhetők, illetve megtalálhatók a kerületi önkormányzati honlapokon és Soroksáron az önkormányzati újságban is megjelent. Ezen kívül az irodavezetőnkkel (Törő Csilla, csibaliba@gmail.com) egyedi időpontot is lehet egyeztetni. Az elmúlt hónapokban emlékeim szerint egyszer maradt el fogadóóra, mert közbejött egy halaszthatatlan program. 

Igyekszem sokszor jelen lenni Csepel és Soroksár közéletében:

Száz évvel ezelőtt Csepelen is hiába várták haza a frontról a hadba vonult férfiakat. Az 1914-es  nyári ígéret, a nagy háború (csak később lett számozott, az első világháború) kitörésekor elhangzott politikusi  ígéretekből – Mire a lomb lehull hazatértek – nem lett semmi. Még négy évig folyt Magyarország és Európa máig ható tragédiáját is okozó értelmetlen öldöklés, pusztítás. 

A  Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület tagjai erre a háborúra emlékeztek nem rég, amikor meghallgatták Bolla Dezső – vetített képekkel kísért - előadását, amelyről a 21. kerületi HÍRHATÁR így számolt be:

Bolla Dezső helytörténész, a CSHVE elnöke, Csepel Díszpolgára előadását az „átkozott háború” alatt elszenvedett kínokra való emlékezéssel kezdte, mintegy folytatva a melankolikus zene hangulatát.

Ez a háború olyan jelentőségű a magyar történelemben, amely napjainkig hat és hatni fog a jövőre is!

Ez a háború az egész emberiségnek hatalmas kínokat hozott, története és hatása napjainkig is érződik.

Igazi magyaros  előadás várja a közönséget ma este hét órától a Csepeli Munkásotthonban, ahol a  az Évadzáró Operett Gálát láthatják az érdeklődők.

Kovács József – az Interoperett egykori megálmodója, és létrehozója – évtizedeken keresztül gálakoncerttel ajándékozta meg azokat a csepeli nézőket, akik nem tudtak eljutni a Vígadóba, a január 1-én élőben közvetített műsorra. Csepeli származású művészként ezt a koncertet, az Újévi gála előzményeként minden évben Csepelen tartotta.

Dobrády Ákos, Szekeres Adrien és a Bon Bon együttes fellépésével - az önkormányzat címerével és a megújított vezetés választási jelszavával - ma este öt órától zenés évbúcsúztató programot láthatnak az érdeklődők a Karácsony Sándor utca sétáló utcai részén. A műsort tűzijáték zárja.

Közeledik az év vége, ezért a következő napokban több részletben is beszámolok arról, hogy mit tettem országgyűlési képviselőként az elmúlt bő fél évben. Először kezdjük a szikár statisztikai számokkal, vagyis nézzük a hozzászólások, önálló indítványok és nem önálló indítványok számát:

Felszólalások száma: 14 (teljes beszédidő kb. 70 perc)
Önálló indítványok száma: 30 (ezen belül volt interpelláció, írásbeli kérdés, törvényjavaslat, törvénymódosító javaslat, vizsgálóbizottság felállításra vonatkozó javaslat is)
Nem önálló indítványok száma: 14 (törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok)
Ezen kívül a Kulturális bizottság tagjaként azt hiszem sikerült aktívan részt venni a munkában. Számtalan törvényjavaslat, törvénymódosítás, beszámoló kapcsán mondtam el a véleményem. Ezen kívül kezdeményezője voltam a Nemzeti Táncszínház vezetőjének, valamint a Nemzeti Pedagógus Kar vezetőjének meghallgatásának.

"Ha például a kereskedelemben dolgozol, az is hajcsár, aki ma arra kényszerít, hogy vasárnap dolgozzál, ha nem akarsz is – és az is, aki politikusként arra kényszeríti a hajcsárodat, hogy akkor se dolgoztathasson, ha te a magad elhatározásából dolgoznál"

Nehéz ráhangolódni az ünnepre. A karácsonyra immár ugyanolyan nehéz, mint akármelyik hétvégére. Hiába gyújtogatják a gyertyákat az adventi koszorúkon püspökök és polgármesterek, hiába jön az unokákhoz három-négy helyen is a Mikulás, hiába töltik cipősdobozba éjjel-nappal a tengerként áradó szegénységben vigasznak szánt ajándékokat a Mikulás Gyárak, nem közelít a mennyből az angyal, hogy elvonja tekintetünket a napi hajszától. Először mind többek számára elveszett a vallásos hit nyújtotta távlat; az üdvözülés és az örök élet reményének megnyílása, közelivé, megélhetővé válása. Mára pedig egyre kevesebben maradtak azok is, akiknek a családi közösség megtartó biztonságát jelentheti az ünnep.

A mostani ünnep: rövid és nyugtalan megpihenés a hajsza két szakasza között.

Igazi magyaros újévi operett előadás várja a közönséget Csepelen, ahol a hagyományokra való tekintettel mutatják be az Évadzáró Operett Gálát december 28-án, vasárnap este 7 órai kezdettel.

Kovács József – az Interoperett egykori megálmodója, és létrehozója – évtizedeken keresztül gálakoncerttel ajándékozta meg azokat a nézőket, akik nem tudtak eljutni a Vígadóba, a január 1-én élőben közvetített műsorra. Csepeli származású művészként ezt a koncertet, az Újévi gála előzményeként minden évben Csepelen tartotta. Halála utána az Interoperett egykori szólistája Kollár Péter Erik vette át a stafétát, aki méltóan az egykori hagyományokhoz,az elmúlt években látványos előadást rendezett a csepeli színházban. A hagyomány az idei évben is folytatódik, hisz az Interoperett méltó utódja a ma már világhírű HungarOperett szólistái közreműködésével lesz látható a látványos Újévi Operett gála.

(A szerző erdélyi magyar költő és író, tanár, szerkesztő, politikus,  a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, 1993. és 2011. között az RMDSZ elnöke)

Rövid volt valóban a román–magyar karácsony. Hát a magyar–magyar? 

Lett külön megült nemzeti ünnep, ideológiák szerint, külön utcasarkokon, már csak azt kellene ismét kitalálni, hogy más-más napokon legyen a karácsony is. Lett még sok egyéb. Lett kettős állampolgárság is. De hol van azóta az a reszkető kéz, amely felcímkézte egykor a befőttesüveget, aztán amikor jött a karácsony, levette a polcról, és elküldte Erdélybe?

Ha azt kérdezné tőlem valaki, hogy eddigi sok-sok karácsonyomból mi volt a legemlékezetesebb ajándék, habozás nélkül azt felelném: egy üveg ribizlibefőtt ezelőtt huszonöt esztendővel. Pedig találtam én is kisgyerekkoromban a fenyőfa alatt mindenféle áhított játékot, ruhát, könyvet, bár, ahogy mondani szokás, toronyórát láncostul mégsem.

Ahhoz sovány volt a családi költségvetés, de nem is voltam én telhetetlen még karácsonyestén sem.

Oscar Wilde meséje, fordította Lengyel Balázs 

Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán. 

Nemhiába csodálta mindenki. 

- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna - tette hozzá, nehogy az emberek még azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott. 

- Bár olyan lennél, mint a Boldog Herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. - A Boldog Hercegnek még álmában sem jut eszébe, hogy nyafogjon valamiért. 

Krisna-hívők több tízezer adag meleg ebéddel és élelmiszercsomaggal igyekeznek könnyebbé tenni a karácsonyt a rászorulók számára. Miként az sajnos, évek óta megszokott, az idén is tömegek várakoznak a Blaha Lujza téren, vannak akik már hajnali öt órától a kordonok mögött állnak családostul. A VS.HU fotóriporterének, Kummer Jánosnak a felvételei a Blaha Lujza térről, a Rákóczi úton kígyózó sorról a folytatásban:

József Attila: 

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Hetven évvel ezelőtt, 1944 december 24-én, a múlt század legsötétebb karácsonyán bezárult a magyar főváros körül a szovjet ostromgyűrű. Budapestet Hitler még korábban erőddé nyilvánította, amivel megpecsételte sorsát.

Tragikus, Csepeliről keltezett hírt tett közzé a Magyar Távirati Iroda (MTI) karácsony este:

Azt írta az MTI, hogy "halott csecsemőt találtak szerdán Budapest XXI. kerületében - közölte honlapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság. A csecsemő holttestét egy járókelő találta meg a Weiss Manfréd út közelében délután negyed 3 körül. A BRFK vizsgálja a haláleset körülményeit."

Egyes információk szerint a tragédiáról tanúskodó bűnjeleket a Szabadkikotő és a HÉV közelében, nem messze a Weiss Manfréd úttól találták meg

A költemény és az illusztráció is a tíz évvel ezelőtti Csepel újságban jelent meg:

Lengyel Géza verse a Csepel újság tíz évvel ezelőtti, 2004-es karácsonyi számából