Dobák István, az MSZP Csepeli Szervezete elnökségének tagja tegnap a saját Facebook oldalán a következőképpen mondott köszönetet mindazoknak, akik őt a Szövetség Csepelért jelöltjeként október 12-én önkormányzati képviselővé választották a 3. számú egyéni választókerületben. A képviselő írását változtatás náélkül közöljük:

"ÉN A CSEPELI DEMOKRATÁKNAK ÉS AZ ÖSSZEFOGÁS PÁRTJAINAK KÖSZÖNHETEM GYŐZELMEMET. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK NINCS, NEM LEHET ALTERNATÍVÁJA!

ISMÉTELT KÖSZÖNET. TISZTELT VÁLASZTÓK!
Kedves Lakótársak!
Az október 12-i önkormányzati választásokon az Önök bizalmából lettem az Erdősor úti lakótelepen élők önkormányzati képviselője. Köszönöm a választások előtti biztatásukat, javaslataikat, végül vasárnapi szavazataikat. Köszönöm a Csepelen megvalósult baloldali összefogás pártjainak, az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Párbeszéd Magyarországért és a Demokratikus Koalíció csepeli szervezetei aktivistáinak tevékeny közreműködését, segítségét, valamint saját pártom, az MSZP csepeli szervezete tagjainak, a kampányomat fáradhatatlanul segítőknek a sokoldalú támogatását.

- Apú-ú-ú! Azért kaptam narancsszínű lufit, mert jó voltam?
- Nem, kisfiam, azért mert gyerek vagy.
- Apú-ú-ú! És azért kaptam zöld lufit, mert gyerek vagyok?
- Nem, fiacskám, azért, hogy ne csak narancsszínű lufid legyen.
- És apú, azért kaptam több emblémás fehér lufit, hogy ne csak narancs és zöld színű lufim legyen?
- Nem, gyermekem. Azért kaptál fehéret is, hogy ők se maradjanak le az „ajándékozásban”.
- De apú, mér’ nem kaptam senkitől piros lufit?
- Mert akik közösen fújták, addig fújták míg fehér lett.
- Apú-ú-ú! Te nem kapsz semmit csak papírokat?
- De kaptam mást is, piros almát választhattam. Most meg burgonyát is kaphatok.
- És te mér’ kapsz ajándékot, hisz olyan jó sem voltál, meg gyerek se vagy?
- Ilyenkor választáskor jó vagyok nekik, sőt gyereknek is néznek.

Kalocsai Imre

Schmuck Andor (képünkön) a választás előtt a Magyar Hírlapban leleplezte Bokros Lajost, Horn Gyula miniszterét mint a baloldal ellenségét. És meghirdette a visszatérést a Horn Gyula képviselte igazi baloldali értékekhez. A Magyar Hírlapban. Ott, ahol Bayer Zsolt a vezető publicista...

Schmuck Andor, a szerény képzettségű, de nagy hangú ifjú egy kisközértben árult sajtot egykoron. Az árulást is el kell kezdeni valahol. Megtanulta: több lábon kell állni, ha nem akar az árulásból kiesni. Minél többön. Ő lett a magyar közélet százlábúja. Ő hajtotta fel a Xénia-lázat, melyben szépen összeforrt üzlet és politika, szavazó- és fogyasztószervezés, köz- és magánpénz. Szerették. Horn Gyula, Puch László és a BIT kedvence lett.

Új BIT-esekkel a háta mögött polgármesternek jelöltette magát Újpesten, megosztva a balos szavazókat, majd a könnyed győztes, Derce Tamás tanácsadója lett. Aztán Szűrös Mátyással törte az Új Baloldal útját jobbra. Majd a jobboldali MDF-nek törte át a parlamenti küszöböt a Tisztelet Társaságával. Kicsi ez a hasáb, hogy pályatöréseit felsoroljuk.

A kormány deklarálja: amennyiben valaki olyan szerencsétlen, hogy nem jut munkához, akkor annak nem akar, és nem is fog segíteni. Emelkedett, XXI. századi, keresztény gondolat – különösen egy olyan kabinettől, amelyik piaci munkahelyek helyett eddig csak a minimálbér és a létminimum alatt finanszírozott közmunkát, és külföldre elhúzó magyarokat tudott termelni - Írja cikkében Hargitai Miklós

A kormány nem fogadja el a „valamit semmiért” politikáját: ezentúl nincs segély, de ami mégis lesz, azt sem úgy fogják hívni – a miniszterelnök szerint ez az a bizonyos új irány (ne aprózzuk el: új időszámítás), amire a következő négy év kormányzása föl lesz fűzve.

Ma hetven éve Magyarország történetének egyik legsötétebb, legszomorúbb, legtragikusabb napjára ébredt. Erőteljes német támogatással ezen a napon vették át a hatalmat a nyilasok, a később nemzetvezetővé avanzsált Szálasi Ferenc irányításával.

A nácik már hetekkel korábban megerősítették katonai erejüket Budapesten. Közben pedig egy magyar delegáció a fegyverszünetről tárgyalt Moszkvában. A megállapodás meg is született, s bár igyekeztek titokban tartani, a németek pontosan tudták, mire készül Horthy. És nem hagyhatták. Így aztán Szálasi a Magyar Rádióban beolvasott proklamációban jelentette be a hatalom átvételét, valamint a fegyveres harc folytatását és a totális mozgósítást. Addigra a német csapatok és nyilas pártszolgálatosok megszállták a stratégiai fontosságú pontokat, szinte egész Budapest és a hadsereg Szálasi felügyelete alatt állt.

S miközben a front egyre közeledett Budapest felé, kezdetét vette a nyilasok rémuralma. Újabb halálmenetek indultak a koncentrációs táborokba, a Duna-parton egymást érték a brutális kivégzések. A költő szavai pontosan írják le, mi történt október 15-e után: "Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra".

„Kedves Zsolt! Bocsásson meg érte, hogy zavarom a levelemmel, de évek óta olvasója vagyok, s nem állom meg, hogy el ne mondjam önnek: az egyik múltkori tárcájában egy mondata különösen szíven ütött. Azt írta: »negyvenkét évig magyar voltam, ideje, hogy most már boldog is legyek«. Ez nagyon megrázott. Tudja, nekem semmi közöm ahhoz, hogy ön elköltözik innen Franciaországba. Mi közöm hozzá? Semmi. Magánügy ez. Mi közöm ahhoz, hogy egy negyvenkét éves, hozzám képest fiatal ember feladja a küzdelmet itthon? Feladja, az ő dolga. Nem kérdezem meg, hogyan lesz belőle magyar író Marseille-ben. Az ő dolga, hogy lesz-e valaha magyar író. Annyian nem lettek már. Nem kérdezem meg, mit érez majd, amikor kicsi lánya franciául szól hozzá. Majd elviseli valahogy. Azt se mondom, hogy röpke egy-két év, és hazajőve idegen lesz neki e haza. Tudom, önnek most is idegen, különben nem menne el.

Csak azt akarom önnek mondani, hogy ezek után ön a távozása igazolását keresi majd minden egyes mondatában. Én viszont a maradásom igazolását.

Az utóbbi tíz-tizenöt évben létezésem alapvető élménye az, hogy folyton-folyvást összébb és összébb húzom magam. Területeket adok fel. Helyeket, ahová nem jutok már el, mert nincs rá pénzem. Időm. Kedvem. Mert csak olyan emberekkel találkoznék Zalaegerszegen és Budapesten, Veszprémben és Székesfehérváron, Debrecenben és Szegeden, akik ugyanúgy hátrálnak, egyre hátrálnak, mint én. Visszahátrálnak a belső tartományokba, a ma még szabad, de kimondatlan gondolatokba, vagy vissza, a határokon túlra, azokba a külső tartományokba, ahonnan a szabadság jött: más országokba.

Feladom a kritikát, mert nincs, aki értse, nincs, aki ne magyarázná félre szennyes kis megalkuvásból vagy politikai haszonlesésből, és nincs, aki cenzúra nélkül közölné. Feladom a vitát, mert nincs, aki merné tartani magát a független érvek egyenrangúságához.

Ideje lenne a melóra, a tartalomra koncentrálni. Jellemző, hogy az újabb baloldali Mohács után Kunhalmi Ágnes budapesti MSZP-elnök csodálatos eredményről értekezett az ATV reggeli műsorában, Gulyás Gergely fideszes képviselő viszont a szegedi zakó miatt bosszankodott. Neki azonban tán időben elmagyarázták: nem a duma,  az ölelkezés, hanem a politikai teljesítmény szokta megnyerni a meccseket.

A teljesítményalapú politika diadalát jelzi Tóth József angyalföldi, Botka László szegedi és Gajda Péter kispesti címvédése: a három  szocialista elöljáró meggyőzte a választókat, így már a testületben is nagy többséggel kormányozhat a következő öt esztendőben. Láthatjuk: intézményes akadálya nincs az ellenzék visszatérésének.

Váradi András Bátor volt és tisztességes, hitt az igazság erejében

Talán legenda lesz Váradi Andrásból, az Alcsútdoboz Göböl-pusztai juhászból. „A kisjuhász” – ahogyan sokan máig hívják helyben, ahol kisgyerek kora óta dolgozott. Most elütötte egy autó. Polgármesterjelöltként maga ragasztotta a plakátjait az utolsó éjszaka is. Eközben történt a halálos baleset.

Egy nappal a választás előtt vált baleset áldozatává az Alcsútdobozon polgármesternek és képviselőnek jelölt férfi. Gyilkosságról beszélnek ugyan, de nem: baleset volt.

Nézem a választási eredmények kihirdetése után készült fotókat. Minden megszólaló pártvezér keze a magasban és mosolyogva közli a tisztelt választókkal, hogy a pártja győzött.

Talán csak Orbánnak lett volna szabad magasba lendítenie a karjait, mert a Fidesz megint tarolt. Még a voksolás előtt "rebellis városnak" vélt Budapesten sem történt földindulás.

Bokros is elégedetten állt a nyilvánosság elé, a besöpört 36 százaléknyi szavazatát úgy értékelte, mintha az a pártjának, a MoMának szólna. Lelkesedésében a mögötte álló, néhány tucat tagot számláló pártját országos tényezővé emelte. Csak azt felejtette el, hogy akik a fővárosban nem Tarlóst akarták ismét a város élén látni, kénytelen-kelletlen ő rá adták a szavazatukat.

A szocialistáknál a szegedi Botka Lászlónak joga volt felemelt kezekkel ünnepelni a győzelmét, mert valóban rászolgált az elismerésre. Igaz, néhányan, mint például az angyalföldi Tóth József, a tarjáni Dóra Ottó is mellé állhatott volna, de úgy általában a Jókai utcában ez kissé visszatetsző lenne. Mert komoly vereséget szenvedett a párt, nemcsak a Fidesztől, hanem minden megyében a Jobbik is maga mögé utasította. A pártelnök mégis azt mondta: győztek, mert jobbak lettek a DK-nál és az Együtt-PM-nél. Szerény vigasz. Azt is hallhattuk az MSZP-s politikusoktól, hogy a Fidesz győzelmét mindenki hónapokkal ezelőtt elkönyvelte. 

Igazi népmesei figura volt Váradi András. És azt kell mondani, hogy igazi, XXI.századi népmesei figura. Illetve, muszáj pontosítani: a XXI. század Magyarországának balladai alakja. Úgy kezdte pályafutását, úgy bukkant föl a hazai politikai életben, mintha csak egy kitalált hős lenne, a földjével, az állataival, harcaival a gazdagok, a birtokosok, a helyi kiskirályok ellen, de sajnos nem úgy végezte, ahogy a klasszikus mesék főszereplői; ő nem nyerhette el méltó jutalmát, ez a juhász nem üthetett senki fejére a botjával - bár megpróbálta -, neki csak egy méltatlan mesevég jutott. A választások előtt néhány órával kerekítette le történetét, ott a Fejér megyei éjszakában, küzdve a jobbért, bízva az emberekben, plakátragasztásról hazafelé tartván, lett egy baleset áldozata, esélyt sem adva, hogy kiderüljön: szeretik-e a nálunk a mesehősöket, vagy - mint vélem - tényleg nem a mesék világát éljük.

Október 13-án véget ér az ellenzéki térfélen a „politikai Kámaszútra időszaka”, amikor a politika arról szól, „ki kivel, milyen pozícióban és hogyan tud boldogabb lenni” – Karácsony Gergely, a PM társelnöke definiálta így az öt hónapon belüli harmadik választás utáni időszakot. A Fidesztől elvéve Zuglót komoly támaszt adott szavainak. De ennél azért többről van szó. Nem a boldogság elérése a cél, hanem a boldogtalanság elkerülése.

Amennyire rosszul csinál valamit az ellenzék – csinálhat-e jót ebben a képletben? –, a maga szempontjából annyira jól végzi a dolgát a képletet felállító Fidesz. E két tényező együtt hozta a három választás eredményét: a Fidesz szokatlanul nagy fölénnyel nyer. Önmagát és vezetőit ugyanis éppoly jól kiszolgálja ez a párt, mint hívei illúzióit. Ez robbanásveszélyes elegy, de még megfelelően kezelik.

Országosan, Budapesten és Csepelen is a Fidesz-KDNP győzött az önkormányzati választáson. Budapest főpolgármstere továbbra is Tarlós István marad.

A 2014. október 12-i önkormányzati választáson Csepelen a szavazatok összeszámlálása után - csaknem száz százalékos feldolgozottságnál - a  következő eredmény született:

A szavazáson  a 62 688 csepeli választásra jogosult közül 26 287-en voksoltak, ez a választásra jogosultak 41,93 százaléka. A polgármester-választás végeredménye:

Sorszám	A jelölt neve	Jelölő szervezet(ek)	Kapott érvényes szavazat	%	Polgármester
2	Borbély Lénárd László	FIDESZ-KDNP	12 158	47.13 %
3	Horváth Gyula	DK	9 183	35.6 %
5	Pákozdi József Ferenc	JOBBIK	2 604	10.1 %
4	Tenk András	LMP	1 502	5.82 %
1	Kőszeginé Benedek Anna	MUNKÁSPÁRT	347	1.35 %

Öt évig, 2019. októberéig Borbély Lénárd, a Fidesz-KDNP jelöltje lesz a polgármester. 

A vasárnap 23 óra 47 perckor ismertté vált adatok szerint így alakul

Az önkormányzat összetétele:

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Moldova György írta:
"Minden lehetőség közül akkor választasz a legrosszabbul, ha megengeded, hogy nélküled döntsenek a te ügyedben."

Ma, az önkormányzati választáson, mindannyiunk közös ügyéről, jövőnkről lesz döntés. Én természetesen, mint mindig, most is elmegyek szavazni. Horváth Gyulára, a csepeli baloldal polgármester-jelöltjére, választókerületem baloldali jelöltrére és  Bokros Lajos főpolgármester-jelöltre fogok szavazni. 

Ezúton hívok mindenkit: szavazatunkkal váltsuk le Csepel és a Főváros fideszes vezetését.

Tóth Mihály

Ha a Németh Szilárd polgármester és a Borbély Lénárd alpolgármester nevével fémjelzett fideszes csepeli városvezetés négy éves tevékenységét csak egy szóval kellene jellemezni, akkor csak annyit mondanánk: BOTRÁNY. Ezzel mindent elmondtunk róluk, hiszen a hatalmi gőgtől elvakulttá, elbizakodottá vált politikusok, elvesztve a kontroll minden formáját, botránytól botrányig bukdácsoltak, és rombolták Csepel évszázados tekintélyét, a cssepeliek megbecsülését.

Ábel Attila alpolgármester, a helyi Fidesz elnöke és a  helyi narancsos papagájkommandó vezetője azt állítja, hogy főnöke, „Németh Szilárd a rezsicsökkentéssel ért el országos hírnevet.” A tények azonban azt mutatják, Németh mással is elhíresült. Akkor, amikor

> Orbán Viktorért kérte a csepeliek áldó imáját,  

> az antiszemita Nyirő Józsefről rendezett irodalmi estet, a Radnóti Miklósról elnevezett csepeli művelődési házban,  

> visszaállította az irredenta országzászlót a Szent Imre téren,

> a közterület-felügyeleten kifüggesztette a nem büntethetők névsorát,

> törvénytelenül bekérette az SZTK belső kamerarendszere által készített videofelvételeket,

> többszörös alaptalan feljelentés, kudarcos vádaskodás a politikai ellenfelekkel szemben kampányban és kampányon kívül

Persze, van másik. van rengeteg. A Németh-Borbély duó és baráti körük botrányait hosszasan sorolhatnánk. Nem tesszük, mert az érdeklődőknek csak egyet kell kattintani, és hiánytalanu tárul fel előttük az elmúlt négy év Németh-Borbély féle botrány-krónika

Fontos figyelmeztetés. Olvasónk küldte. Kérjük, hogy szóljon ismerőseinek is: legyenek körültekintők, figyelmesek a MAI szavazásnál!

A HVG.HU információja: Váradi Andrást Alcsút határában ütötte el egy autó, amikor a saját kocsijáról lecsúszó létráért sétált vissza. A polgármesterjelöltet életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Cikkünk megjelenése után kaptuk a hírt a rendőrségtől, hogy Váradi elhunyt a székesfehérvári kórházba

Szombat este nyolc órakor gázoltak el egy férfit Alcsútdoboz határában egy külföldi rendszámú gépkocsi - a rendőrség honlapján csak ennyit közölt. A hvg.hu információi szerint az elgázolt férfi az Együtt polgármesterjelöltje, akit mindenki csak a Mészáros Lőrinccel tengelyt akasztó alcsúti juhászként ismer. Noha a rendőrség adatvédelmi okokra hivatkozva nem árulhatta el, ki az áldozat, a hvg.hu kérdésére annyit közölt a Fejér megyei rendőrfőkapitányság, hogy a gondos egészségügyi ellátás ellenére 22.20-perckor életét vesztette az áldozat.

A fény a reményt is jelenti, s mi reménykedünk mindannyian. A remény mindannyiunkat éltet. Abban reménykedünk, hogy hétfőtől egy másik világ, egy jobb világ fog Csepelre köszönteni. Azért szeretnék egy másik világot, mert ezt a drasztikus durvaságot, ami Csepelen tapasztalható, el kell pusztítani, el kell zavarni innen! Egy egészen más, egy jobb, egy barátságosabb világot akarunk.(Részlet Horváth Gyula beszédéből)

A 21. kerületi hírhatárban közölt írással, a címében jelzett kívánsággal (Több fényt Csepelre!)  egyetértünk, ezért változtatás nélkül közöljük az internetes híroldal most következő tudósítását:

Október 10-én, pénteken este közös fáklyás felvonulást rendeztek a csepeli demokratikus baloldali pártok. A gyülekező tömeg a Demokratikus Koalíció Kossuth Lajos utcai irodája elől – ahol forró teával és lufikkal várták őket a szervezők – a menet a Kossuth Lajos utcán vonult végig. Amint elérték a sétáló utcát, újabb, ott gyülekezett csoport csatlakozott hozzájuk: ahogy az emberek – kezükben égő fáklyákkal, lámpásokkal – vonultak a járdán, a hosszúra nyúlt sor szinte az egész Kossuth Lajos utca egyik oldalát betöltötte.